Mindig szomorú, ha egy nagyszerű történet véget ér. 1972. december 11-én szállt le utoljára ember vezette űrhajó a Holdon. Azóta eltelt 44 év és nem tértünk vissza. De minek is mennénk oda?

Mi értelme van annak, hogy dollármilliárdokat tapsoljunk el csak azért, hogy begyűjtsünk pár száz kiló követ, egészen pontosan 379 kiló és 50 dekát? Ennyi kőzetet hoztak le a Holdról az űrhajósok. Azt a mérhetetlen sok pénzt sokkal hasznosabban is el lehet költeni, mondjuk fegyverkezésre, háborúzásra, esetleg, csőd fenyegette bankok konszolidálására. Az űrprogramok leállításával, átütemezésével, átalakításával marha sok pénz takarítható meg. Annyi, hogy meg lehetne belőle etetni a világ majd minden éhezőjét. Az az apróság, hogy ...

Nem értem, mi a bánatot görcsölnek a 3. metró felújításával… Mondjuk, az nálam nem csoda, ha nem értek valamit. Büszkén jelenthetem ki: szellemileg az alsó tízezerhez tartozom!

Az ugye mindenkinek meg, hogy úri huncutság az egész? Az ember nem vakond, hogy a föld alatt mászkáljon! Ha a Teremtőnek ilyen szándékai lennének velünk, biztos adott volna hozzá eszközöket nekünk… Esetleg egy működő metróvonalat.

És egyáltalán! Ki akar utazni a hármas metrón? Amikor ott van a kiválóan felújított kettes vonal, meg a vadonatúj négyes! A millenniumi földalattiról már nem is beszélek! Mondom én, hogy tiszta pesti flancolás az egész! Mert a pesti embernek semmi se jó!

Azt mondják, hogy veszélyes lehet rajta utazni. Na és? Miért ...

Ez a kép rátapintott a lényegre. Minden rohadt, tetves háború lényegére.

Mikor mindenféle "magasabb" célok miatt emberek szenvednek és halnak meg.

Kevés ocsmányabb dolgot tudok elképzelni, mint annak a politikusnak és/vagy magas rangú katonatisztnek a pofáját, aki ilyen srácokat a harctérre küld, hogy meggyilkoljanak hasonló krapekokat, akiket nem is ismernek.

És mindezt miért?

A történelem kezdete óta számos baromságot felhoztak már a háborúk okaiként, de ha alaposan megvizsgáljuk az okokat, mindig leredukálhatok kettőre: hatalom és/vagy pénz.

Ennyi. Erről szól az egész, a bírvágyról, meg a cezaromániáról.

És a hős vezéreket, diktátorokat nem diliházba csukják, hanem szobrot állítanak nekik...

Nooormális?!

...

A kis kék nyüzügék már pár millió éve békésen turbolásztak az óceánnak is nevezett őslevesben. A víz kellemes volt a turolászás egészen könnyű és mulatságos. Mindent összevetve: remekül érezték magukat a bőrükben, mondhatni: paradicsomi állapotok uralkodtak akkoriban. De minden remek dolog véget ér egyszer…

A kik kék nyüzügében ez úgy történt, hogy meg szólalt az Úr hangja, valahonnan, a mennyekből.

- Gyerekek, ez nem mehet így tovább! Rendes fickók vagytok, meg minden, a turbolászásotokkal együtt, de kicsit unalmasak. Most rögtön álljatok neki fejlődni.

A kis kék nyüzügéknek alapjában véve semmi kifogása nem volt a fejlődés ellen, csak azt nem tudták, hogy kell csinálni és pontosan mi is az. Ezért aztán ...

A manipuláció szó piszok rosszul cseng, pedig alapjában véve nem egy ördögtől való dologról van szó. Annyit tesz csupán, hogy valakit rá akarok venni valamire, valakit befolyásolni akarok valamilyen irányba, viszont az alanynak lövése sincs e szándékomról.

Ez pedig egy igazán mindennapos dolog…

Bemegyünk egy üzlet és elkezdjük nézegetni a nadrágokat, mire jő az eladó és nadrágokat kezd kínálgatni nekünk. Ebben a helyzetben teljesen világos, hogy valamilyen szinten manipulálnak minket – vesd össze: a tag nadrágot akar eladni -, de ettől még nem dőlt össze a világ. Mi mentünk be az üzletbe, mi kezdtünk nadrágokat nézegetni és mi nem hajtottuk el a bánatba az eladót. Azaz kettőn áll a vásár. Mindig van egy – avagy több ...

Az egészben az volt a legszebb, hogy a kutya se vette észre. A járvány kitört, viharsebesen terjedt, de senki sem vette észre. Persze, lehet, hogy nem is járvány volt, hanem holmi „idegenek”, azaz földönkívüliek támadása. Isten csapása, esetleg az emberiség génkészletébe kódolt, szabályos evolúciós folyamat.

Mivel senkinek sem tűnt fel, senki nem is kutatta okát, a betegség – már, ha betegség volt egyáltalán - lefolyását, hiszen észre sem vették, mi történt, hogy mindenki megbetegedett.

A rendkívül gyors lefolyású kórnak semmilyen feltűnő tünete nem volt, attól az egyetlen apróságtól eltekintve, hogy fertőzött – vagy átokkal sújtott - egyed este lefeküdt és másnap reggel idiótaként ébredt. Az ...

Szól ez a történet egy kóbor ebről, moszkvai illetőségűről…

Kóbor kutyának lenni soha, sehol nem volt könnyű pálya. Nem is igen választotta ezt egy kutya-tinédzser sem, mikor felmerült a pályaválasztás gondolata a fejében. Már, ha a kutyák merengenek olyasmiken, mint pályaválasztás.

Kóbor kutya kétféleképp lehet az ember ebe, vagy beleszületik a szakmába – a mama is ezt a hivatást űzi -, vagy valami „derék” ember kihajítja az utcára, hogy éljen meg ezután a maga csontján.

Arról nem maradtak feljegyzések, hogy Lajka, az első földlakó, aki kijutott a világűrbe, hogy került az utcára. Csak annyi bizonyos, hogy a múlt század ötvenes évei közepe után Moszkvában működött, mint kóbor jószág.

Értesüléseim ...

A történet jó régen kezdődik. Valaha réges-régen , az ántivilágban, de legalábbis a múlt kedd előtt, született egy egészen kicsike baba. Minden előzetes konzultáció nélkül jött a világra, vele ugyan nem beszélte meg senki, hogy meg akar-e születni. De megszületett, körülpillantott, hogy hova is érkezett és rögtön el is bőgte magát attól, amit látott.

Ez a világ már csak ilyen, a gyerekek rögtön sírnak, ha meglátják.

Akkoriban – mikor hősünk szerencséltette a világot porondra lépésével –éppen ezerrel dübörgött a szocializmus és a párttal, a néppel egy volt az utunk. Legalábbis ezt mondta neki Állam bácsi, aki akkor fennforgott. Azt is mondta, hogy tiéd az ország, magadnak építed. Már akkoriban is szokása volt a ...

Tisza István valószínűleg az a magyar politikus, aki ellen a legtöbbször kíséreltek meg merényletet. Négy ízben támadtak rá, és az utolsó, 1918.október 31-én sikeres volt...

 Az első merényletet meglehetősen látványos körülmények között követték el ellene. 1912. június 7-én, a parlamentben az újságírói karzatról ugrott le Kovács Gyula képviselő és lőtt több ízben Tiszára.

De miért kellett egy képviselőnek ilyen színpadiasan színre lépnie? Az eset előzménye az, hogy Tisza 1848-as házszabályokra hivatkozva kitiltotta az ellenzéket a parlamentből.

- Van még itt egy ellenzéki! – kiáltotta Kovács, filmbe illő ugrása után. És háromszor lőtt. Egyszer sem talált. Tisza sértetlenül megúszta a merényletet. ...

A pesti srác csak harcolni tud,
vérezni és meghalni a flaszteron.
De csitt!
A szatócs jő!
És a halott hősök hullái halmán hirdeti
az igét.

A pesti srác életében babért
csak a krumplilevesben lát,
és a főzelékben, talán.
De halála után szobrot kap,
Mert "...elhulltanak legjobbjaink
A hosszu harc alatt."

A pesti srácra hivatkozik
a hazug, a kókler, a csaló.
A pesti srác minden elbír már...
Egy felhő szélén ülve nevet:
Hülyék!
Isten veletek!