Dr. Krepuska Géza, a polihisztor fülészorvos, akkoriban egyedülálló műtéti technikájával nem csupán számos betege hallását mentette meg, de a sokat átkozott trianoni határokon is igazított egyet. Na jó, de mi köze ennek a macskakőhöz?

Hajdanában, úgy a történelem hajnalán, mikor engem még hátulról gomboltak, a budapesti utcák jó része szép, nagy kockaformájú bazaltkövekkel volt kikövezve. Érdeklődésemre, hogy mi a bánatért hívják ezeket a macskára a legkevésbé sem hasonlító, nehéz kődarabokat macskakőnek, többnyire ezt a választ kaptam: Fogd be a szád és ne törd a fejed hülyeségeken!

Vagy esetleg ezt: Az utcakő a proletariátus fegyvere!

Mivel ebből a kettőből egyik se tetszett igazán, most sok évvel később, utánajártam a dolognak.

A fáma úgy szól, a macskakő elnevezés onnan ered, hogy a kövek a Krepuska doktor somoskő-macskalyuki bazaltbányájából érkeztek, aztán a pesti népnyelv persze nem „somoskőnek”, hanem macskakőnek keresztelte a jókora bazaltkockákat. Mi több erről a slágergyárosok – akik tudvalevőleg a történelmi hitelesség élenjáró harcosai – is megemlékeztek:

Járom az utam, macskaköves úton,
A léptem kopog esős éjszakán,
Az ütött-kopott utcák nevét tudom,
Mert én ott születtem, ez a hazám.

Eddig rendben is volnánk, de hogy jön ide az ezerszer is elátkozott trianoni békeszerződés? Egyszerűen: Somoskőt és Somoskőújfalut, amelyek környékén - egyáltalán nem mellesleg, Krepuska doktor birtoka is elterült -, az újonnan létrehozott Csehszlovákiához csatolta. Ami persze nem jelenthetett valami nagy örömet a patrióta érzelmű doktor, és természetesen a színmagyar lakosságú falvak számára sem.

És a legenda szerint itt szólt közbe a véletlen, a sors, avagy a Jóisten, kinek mi tetszik. Történt ugyanis, hogy az úgynevezett „nemzetközi határrendező bizottság” - amelynek a kérdéses területek hovatartozásáról kellett döntenie -, egyik tagja, az angol megbízott gyógyíthatatlannak hitt fül- vagy gégebetegségben szenvedett. Ismerősei ajánlására Krepuska doktorhoz fordult, aki - amíg sikeresen kikezelte bajából a beteget -, rábeszélte, hogy a bizottság ne a távolból döntsön a két falu sorsáról, hanem, ugyan már szálljanak ki a helyszínre és nézzenek ott utána a tényeknek. A hálás betegnek természetesen nem volt kifogása a javaslat ellen…

Velük tartott a Rimamurányi Vasmű igazgatója, Lipthay B. Jenő és dr. Aurel Pál jogász is. A Somoskőújfaluban sétáló antant tiszteknek javasolták, hogy próbáljanak meg szóba elegyedni bárkivel az utcán - szlovákul. Tehették ezt teljes nyugalommal és biztonsággal, tudva, hogy ez nem fog sikerülni, ugyanis az 1911-es népszámlás szerint csak tízegynéhány szlovák anyanyelvű ember akadt a csaknem kétezer lakosú faluban.

A Budapestre visszatérő bizottságnál tovább ütötte a vasat Tánczos Gábor altábornagy, azzal érvelvén, hogy a budapesti utcák kikövezésére csakis a somoskői bazalt alkalmas, a másik fajta, a badacsonyi bányából származó nem. A bizottság 1922. márciusi ülésén patthelyzet állt elő. A falvak visszatérését támogatta – természetesen – a magyar küldött, a japán – aki általában a magyaroknak kedvezett – és az angol. A másik három tag ellene szavazott.

A kérdés eldöntésre így a Nagykövetek Tanácsa elé került. Ez nem ígért sok jót a magyar félnek, mert ez a tanács szinte minden alkalommal a magyarok számára hátrányos döntést hozott. Sikerült azonban elérni, hogy ne határozzanak, hanem továbbítsák a kérdést a Népszövetségnek, amely akkoriban még nem gittegyletként működött, mint a II. világháborút megelőzően.

A hosszas hercehurca után, a világszervezet meghozta döntését, mely 1924. február 15.-én, 16 óra 30 perckor lépett hatályba. Somoskő és Somoskőújfalu visszakerült Magyarországhoz! Csak a híres somoskői vár maradt a csehszlovák államé…  

A Somosi Kultúráért Egyesület és a Somoskői Váralja Egyesület kezdeményezésére 1999 óta ünneplik meg a helyiek minden év február 15.-én a hazatérés napját.

Budapesten, a Reviczky utca 4. szám alatt, Krepuska Géza egykori lakhelyén, márványtábla őrzi a doktor emlékét, Pestszentimrén – ahol szintén birtoka volt - sétányt neveztek el róla. Emlékoszlopa pedig a Somoskő Váralja Emlékparkban található. Kőbevésett emlékeztetőként, hogy a trianoni határokat nem vésték kőbe…

Kép: magyarpatriotak.hu