Kuczka Pétert sokan a magyar sci-fi atyjának aposztrofálják, mások viszont azt hányják – utólag – a szemére, hogy valóságos diktátorként uralkodott a sci-fi irodalom területén az ántivilágban.

Ha az ember megemlékezést akar írni valakiről, azaz a mindig pofátlan utókor képviselője, írhat bármit. A túloldalról már úgysem fog tiltakozni a másik…

(A ki nem kíváncsi a politikai süket dumára, nyugodtan átugorhatja ezt a részt. )

Már a kezdetektől - az 1940-es évek vége -, mint Révai József egyik fő bizalmasa a kultúrairányitás egyik potentátjának számított. Állítólag, a legendák szerint, Szabó Magda azért nem kapta meg 1949-ben a Baumgarten-díjat, mert az akkor, kulturális területen gyakorlatilag teljhatalmat ...

A hetvenes évek végét írtuk, mikor arról szólt a fáma, hogy valahol, a Hold túloldalán, esetleg Angliában – akkoriban ez tök egyre ment, mindkettő távoli, elérhetetlen és meseszerű volt – már megint mozgolódik valami.

Nem, nem megint a Beatles, az a szüleinké volt. Paul McCartney, amint a szívdöglesztő pillantásaival levette lábaikról anyáinkat… Na jó, a Stones még elment az öregek közül, de az akkor divatos ABBA? Pfuj! Boney M? Dupla pfuj!

Akkoriban még csak ábrándoztak arról egyes fantaszták, hogy majd egyszer, majd marha sok év múlva lesz egy hálózat, ami összeköti a világ (majdnem) minden emberét és (majdnem) minden információ elérhető lesz rajta. Nekünk meg maradt az IM – Ifjúsági Magazin -, meg a Magyar ...

Dr. Krepuska Géza, a polihisztor fülészorvos, akkoriban egyedülálló műtéti technikájával nem csupán számos betege hallását mentette meg, de a sokat átkozott trianoni határokon is igazított egyet. Na jó, de mi köze ennek a macskakőhöz?

Hajdanában, úgy a történelem hajnalán, mikor engem még hátulról gomboltak, a budapesti utcák jó része szép, nagy kockaformájú bazaltkövekkel volt kikövezve. Érdeklődésemre, hogy mi a bánatért hívják ezeket a macskára a legkevésbé sem hasonlító, nehéz kődarabokat macskakőnek, többnyire ezt a választ kaptam: Fogd be a szád és ne törd a fejed hülyeségeken!

Vagy esetleg ezt: Az utcakő a proletariátus fegyvere!

Mivel ebből a kettőből egyik se tetszett igazán, most sok évvel később, ...

Kezdetben vala a nagy szlogen: „Tiéd az ország, magadnak építed!” Ez persze nem volt igaz, de ahhoz elég jól hangzott, hogy sokan elhiggyék. Majdnem mindenki elhiggye.

És alig túl egy világháborún, egy csak teljesen romhalmazzá vált ország romjainak a tetején a túlélők – majdnem minden család gyászolt odaveszetteket, már ha maradt valaki, aki gyászolhatott – nekifogtak az újjáépítésnek. Ment, ahogy ment, viszont jött a politika.

A fene nagy világmegváltó eszmével, amiről addigra már fényesen bebizonyosodott, lehet, hogy sok mindenkinek jó, csak épp az általa bálványozott proletariátus, a munkások, parasztok szívhatják meg nagyon. (Csak zárójelben: lásd a harmincas évekbeli ukrajnai éhínséget. A világ egyik legjobb ...

Volt egy régi szép szokás már az ókorban, ami aztán tovább élt a középkorban s tán később is. Gyermekeket jegyeztek el, házasítottak össze, dinasztikus, politikai célzattal. De ezek a korai frigyek gyakran értek rossz véget. Egy ilyennek lett áldozata András, Nagy Lajos királyunk öccse.

Andrást hat éves korában, 1333-ban vitték Nápolyba, hogy ott felnővén, a későbbiekben Róbert, Nápolyi király unokájának, Johannának a férje legyen. A megállapodás, melyet még Károly Róberttel kötöttek, úgy szólt, hogy Róbert halála után idősebb leányunokája örökli a királyságot, ahol – természetesen – majdani férje lesz a király. Akár a népmesékben… A kisebb királyfi elnyeri a világszép királylány kezét, és vele a ...

csapása ismét elérkezett. Kedvükre retteghetnek akik szeretnek rettegni, és lehetnek elővigyázatosabbak az óvatos duhajok, akik gyakran mondogatják: „Én ugyan nem hiszek a babonában, de…”

De honnan is ered ez az egész marhaság?

A tizenhármas számot állítólag már a babiloniak is kerülték, Hammurapi törvényeket megörökítő oszlopáról hiányzik a 13-as pont. Nem tudom, tényleg így van-e sosem volt szerencsém látni az oszlopot. De ha láttam is volna, nem tudok ékírásul…

Annyi biztos, hogy egyes kultúrákban igen szép és szerencsés számnak tartották a tizenhármast, hiszen eggyel több a tökéletes számnál, a tizenkettesnél. Hogy mitől tökéletes a tizenkettes? Gondoljanak csak bele, annyi mindennel osztható maradék ...

elégedetten csettint s hátradől: most aztán megadtam nekik! Jól megmondtam az isten barmainak! Mit is?

Kevés felemelő, vállalható pillanatunk volt az elmúlt 200 évben, amire büszkék lehetünk. A huszadik század rémtettei miatt sosem talán már emelhetjük fel többet a fejünket az európai kultúrnépekkel egy magasságba, örökké megtűrt ország leszünk, barbárok a civilizáltak között. De azért voltak/vannak kiválóságaink, akik időről-időre felvillantják a reményt valami jobbra, valami többre.

Tudom, már hallom is, ez csak egy kiragadott idézet és a többi és a többi…

Előre szólok: nem az idézett FB bejegyzés írójával van bajom. Mindenki akkora marhaságot firkál össze, amekkorát akar, akár névtelenül is. ...

Egészen kissrác voltam még, mikor a nagymamámtól kaptam három szürke kötetet. Nem új könyvek voltak, öregek, viseltesek. Móra Ferenc írta mesék, mondák, történetek kerültek így a kezembe. Egy nép, egy nemzet – a magyar – történelme, legendái.

Mit mondjak, Hölgyeim és Uraim? Le voltam nyűgözve. Csodát kaptam ajándékba. Nem tudnám megmondani hányszor olvastam el újra és újra azokat a sztorikat. Volt, amelyikért rajongtam, mások kevésbé tetszettek, aztán ahogy nőttem – szeretném messzire kerülni az „okosodtam” kifejezést -, néha változott a véleményem.

Emlékszem, az egyik novellának egy jókora ötöst is köszönhettem, magyar irodalomból. Azt adta házi feladatnak szívemnek kedves magyar irodalom tanító nénije, hogy ...

Őszintén, mélyen és meggyőződéssel! És hirdetem is! Mert bátor vagyok, és nem tartom a számat! Le a paradicsomos káposztával! De… Tessék mondani, jövőre majd ezért bünti jár?

Jó, tudom, Németország messze van. A Facebook központja meg ugyebár a messzi Ámerikában… Az sincs valami közel. Akkor meg mit izgatom magam? Miért bosszant, hogy a német politikusok – politikai oldaltól függetlenül -, úgymond: megelégelték a Facebookon zajló gyűlöletbeszédeket, kamu híreket, és törvényjavaslatot nyújtottak meg be arról, hogy jól megbüntethetik a közösségi oldalt, ha időben ki nem cenzúrázza az ilyen tartalmakat.

Mindezt persze kizárólag a szólásszabadság, a szabad véleménynyilvánítás és demokrácia jegyében.

Bár ...

Egy blogon „szenzációs” leleplezést tettek közzé. A „teljesen mindegy melyik” párt, „teljesen mindegy milyen” ügyben irányított kommentelő trollokat használ, akik a megadott irányelvek szerint posztolnak. 

És mi ebben az újság?

Az lenne a fura, ha nem élnének ezzel az eszközzel is…

Egészen régi megállapítás, ha adott egy eszköz, mely használható valamire, azt előbb-utóbb használni is fogják az adott dologra. Ha jól emlékszem már bizonyos Csehov úrnál is felbukkant valami ilyesmi…

Tudom, vannak naiv és becsületes emberek, akik komolyan veszik azt, amit az internetes portálokon, közösségi oldalakon olvasnak. Azt ugyan fel nem foghatom, miért teszik ezt, de vannak ilyenek. Az internet néven elhíresült média már ...