IV. Károly, az utolsó magyar király
IV. Károlyt, az utolsó magyar királyt, 101 esztendeje, 1916. december 30-án koronázták meg Budapesten, a Mátyás-templomban. Ő volt az első Habsburg uralkodó, akinek megkoronázásakor a magyar himnuszt énekelték, nem az osztrákot. Feleségét, Zita királynét vele egy időben koronázták magyar királynévá.
Trónjáról 1918. november 13-án mondott le: „Trónra lépésem óta mindig arra törekedtem, hogy népeimet minél előbb a háború borzalmaitól megszabadítsam; amely háború keletkezésében semmi részem nem volt.
Nem akarom, hogy személyem akadályul szolgáljon a magyar nemzet szabad fejlődésének, mely iránt változatlan szeretettől vagyok áthatva.
Ennél fogva minden részvételről az államügyek vitelében visszavonulok és már eleve ...
„Gyászos nap mindörökre Kolozsvár életében. Rablók módjára jöttek, félve, tapogatózva, hogy nincsenek-e benn a székelyek? Rongyosak, mocskosak voltak (…) Sok szalmakalapos, mezítlábas és bocskoros ember. Gherescu tábornok kezében nádbot, tisztjei kifestett képűek. A seregnek alig van fegyvere, négy rongyos ágyút hoznak, de töltényeik nincsenek. Tüzéreik fején ócska vasfazekak.” – írta naplójába 1918. december 24-én Barabás Samu református esperes.
Volt még egy nándorfehérvári diadal. Nem kisebb, mint az 1456-os. De, ki tudja miért, alig emlegetik… Pedig 1440-ben is egy szultán indult meg Magyarország déli kapuja – a Mennydörgés Kapuja – ellen seregével, hogy aztán véres fejjel fusson meg a bevehetetlen falak alól. 
1948, december 26-án, kedves karácsonyi ajándék gyanánt a magyar katolikusoknak, az egyháznak, és nem utolsósorban, magának a bíborosnak, az ÁVH letartóztatta Mindszenty József esztergomi érseket, Magyarország hercegprímását.
" Az ég és pokol pusztítsa el boldogságát! Minden nemzetsége vesszen ki a föld színéről! Őt magát azokban verje meg az Isten, akik legközelebb állnak szívéhez! Az élete csak rombolás legyen, s a gyermekei nyomorultul pusztuljanak el! " - hangzott el a szörnyű átok, melyet Ferenc Józsefre mondtak ki, miután 1849. október 6-án kivégeztette az aradi tizenhármakat és Pesten Batthyány Lajost, az első felelős magyar miniszterelnököt.
" Ti, nyelvre és szokásokra nézve nagy részben németek ismét részt vettetek azon törekvésben, mellyel egy istentelen szájhős egy magyar köztársaság ábrándos épületén munkált. " - írta csalódottan Haynau egyik falragaszán.
várt abban az évben, 1944-ben, a városra. De valahogy senki sem hitte el, hogy tényleg megtörténik. Csakugyan itt vannak az oroszok, csakugyan bekerítették a várost. Az emberek mintha tudomást sem vettek volna a hadihelyzetről…
IV. Iván, minden oroszok rettegett cárja valószínűleg kapkodhatta a levegőt, mikor kézhez kapta a lengyel király válaszlevelét, amelyben mindközönségesen párbajra hívták: