2017. máj 15.

Az otrantói győzelem

írta: Cabe Ferrant
Az otrantói győzelem

horthy-novara-800.jpg

Éppen száz esztendeje annak, hogy 1917. május 15-én megvívták a Nagy háborúban a Földközi-tenger legnagyobb csatáját. Az egyik oldalon az Osztrák-Magyar Monarchia hajói, a másikon pedig az antant erői harcoltak. Ez a tengeri ütközet – bár a Monarchia flottája messze elmaradt ellenfeleitől – a Császári és Királyi Haditengerészet az első világháborúban elért legfényesebb győzelmeként került be a történelemkönyvekbe.

A Császári és Királyi flotta, mely jelentős sikereket mondhatott magának a Balkánon vívott szárazföldi háború tengerről történő támogatásában, 1916-tól gyakorlatilag tétlenségre kényszerült. Az antant flottái nem kívántak az Adrián háborúzni, de azt mindenképpen meg akarták akadályozni, hogy a Monarchia hajói kijussanak a Földközi-tengerre. Ezért tengerzárat hoztak létre az Adriát a Földközi tengertől elválasztó Otrantói-szorosban. A tengerzár „jelzőberendezésekkel és érintőaknákkal ellátott drótkötélhálót vontató felfegyverzett (zömében) egykori halászgőzösökből állt, amelyek nyugatról keleti irányban haladtak, hatos csoportokban. Mivel rádióval voltak felszerelve, ezért a közelben tartózkodó brit, francia és olasz cirkálókat azonnal tudták értesíteni veszély esetén.”

Túl hatékonynak ugyan nem lehetett nevezni, de mindenképpen komoly kockázatot jelentett a központi hatalmak hajói és tengeralattjárói számára. Annál nagyobb volt a lélektani hatása. Anton Haus tengernagy, a Császári és Királyi Haditengerészet parancsnoka – mondhatni – belenyugodott abba, hogy az Adria az ő flottájának a „játszótere” és jobb, ha ottmarad, magának. Volt ugyan egy, akkoriban még fiatalnak számító tengerésztiszt, bizonyos Horthy Miklós, a Novara gyorscirkáló parancsnoka aki folyton „hőzöngött”, hogy át kéne törni a tengerzáron. Több ízben engedély is kapott rá, hogy próbálkozhasson az áttöréssel. Engedélyt igen, de komolyabb támogatást nem, így ezek a kísérletek eleve kudarcra voltak ítélve. Haus admirális halála után Maximilian Njegovan tengernagyot nevezte ki flottaparancsnoknak, akinek már jóval több vér szorult a pucájába, ő támogatta Horthy ötletét nem csak elvileg, de a leggyorsabb és legkorszerűbb hajóit, a teljes Helgoland osztályt Horthy Miklós parancsnoksága alá rendelték.

1917. május 15-én, a hajnali órákban, a támadó SMS Novara, az SMS Helgoland és az SMS Saida cirkálók elsüllyesztettek a blokád tizenkét őrhajóját, tízet pedig súlyosan megrongáltak. Közben a külön harcoló Csepel és Balaton rombolók megsemmisítettek egy három hajóból – egy rombolóból és két teherhajóból – álló ellenséges konvojt. Majd csatlakozni akartak a cirkálókhoz. Ekkor futottak be az antant erői, két brit cirkáló és öt olasz romboló. A Balaton és a Csepel az albán partok felé fordult és az Aquila torpedóromboló kilövése után sikerült egérutat nyerniük, visszavonulniuk a flotta cattarói támaszpontjára. Az antant hajói viszont manőverezés közben felfedezték a három osztrák-magyar cirkálót.

A csata 9 óra 28 perckor kezdődött meg, azzal, hogy az egymástól mintegy nyolc kilométerre lévő ellenfelek tüzet nyitottak. A nyolc kilométer komoly távolság, a Monarchia hajóinak tíz centiméteres ágyúi körülbelül eddig hordtak. Ami azt jelentette, hogy Horthynak közelebb kellett kerülnie hajóival az ellenséghez, ha komolyabb eredményt akart elérni. A Földközi-tengeren először alkalmazták az úgynevezett mesterséges ködöt, hogy annak leple alatt jussanak kedvezőbb pozícióba.

Az antant flottának viszont nagyon is megfelelt a nyolc kilométerestávolság. Az ő spécibb, nagyobb kaliberű, 15,2 centiméter átmérőjű lövegjeiknek pont ez volt az ideális lőtávolsága, ezért igyekeztek eltávolodni a közeledő hajók elől.

10 óra 10 perckor – az SMS Helgoland után – az SMS Novarát is találat érte. A repeszektől Horthy öt helyen sebesült meg, fél fülére pedig átmenetileg elvesztette a hallását (egész életére nagyothalló maradt). Amíg bírta - sérülései ellenére – tovább vezette a hajót és csak később - miután eszméletét vesztette a vérveszteségtől és a sokktól – vette át a parancsnokságot Stanislaus Witkowsky sorhajóhadnagy.

Csata közben már csaknem sikerült elszakadniuk és a felmentésükre érkező egységek közelébe jutniuk, mikor a Novarát újabb találat érte. A tizenhat kazánból nyolc leállt, a hajó manőverezére képtelenné vált. A teljesen kiszolgáltatott hajó ellen egy olasz romboló indított újabb támadást. Az antant többi hajója a sorsára hagyta, hogy az SMS Sankt Georg vezetésével érkező osztrák-magyar flottaegységek ellen induljanak.

Az olasz hajó támadását azonban sikerült visszaverni. A segítség is megérkezett, így már a Császári és Királyi Haditengerészet volt túlerőben. Az antant hajók rövid tűzpárbaj után úgy döntöttek, hogy nekik nemigen akaródzik ebben a helyzetben folytatni a harcot ezért a visszavonulás mellett döntöttek. 12 óra 7 perckor visszaindultak Brindisi felé.

Ez sem bizonyult a legjobb ötletnek. A német U-89-es tengeralattjáró megtorpedózta a vezérhajójukat, a felmentésére küldött francia rombolót pedig elsüllyesztette.

Akadnak, akik vitatják az otrantói csata jelentőségét. Az eredményt csak helyi jellegűnek értékelik. Ez részben igaz is, hiszen az antant tengeri fölényét ezzel a győzelemmel sem sikerült megszüntetni. De a blokád véget ért... És a Császári és Királyi Haditengerészet kivívta ellenfelei tiszteletét. Feltehetően, ennek a győzelemnek nagy szerepe volt abban, hogy később - miután Njegovant leváltották -, IV. Károly magyar király Horthy Miklóst nevezte ki flottaparancsnoknak, holott a rangsor szerint messze nem ő volt az esélyes erre a posztra.

Kép: Horthy Miklós a Novara parancsnoki hídján

Forrás: Wikipédia

 

Szólj hozzá

Fősodor Kupalői históriák Tán történelem