„Ebben az évben Magyarországot, mely háromszázötven éven át fennállott, a tatárok hada elpusztította” – írták a niederaltaichi monostor évkönyvébe 1241-ben. Ez ugyan nem fedte teljesen az a igazságot, de közeljárt az valósághoz. A monostor jegyzője először is abban tévedett, hogy a magyaroknak a…

A sztálini Szovjetunióban nem volt életbiztosítás, ha magyarnak vallotta magát valaki. A kockázatok meg csak halmozódtak, ha ráadásul papságra adta a fejét a jótét lélek. A helyzet még inkább fokozódott, ha püspök is lett belőle, pláne, ha olyan püspök, aki ellenezte, hogy a görög katolikus egyházat…

elégedetten csettint s hátradől: most aztán megadtam nekik! Jól megmondtam az isten barmainak! Mit is? Kevés felemelő, vállalható pillanatunk volt az elmúlt 200 évben, amire büszkék lehetünk. A huszadik század rémtettei miatt sosem talán már emelhetjük fel többet a fejünket az európai…

Mindig szomorú, ha egy nagyszerű történet véget ér. 1972. december 11-én szállt le utoljára ember vezette űrhajó a Holdon. Azóta eltelt 44 év és nem tértünk vissza. De minek is mennénk oda? Mi értelme van annak, hogy dollármilliárdokat tapsoljunk el csak azért, hogy begyűjtsünk pár száz kiló követ,…

„Az is bolond, aki poétává lesz Magyarországon” – mondá a jó öreg Csokonai Vitéz Mihály a méla Tempefőiről szóló befejezetlen darabjának alcímében és marhára igaza volt. Elvégre ő csak tudta. Ahogy Krúdy Gyula is megtapasztalhatta: mire jut az író Magyarhonban. Tömören összefoglalva:…

"Most nem kelendő semmi téren a fönséges, a nagyszerű, az emelkedett, az eszményi. A szépnek, a jónak világító lámpája jó egy pár vonallal lejjebb van csavarva. Nem kell az erős fény: a sikkasztok, kapaszkodók, szélhámosoknak kedvezőbb a homály. A mi az emberben közönséges, alantas, az most…