A déli harangszó eredete a magyar történelem egyik fontos eseményéhez, Nándorfehérvár ostromához kapcsolódik. Nem pedig az ostromot követő fényes magyar diadalhoz. De hogyan is történt?

Az utolsó bizánci császár, XI. Kónsztantinosz bizánci császár 1452 decemberében segélykérő levelet írt IV. Miklós pápának, azonban az akkoriban befejeződő százéves háború, a németek széttagoltsága, a Magyar Királyság 1448-as rigómezei veresége - nem tette lehetővé egy komoly európai keresztes haderő megszervezését. 1453. május 29-én pedig Konstantinápoly is az oszmánok kezére került. Konstantinápoly eleste után a kérdés az volt, hogy a jövőben a kereszt vagy a félhold uralja-e majd Európát. Két esztendővel később, 1455. június 1-jén II. Mehmed szultán elfoglalta a gazdag ezüstbányáiról nevezetes Novo Brdót és Dél-Szerbiát.

Ekkorra a nyugati keresztény kultúra határa a Magyar Királyság határvonalán a Dunánál húzódott. Hunyadinak jutott az a feladat, hogy feltartóztassa az erőszakos török terjeszkedést. Aeneas Sylvius Piccolomini Hunyadit úgy jellemezte, hogy „a töröknek egyetlen félelme és vallásunknak legerősebb kardja”. Rá várt a fegyveres védelem megszervezése és irányítása, amikor 1456-ban II. Mehmed oszmán szultán az óriási hadseregével a Magyar Királyság ellen fordult és megostromolta Nándorfehérvár várát.

III. Kallixtusz pápa rendelte el az 1456. június 29-én kiadott imabullájában, hogy déltájban („inter nonas et vesperos”) harangszó szólítsa imára a híveket a kereszténység védelmében az iszlám terjeszkedés és hódítás ellen. Tehát a bulla több, mint három héttel az 1456. július 22-én kivívott nándorfehérvári diadal kivívása előtt már megjelent.

A pápa - Hunyadi és a magyarok megsegítésére - önkéntes keresztes had szervezéséhez legátusokat nevezett ki Európa országaiban. Juan de Carvajal spanyol bíboros és pápai legátus február 15-én a budai vár templomában átadta Kapisztrán János (Giovanni da Capestrano) itáliai ferences rendi hitszónoknak a pápától kapott keresztet és a megbízást, amely szerint keresztes háborút kellett hirdetnie.

Kapisztrán április 15-én indult el Budáról, majd 18-20 000 fős keresztes hadat toborzott Magyarországon, ezt követően pedig az összegyűlt sereggel 1456 nyarán Hunyadi János táborába sietett, hogy segítse a híres „törökverő” hadvezért Nándorfehérvár megvédésében. Nándorfehérvár várát földrajzi-stratégiai helyzete tette katonailag fontossá. A Duna és a Száva folyó találkozásánál épült vár évszázadokon át meghatározó volt, mert a vár birtoklása a keresztény Európa belső területei felé vezető legfontosabb vízi út kereskedelmi és katonai ellenőrzését tette lehetővé.

A keresztény védők között Brankovics György 8 000 szerb katonája is felsorakozott. A szultán július 4-én vette ostrom alá Nándorfehérvár várát a mintegy 70 ezer fős, néhány forrás szerint 100 ezer fős, oszmán sereggel. Hunyadi János az 1456. július 14-én történt ütközetben áttörte a muszlim sereg hajózárát a Dunán, és csatlakozott Szilágyi Mihály várkapitány 7000 fős várvédő seregéhez. Kapisztrán, a ferences pap, a csatában keresztjét magasba emelve vezette a prédikációjával feltüzelt seregét a meglepett muszlimok ellen. Ennek hatására Hunyadi kitört a várból, és az egyesült keresztények serege megállíthatatlanul elsöpörte a várat ostromló muszlimokat.

A magyar történeti közgondolkodás a bulla kiadását a nándorfehérvári győzelemhez köti. Azonban történelmi véletlenként a június 29-én kiadott pápai bulla és Hunyadi János július 22-én történt nándorfehérvári győzelmének híre szinte egyszerre jutott el Budára és Bécsbe. Ez a tény azután nagyban hozzájárult a rendelet későbbi értelmezéséhez és a keresztény seregek győzelméért elrendelt imabulla, illetve a nándorfehérvári diadal örömhírét követő ünnepi harangozás összekapcsolódásához. Ezért a déli harangszó a kereszténység katonai diadalának emlékét is őrzi Magyarországon és világszerte is.

1500. augusztus 9-én VI. Sándor arról rendelkezett, hogy a harangszó az egész keresztény világban minden délben szólaljon meg, ezzel megújította III. Kallixtusz rendeletét, hogy a kereszténység védelme és az összetartás minden időben és minden helyen fontos kötelessége a papságnak és a híveknek. Ekkor került a harangozás időpontja pontosan déli 12 órára.

Kép: Lotz Károlynak a világraszóló 1456-os nándorfehérvári diadalt és a déli harangszó elrendelését ábrázoló triptychonja a Mátyás templomban. (Matyas-templom.hu)

Forrás: Wikipédia, Mult-kor.hu.