1235 körül, Esztergomban született Árpád-házi vagy Magyarországi Jolán (ismert még Lengyelországi Jolán és Jolánta néven is, lengyelül: Jolenta Węgierska) egyike azoknak a magyar szenteknek, boldogoknak, akinek életét talán sokkal jobban ismerik és számon tartják Lengyelországban, mint nálunk: magyar királylány, lengyel hercegnő, klarissza szerzetesnő, a lengyel családok védőszentje. 1827-es boldoggá avatását követően Boldog Jolán (lengyelül: Błogosławiona Jolenta) néven ismeretes.

Jolán IV. Béla magyar király és Laszkarisz Mária királyné leánya volt. Közvetlen családtagjai között további boldogok és szentek is voltak, nagynénje volt Szent Erzsébet, leánytestvérei pedig Szent Kinga, Boldog Konstancia és Szent Margit voltak.

Még gyermekkorában került ki Krakkóba, ahol nővére, Kinga – a későbbi Szent Kinga, akkor Szemérmes Boleszláv lengyel király felesége – gondjaira bízták. Jolánnak Kinga a példaképévé vált.

1256-ban ment feleségül a kaliszi és gnieznói herceghez, Jámbor Boleszlávhoz a krakkói székesegyházban. A pár a férj szűkebb pátriájába, Nyugat-Lengyelországba költözött. Kapcsolatukból összesen három leánygyermek született - Hedvig, Anna és Erzsébet -, köztük egy későbbi lengyel királyné is, aki Łokietek Erzsébet magyar királyné (Károly Róbert magyar király feleségének) édesanyja volt, ezáltal Jolán volt Nagy Lajos magyar király anyai dédanyja.

Jolán mindenütt bőkezű ajándékokkal segítette a szegényeket, özvegyeket és árvákat. Két klarissza monostort alapított. Bár férje tanácsadói alaptalan pletykáira hallgatva elhidegült tőle, mindig imádkozott érte, mikor csatába indult.

1279-ben férje, Boleszláv mégis súlyos sebbel tért meg az egyik ütközetből, melybe hamarosan bele is halt. Férje elvesztése után a magára maradt asszony fölosztotta vagyonát az Egyház és a rokonai között, és visszatért a krakkói udvarba, nővéréhez, Kingához. Azonban hamarosan Kinga is megözvegyült. Ezután a két nővér az ószandeci klarissza kolostorba vonult, ahol közel tizenkét évet töltöttek együtt.

Kinga halála (Ószandec, 1292. július 24.) után átköltözött a férje által alapított gnieznói kolostorba. Itt apátnővé választották, ennek ellenére kitűnt alázatosságával, türelmével. Segített a templomokban, kórházakban, saját kezűleg gondozta a betegeket, árvákat, szegényeket, miként nagynénje, Árpád-házi Szent Erzsébet. A hagyomány szerint jóval korábban, pontosan megjelölte halála napját.

1298. június 11-én hunyt el. A gnieznói klarissza kolostor kápolnájában temették el. Jolánt halála után azonnal tisztelet övezte, sírját zarándokok látogatták, s mivel folyamatosak voltak a csodás gyógyulások, egyre sürgetőbb lett Jolánta boldoggá avatása. A pápa hozzájárulásával Lengyelország és a ferences rend patrónája lett a XIX. században.

Ünnepnapja június 15.

Forrás: Wikipédia, Katolikus.hu Nemzetikonyvtar.blog.hu, Katolikusradio.hu, Magyarkurir.hu.

Kép: Árpád-házi Boldog Jolán ábrázolása a kőbányai templomban (részlet) – In: Piotr Stefanek Árpád-házi Boldog Jolán. METEM, Historia Ecclesiastica Hungarica Alapítvány, 2011