A manipuláció szó piszok rosszul cseng, pedig alapjában véve nem egy ördögtől való dologról van szó. Annyit tesz csupán, hogy valakit rá akarok venni valamire, valakit befolyásolni akarok valamilyen irányba, viszont az alanynak lövése sincs e szándékomról.

Ez pedig egy igazán mindennapos dolog…

Bemegyünk egy üzlet és elkezdjük nézegetni a nadrágokat, mire jő az eladó és nadrágokat kezd kínálgatni nekünk. Ebben a helyzetben teljesen világos, hogy valamilyen szinten manipulálnak minket – vesd össze: a tag nadrágot akar eladni -, de ettől még nem dőlt össze a világ. Mi mentünk be az üzletbe, mi kezdtünk nadrágokat nézegetni és mi nem hajtottuk el a bánatba az eladót. Azaz kettőn áll a vásár. Mindig van egy – avagy több – személy, aki manipulál, és mindig kell célcsoport is, egy vagy több személy.

A manipulációt irtó könnyű kikerülni. Ha nem akarjuk, hogy tévéműsorokon, reklámokon keresztül manipuláljanak bennünket, ne kapcsoljuk be a tévét. Ugyanez vonatkozik a rádióra, internetre, meg a többi elektronikus eszközre is. Ha a sajtón keresztül történő manipulációt akarjuk elkerülni, jobb, ha nem veszünk nyomtatott sajtót. Lehetőleg utcára se nagyon menjünk, mert minden tele van reklámokkal, plakátokkal, meg hasonló népsorsrontó termékekkel. Mi több, ha tehetjük, ne is álljunk szóba senkivel, mert még rávenne minket valamire. Filmek, színházi előadások valamint rockkoncertek megtekintése szintén szigorúan ellenjavallott! A könyvekről már nem is beszélek, az elbeszélés, a regény a színtiszta manipuláció műfaja, ha valami a sátántól való, hát az irodalom az.

Mert kérem, sehova sincs kiírva a „Pál utcai fiúk” elejére, hogy az író, Molnár Ferenc engem most magas szinten manipulálni fog, addig firkál össze és vissza mindenfélét, míg a végén rokonszenves hősnek fogom találni a kis Nemecseket. (Bocs, hogy tévedésből nem írtam csupa kisbetűvel…)

Ha a fentiek olvastán valaki megállapítja, hogy egy nagy ló vagyok, annak szeretnék köszönetet mondani. Először is azért, hogy eddig elolvasta az írásomat, másrészt pedig azért, mert hagyta magát manipulálni, ezen írás által.

Oda akartam kilyukadni, mint nagy ló, hogy a manipuláció, mint olyan, gyakorlatilag kikerülhetetlen. Természetes elvonulhatunk a világtól, egy jó távoli helyre – van még olyan? -, ahova nem ér el a civilizáció vasmarka, ahol a kutyával se találkozunk, ergo nem is tud manipulálni senki.  Minden egyéb helyzetben ki vagyunk téve a veszélynek: minket most manipulálni fognak. Minél többet forgolódunk a világba, minél nyitottabbak, érdeklődőbbek vagyunk, annál valószínűbb, hogy a nagy, gonosz manipulátorok játékszerévé válunk. Mint amilyenek, például: a szüleink.

Jó, ez kicsit durva példa, de abszolút igaz is.

Zentai István definíciója szerint:

Manipulációnak azokat a befolyásolási folyamatokat nevezzük, ahol a célszemély nincs tudatában a befolyásoló szándéknak, de végül mégis annak megfelelő reakciót ad.

Most kérdem én: neveltetése során melyik hátulgombolós kis klambó van a tudatában annak, hogy őt most épp nevelik? A végén mégis az elvárásnak megfelelő reakciót adja…

Vagyis, már akkor elkezdőik manipulálásunk, mikor még egészen kicsik és védtelenek vagyunk. Tehetünk valamit ellene?

A világba beleszomorodott realisták szerint: semmit.

Részemről elég sokáig kísérletezem azzal, hogy ha bárki bármiről meg akart győzni, én elsőre rábólintottam a szavaira – a vitát és további vegzálást elkerülendő -, aztán csináltam, amit akartam. Alapból nem hittem el senkinek semmit és még véletlenül se azt csináltam, amit mondtak.

Ez a módszer valamelyes védelmet nyújt , egészen addig, míg a manipulálók ki nem ismerik a védekező alanyt. Aztán pont olyan könnyen befolyásolják, mintha nem is létezne a védekezés. Kamaszkoromban elég volt megpróbálni lebeszélni valamiről, hogy felkeltsék az iránta való érdeklődésemet. Az persze nem volt biztos, hogy azután is foglalkozom a kérdéssel, de az érdeklődés már megvolt. És mit kívánhat ennél többet egy igazi manipulátor?

Na jó, de akkor, mégis, mit tehetünk a manipuláció ellen?

Megkísérelhetjük szabályozni, hogy minek dőlünk be. A csúnya és ellenszenvesnek beállított dolgoktól távol tartjuk magunkat – azaz pont azt tesszük, amit az antireklámnak nevezett trükkel el akarnak érni a manipulátorok. Addig szidnak valamit, míg el nem állunk tőle. Addig szidnak valamit, amíg az rokonszenves nem lesz. Vagy el nem kezdjük az adott áru – jelen esetben maga a gondolat is csupán csak egy árunak minősül – valamely ellentettjét, konkurensét kedvelni.

Ezt végig gondolva, úgy nagyjából, összefoglalva: semmit – mondják a nálam sokkal intelligensebb ápoltak.

És tartok tőle: igazuk van.

Jó hétvégét!