Nomen est omen – a név előjel, legalábbis a rége rómaiak szerint. A Wilhelm Gustloff német személyszállító hajó Harmadik Birodalombéli névadóiról feltehetően sok mindent el lehet mondani, de túl babonásak nem lehettek.

A régi tengerészbabona szerint ugyanis nem igazán okos ötlet olyan emberről hajót elnevezni, aki erőszakos halált halt. Hogy ebben mennyi lehet az igazság, azt mindenki döntse el maga. Wilhelm Gustloff azonban tényleg erőszak által fejezte be életét.

A németországi Meckleburgban született Gustloffot krónikus tüdőbaja és gégeproblémái miatt nem sorozták be az I. világháborúban katonának, de betegségei különösebben nem akadályozták abban, hogy később, 1929-ben belépjen a náci pártba, az NSDAP-be. Miután sikerült a svájci állami meteorológiai szolgálatnál elhelyezkednie, pártszervezői tevékenységét itt folytatta. 1936-ig több, mint ötezer tagot sikerült is toboroznia a párt svájci szervezetébe.

Feltehetően ezt nehezményezte David Frankfurter egy zsidó származású fiatalember, aki 1936. február 4-én Davosban négy lövéssel végzett vele. Tette után önként feladta magát a rendőrségen. Vallomásában arra hivatkozott, hogy az antiszemitizmus és a nácizmus elleni védekezésként hajtotta végre a merényletet.  A svájci bíróság nagy port felverő perben 18 évi börtönre ítélte. Büntetését nem kellett letöltenie, 1945. június elsején kegyelmet kapott és kiutasították az országból.

Édesapja nem volt ilyen szerencsés, amikor a német hadsereg megszállta Jugoszláviát, apja a nácik kezére került, akik nyilvánosan megkínozták, mintegy bosszút állva a nagy nemzetiszocialista mártírét.

Gustloff körül – első a propaganda! – egész kis mítosz alakult ki már a háború előtt Németországban. Olyannyira, hogy a Kraft durch Freude (Örömben az Erő, rövidítve KdF) nevű szervezet akkor épülő üdülőhajóját a tervezettől eltérőn, nem Adolf Hitlerről, hanem Wilhelm Gustloffról nevezték el.

A háború kitörése után a „Wilhelm Gustloffot” is, mint a többi hasonló célra épült hajót lefoglalta a Kriegsmarine, a német hadi tengerészet. Először kórházhajónak használták, majd a tengeralattjárósok kaszárnyájaként szolgált.

Majd jött 1944 és egyre közeledett a bukás. A megállíthatatlanul előretörő orosz gőzhengert – ki tudja, miért? – nemigen akarták bevárni a keleti területeken élő német állampolgárok. Ahogy tudtak, menekültek, a szárazföldön nyugat felé. 1945. január 21-én indította el Karl Dönitz német admirális a tengerészeti történelem legnagyobb mentőakcióját, a Hannibal-hadműveletet.

A cél a lehető legtöbb civil kimenekítése volt, mert tartottak attól, hogy a Vörös Hadsereg katonái bosszút fognak állni a Szovjetunióban elkövetett német kegyetlenkedésekért. Félelmük nem volt alaptalan, a komisszárok és a propagandalapok újságírói által feltüzelt vöröskatonák nem nagyon fogták vissza magukat.

 A német katonáknak és a civil férfiaknak a parancs értelmében az utolsó töltényig harcolniuk kellett, míg a nőket, gyermekeket, harcképtelen öregeket a Kriegsmarine valamennyi rendelkezésre álló hajójával mentették. A csaknem négy hónapig tartó mentőakció viszonyleg kevés veszteséggel járt, akár sikertörténetként is lehetne emlegetni. De ez a legkevésbé sem vigasztalta volna az odaveszett hajókon utazókat…

Ezen hajók egyike volt a „Gustloff”. 1945. január 30-án hajózott ki Gotenhafenből utolsó útjára. A fedélzetén utazók pontos száma nem ismeretes – nem igazán vezettek akkoriban pontos utasnyilvántartást -, az utólagos becslések szerint 10 400 ember tartózkodhatott a hajón. A hajó fel volt szerelve légvédelmi fegyverekkel és katonák is tartózkodtak a fedélzetén, bár a menekülő civilekhez képest elenyésző számban. Kórházhajónak sem volt jelölve, tehát „szabad prédának” számított…

És jött a végzetes találkozás…

A Balti Flotta kötelékébe tartozó S-13 jelű szovjet tengeralattjáró parancsnoka abban az időben, a részegeskedésért büntetőtábort is megjárt Alekszandr Marinyeszko volt. Már egy idej eredménytelenül vadászott németekre a környező vizeken…

A „Gustloff” a mélyebb, aknamentesített tengerszakaszon hajózott. A fedélzetén tartózkodó négy– három civil és egy haditengerészeti - kapitány rövid vita után inkább ezt az útvonalat választotta, parközeli hajózás helyett. Itt viszont könnyen találkozhatott ellenséges tengeralattjáróval.

 A „Gustloff” meglehetősen lassan haladt és mindössze egy romboló a „Löwe” kísérte. Ráadásul égtek a navigációs fényei is, a kapitányok ugyanis úgy értesültek, hogy aknaszedő hajókból álló konvoj tart feléjük.

Kell-e jobb célpont egy lassú, kivilágított hajónál egy tengeralattjáró számára?

Marinyeszko kapitány három torpedót lövetett ki a „Gustloffra”. Mindhárom talált. Az első a hajó orrát érte a vízvonal alatt, a második az oldalát, a harmadik pedig a gépházat találta telibe. A hajó az oldalára dőlt, a fedélzeten kitört a pánik. A helyzetet súlyosbította a -15 fokos hideg is… Nem kellett hozzá háromnegyed óra és a „Gustloff” mindörökre elmerült a tengerben. A helyszínre érkező német mentőegységeknek csak kevés túlélőt sikerült kimenteniük a jéghideg vízből. A tengerbe veszettek számát 9343-ra becsülik. Más források szerint jóval kevesebben utaztak a hajón, csak hatezer körüli teszik az utasok számát.

Bármelyik becslés is igaz, mindenképpen többszörösen felülmúlják a híres Titanic-katasztrófában elhunytak számát. A hajózás történetének legnagyobb katasztrófája történt azon a hajnalon és erről évtizedekig diszkréten hallgatott mind a német, mind a szövetséges hatalmak történetírása.

Marinyeszko kapitány a későbbiekben is eredményesen harcolt. 1945. fenruár 9-én éjszaka sikerült elsüllyesztenie a „General von Steuben” kórházhajót. Ezen mintegy ötezer menekülő utazott, csaknem kilencven százalékuk a jéghideg vízbe veszett. Az április 16-án elsüllyesztett Goya esetében már rosszabb volt az arány, az azon menekülő 6220 emberből csak 165-en élték túl a támadást.

De minden katasztrófa ellenére, a tengeri útvonal még mindig sokkal biztonságosabb volt, mint a szárazföldi utak, ahol csak úgy aratott a halál.

1990-ben Marinyeszko kapitány posztumusz tüntették ki a Szovjetunió hőse aranycsillagával a „Gustloff” és a „Steuben” elsüllyesztéséért.

Forrás: Wikipédia;

Kép: A „Gustloff” utasszállító és üdülőhajó (Bundesarchiv, Bild 183-H27992 / Sönnke, Hans)