Ausztrál kutatók szerint a 40 évnél idősebb alkalmazottaknak nem lenne szabad három napnál többet dolgozniuk egy héten. A felmérések eredményei ugyanis igazolták azt a feltételezést, miszerint az ennél több munka jelentősen rontja a dolgozók kognitív teljesítményét.

Ifjonc koromban, mikor először felmerült a pályaválasztás, mint olyan, apám firtatására - mi is szeretnék lenni? -, azonnal rávágtam:

A király lustája!

Erre a jó öreg – aki akkor még egyáltalán nem volt öreg, kevesebb évet számlált, mint most én – sajnálkozva így tájékoztatott:

Fiam, te egy marha vagy!

Aztán ezt bővebben is kifejtette. Miszerint: a királyság intézményét már jó pár évtizede ad acta tették, a történelem ezen része lezárult. Ráadásul, Magyarországon utoljára Mátyás királynak volt lustája – legalábbis a népmesék szerint. Azok meg azért nem annyira a legmegbízhatóbb források. Tehát jó lenne, ha megerőltetném magam és kitalálnék valami és nem beszélnék marhaságokat.

Erre már nem mertem azt felelni, hogy akkor talán király lennék… Azért még egy olyan szemtelen kamasz is, mint én voltam, tudja, nem lehet végtelenségig feszíteni a húrt. Bár néha azért megpróbálja…

Ezt a hosszúra nyúlt bevezetést csak azért követtem el, hogy elmondhassam: Már akkor tudtam! Már akkor megmondtam! De ilyen a fel nem ismert géniuszok sorsa… A kutya se hallgat rájuk.

Mivel már – sajnálatos módon -, elég rég elmúltam negyven, jelentősen romolhattak a kognitív funkcióim. A munkától... Olyannyira, hogy azt sem tudtam, mit jelent a kognitív funkció.

Sürgősen utánanéztem. Ez egy gyűjtőfogalom, nagyjából az alábbi képességek tartoznak ide:  figyelem, koncentrálóképesség, érzékelés, észlelés, végrehajtó funkciók, emlékezeti és gondolkodási funkciók.

Gyors agymunka következett – már amennyire beszélhetünk gyorsaságról és agyról, egy, a melóba belepistult, korosodó dolgozó esetében. Némi fejtörés, és meg is volt a következtetés: a munka elhülyít.

Azaz, most már tudományosan is bebizonyított tény, amit ifjúkori zsenialitásommal már tizenévesen megsejtettem! Gyakran ez a nagy gondolkodók sorsa, tudják, érzik, de eszközök híján nem bizonyíthatják tudományos tételeiket. Hány nagy elődöm volt a történelem fennforgása során, aki így járt! Csak a késő utókor tudta értékelni eredményeiket!

(Megjegyzés: ez úton felhívnám a Tisztelt Utókor figyelmét, hogy már most díjazza ifjúkori felfedezésemet, mely ily fényesen beigazolódott. Gondolnék itt kisebb aranyérmekre, anyagi dotációra, ha minden kötél szakad, oklevelek is jöhetnek! )

Eppur si muove (És mégis mozog!) – jegyezte meg Galilei, - pályatársam a zsenialitásban – mikor röviddel halála előtt megerősített elméletét: a Föld a Nap körül forog. A halálos ágyán már nem látott sok rizikót, az inkvizícióval való nézeteltérésben, mely korábban szelíden rábeszélte kijelentései visszavonására.

Bár én még – remélem – messze járok a halálos ágyamtól, most bátran, elszántan megerősítem egykori kijelentéseim. Fényesebb bizonyíték nem is kell tanaim igazolására, mint ez a blogbejegyzés. Mikor a dolgozó a napi robot után dögfáradtan hazatántorog, ilyenek jutnak az eszébe. Ez olyan tudományos tény, melyet bárki, bármikor leellenőrizhet. Nem kell hozzá bonyolult felszerelés, sok pénz. Csak annyi, hogy gályázás után ledöccenjen a kedvenc foteljébe – vagy oda, ahol jól érzi magát -, és gondolkodjon el az élet dolgain. Azon, hogy milyen elnyűtt, buta és fáradt. Tán annyira, hogy még gondolkozni sem tud…

Igen! Ez az! Itt a bizonyíték!

Ugye Önnek is megvan?

Valahogy nem ezt ígérték, mikor a jól végzett munka örömeiről beszéltek a suliban…

Kép: Budaörs, M7 autópálya az M1-M7-es autópálya közös szakasza felé nézve.

Fortepan 87661

Év: 1972

Orig: Urbán Tamás