2020. jún 06.

Hunyadi Jánost kormányzóvá választják

írta: Cabe Ferrant
Hunyadi Jánost kormányzóvá választják

hunyadi.jpg1446. június 5-én (más források szerint 6-án) a magyar országgyűlés – az ország történetében először – kormányzót választott. És mindjárt elsőre, jól döntöttek. Az új kormányzót ugyanis Hunyadi Jánosnak hívták.

Hogy miért volt szüksége az országnak kormányzóra?

Az ifjú I. Ulászló, aki egyszemélyben volt Magyarország és Lengyelország királya 1444. november 10-én elesett a szomorú emlékezetű várnai csatában. „Konkurense” V. László király, alit 1440. május 15-én koronáztak királlyá pedig még a szó szoros értelmében „gyermekcipőben” járt, hiszen mindössze hat esztendős volt a rákosi (és pesti) országgyűlés idején. Az országnak mindenképpen szüksége volt egy erős, határozott vezetőre, aki képes rendezni a kül- és belpolitikai helyzetet.

„Ekkorig, Magyarországban csak úgy mint a többi európai államokban, a király a végrehajtó hatalmat mindennemü intézménytől függetlenül, csakis a törvény egyes rendelkezéseitől korlátozva, gyakorolta. Békét kötött, háborut üzent, a sereget vezette, a hivatalokat, méltóságokat, egyházi javadalmakat és a koronát illető jószágokat adományozta, a közjövedelmekkel rendelkezett, törvényszéket ült stb. A szokás és a gyakorlat az uralkodó oldala mellé a királyi tanácsot helyezte, a melynek tagjai a főpapok, zászlósurak, a főbb hivatalok viselői és a király bizalmát biró előkelőbb nemesek voltak. Azonban arról, hogy ezt a királyi tanácsot az uralkodó összehivni, meghallgatni, beleegyezését kieszközölni milyen esetben köteles, és hogy ez a tanács miképen alakitandó meg és egészitendő ki: törvény nem rendelkezett. Az 1444-ik évi országgyülés végzeménye, mely a királyt a végrehajtó hatalom körében megillető jogokat első ízben törvény utján szabatosan formulázta, a királyi tanácsot egy szóval sem emliti.

A gyakorlat az volt, hogy a király a tanácsot akkor hivta össze, a mikor jónak látta, a tanács „született” tagjai és az előkelőbb nemesek sorából azokat hivta meg, a kik véletlenül az udvarnál tartózkodtak és az ő bizalmát avagy kegyét birták; az ügyeket, a miket eléjük terjesztett, maga határozta meg; a tanács javaslatait belátása szerint fogadta el vagy mellőzte.

Most Hunyadi János kormányzóvá megválasztatván, az országgyülés az ő hatalmát körülirta; azt, hogy a királyi hatalomnak melyik részét szállitja rá, megállapitotta, az ő viszonyát a tanácshoz és a tanácsnak szervezetét is szabályozta.

A törvény általánosságban kijelenti, hogy „a kormányzónak olyan hatalma lesz, a milyen a királyi felségnek volna.” E mellett még külön biztositja részére a királyi hatalomból folyó azt a jogot, hogy az összes királyi várakban, városokban és mezővárosokban szabadon tartózkodhatik; külön megállapitja a királyi hatalomból folyó azt a kötelességet, hogy nagy veszélylyel fenyegető ellenséges támadás esetén a sereget személyesen tartozik vezetni.” - Szilágyi Sándor - A Magyar Nemzet Története

A havasalföldi ősökkel bíró Hunyadi János mindössze 23 esztendős volt, mikor Zsigmond király szolgálatába állott. De nem kellett neki sok idő, alig hét év alatt az ország legnagyobb urainak sorába emelkedett. Hadvezéri képességeit még az ellenségei sem vonták kétségbe. Épp ellenkezőleg ők maguk adtak róla tanúbizonyságot. Már, ha tudtak ,az elveszített ütközetek után... Persze neki sem csak győztes csatái voltak, például a várnai csatából is vesztesen került ki, az ifjú, forrófejű Ulászló türelmetlensége miatt, amiért az drágán meg is fizetett. Az életével.

Az országgyűlés döntése szerint, a király "kiskorúsága idejére azzal az utasítással, hogy 1. a királyi várakat neki átadják; 2. az ország hadseregét ő vezeti; 3. mellé országtanácsot rendelnek, mely az udvari törvényszéket is pótolja; az intézi a törvénykezést és a közigazgatást; 4. pénzt verethet; 5. csak 32 házhelyet adományozhat; 6. hűtlenségi marasztalást vagy kegyelmet csak az országtanáccsal együtt adhat; 7. a főpapokat az országtanáccsal együtt nevezi ki; 8. a közjövedelmek elköltéséről a 2 kincstartóval együtt határoz." - Magyar Katolikus Lexikon.

Bár akkoriban a „hivatali” nyelvnek a latin számított, de az első magyar kormányzó a kormányzói esküt magyar nyelven tette le. Úgy mondják: nem tudott latinul. De nem ez nem lehetett nagy gond, latinul tán nem esküdhetett volna ilyen szépen: 

„Isten engem úgy segéljen; Boldogasszony nekem irgalmat úgy nyerjen; Istennek szent teste végnapomon üdvösségemre úgy szolgáljon; a föld tetememet úgy fogadja, onnét harmad napon úgy ki ne vesse; magúl magom úgy ne szakadjon; ítélet napján Istennek szent színét úgy láthassam; örök pokolba úgy ne temettessem: hogy a szerzést, melyet az ország szerzésére megírtanak, erősen és tökéletességgel megtartom, semmit ellene nem teszek és nem téttetek.”

Kemény szavak. De megtartotta őket. Bár minden király, kormányzó így tett volna…

Forrás: Wikipédia; Szilágyi Sándor - A Magyar Nemzet Története; Magyar Katolikus Lexikon.

Szólj hozzá

Fősodor Kupalői históriák Tán történelem