Zágrábban, 1830. augusztus 15-én született Lebstück Mária honvéd főhadnagy. Nem kérem, nem elírás. A katonai pálya ma sincs „elnőiesedve”, a 19. században meg különösen nem volt, Mégis megtörtént, hogy egy ifjú hölgy egészen a főhadnagyi rangig vitte. Élettörténetét nem kisebb személyiség, mint maga Jókai Mór jegyezte le, neki mondta tollba, a halálos ágyán.

Hogy mi kellett ahhoz, a romantika századában, hogy egy fiatal, még tizennyolcadik évét sem betöltött leány a katonai pályára lépjen? Nem kisebb dolog, mint egy forradalom...

Lebstück Mária 13 éves korától Bécsben, nagybátyja, báró Simunich Boldizsár császári brigadéros házában élt, valószínűleg pont úgy, mint a többi, az osztályához tartozó fiatal lány a császárvárosban. Aztán 1848. márciusában a derék bécsiek kicsit megelégelték az addigi felállást és ebből mindjárt „kisült” egy forradalom.

„Amint a bevásárlásból visszatérni igyekeztem, ez már nem sikerült, mert a város kapui le voltak zárva. Az utcák tömve emberekkel és én is belekerültem az áradatba. A drága kalap természetesen egészen tönkrement. A tolongásban megkérdeztem: mit jelent ez a sokadalom? És itt kaptam azt a felvilágosítást, hogy kitört a forradalom. Első törekvésem az volt, hogy szabaduljak ebből a tömegből. Egy ismerőshöz szaladtam, aki egy cipészmester volt és nekünk is dolgozott. Egyúttal házmester is volt. Amikor megpillantott, meglepetve kérdezte: „Az Istenért Mari kisasszony, mit csinál Ön ezekben a válságos órákban itt? Nem tudja, hogy kitört a forradalom?” És akkor elmondtam neki abbeli erős elhatározásomat, hogy csatlakozom a forradalomhoz és részt akarok abban venni. Minthogy kevés pénzem volt, eladtam a fülbevalómat, a cipész segédtől egy kabátot és pepita nadrágot vásároltam, a mestertől pedig egy férficsizmát, aki ráadásul egy inget és alsónadrágot is adott. A felesége pedig lenyírta a hajamat férfi módra. Minthogy a cipész mester a nemzeti gárdának tagja volt, átadta nekem a gárdasapkát és egy régimódi fegyvert, valamint egy írásos bizonylatot, hogy mint az ő segédje, én fogom helyette az őrszolgálatot teljesíteni.” - Lebstück Mária honvéd főhadnagy emlékirata 1848–1849-ből - Közli: Dr. Hegyaljai Kiss Géza, 1935.

Kérem, ez ilyen egyszerűen ment. Mint egy operettben… Amit mellesleg csakugyan írt róla Huszka Jenő és Szilágyi László, 1942. szeptember 24-én mutatták be, Mária főhadnagy címmel.

A folytatás persze már bonyolultabb volt. A bécsi forradalom elbukott, Lebstück Mária pedig – sok résztvevőjéhez hasonlóan – Magyarország felé vette az irányt. Meglehetősen kalandos út után – mi nem volt „kalandos” azokban az időkben? - "1848 novemberében a honvédsereghez csatlakozott, sok más csata mellett részt vett a branyiszkói, komáromi és a kápolnai kápolnai csatában, ahol megsebesült, hősiességéért fővadásszá, majd hadnaggyá léptették elő. Budavár elfoglalásának győzelmi ünnepén, ahol női ruhában jelent meg vőlegénye kérésére, kiderült eltitkolt női mivolta – Görgey kémnek hitte, és halálra ítélte." - Wikipédia.

Tiszttársai azonban közbeléptek az érdekében, Kossuth Lajos rendelkezett a szabadlábra helyezéséről, még a rangját is visszakapta. Igencsak kardos menyecske lehetett, „egy visszavonulás alkalmával, mikor a mocsaras talajba ragadtak túl nagy csizmái, és ezért egyedül maradt, három rátámadó császári katonával küzdött meg – kettőt lelőtt, a harmadik elmenekült”.

1849 júliusában feleségül ment Jónák József tüzérőrnagyhoz, akit még Bécsben ismert meg nagybátyja házában. A kápolnai csatában találkoztak újra, sebesültként. Buda ostromában együtt vettek részt – házasságot is a harctéren kötöttek.

Aztán jöttek a nehéz idők. A szabadságharc elbukott, ő pedig a rossz emlékezetű aradi várban raboskodott. A börtönben szülte meg fiát, Jónák Pált. Talán gyermeke születése is közrejátszhatott abban, hogy szabadon engedték. Azonban kiutasították Magyarországról.

Otthon, Horvátországban nem lehetett valami népszerű, még a saját testvére is ki akarta dobni az ablakon fiával együtt. Végül édesanyja, Jellasics bánhoz fordult védelemért. A bán – aki azért a magyar történelemben nem a legpozitívabb szerepben tűnik fel – ezúttal kitett magáért: falragaszokon hirdette, hogy mennyire nagyra becsüli Mária főhadnagyot, és hogy az asszony, gyermekével együtt az ő személyes védelme alatt áll.

Később, másodszor is férjhez ment – mint mondotta, hogy gyermekének fedél legyen a feje felett –, ezúttal Pasche Gyulához, aki hajdan szintén a honvédseregben szolgált. Ekkoriban pedig festészetet oktatott, Mária főhadnagy fiának is. Innen eredhetett az ismeretség.

Második férje és az ebből a házasságból született leánya, Antónia halála után Budára költözött, ahol francia nyelvleckékből próbálta eltartani magát. Itt találkozott újra első férjével, aki a Ferenc József koronázásakor hirdetett amnesztia okán szabadult az aradi börtönből. Jónák József második házassága miatt különösebb kapcsolatot nem tartottak, de a férfi, 1875-ben bekövetkezett korai haláláig támogatta az asszonyt.

Lebstück Mária 1880-ban költözött az újpesti Csokonai utca 4. sz. alá és itt élt 1892. május 30-án bekövetkezett haláláig. „Újpesten köztiszteletben álló személyiség volt, aki mindig honvéd egyenruhában jelent meg – női ruhát csak otthon viselt. Mikor testvére, anyagi segítsége fejében múltjának megtagadását követelte, csak az mentette meg bátyja életét, hogy Lebstück Mária kardja a szoba alacsony mennyezetébe beleakadt.” - Wikipédia

„Mindnyájan emlékezni fogunk az alakjára, a kik az 1848/49-iki szabadságharca emlékeinek kiállítását meglátogattuk. A pénztárnál egy 48-as honvéd főhadnagy ült, egyenruhában, mellén a koszorus vitézségi renddel, fején a trikolor-rózsás csákó; napbarnitott arczán se bajusz, se szakáll.
Én ez alakot az 1849-iki májusi napokban láttam, akkor még nyalka «legény» volt, huszár dolmányban, sarkantyus csizmában. Irtam is róla valami költeményt.
(...)
Most itt lakik Új-Pesten a fiánál. Szegény sorban van és beteg. Nem panaszolja sorsát, nem alkalmatlankodik a hazafiak ajtaján, nem kéreget, nem dicsekszik az érdemeivel; csendesen megvonul.
Én sem indítok meg érette országos irgalmat, csupán annyit mondok, hogy talán mégis szép volna a magyar honfiaktól, ha ezt az emlékezetreméltó alakját a szabadságharcznak nem hagynák élte alkonyatán nyomorban elveszni.” - Jókai Mór : A női honvédhadnagy

Egykori lakóháza falán 1935. március 15-én emléktáblát helyeztek el, Újpesten utcanév őrzi emlékét.

Forrás: Lebstück Mária honvéd főhadnagy emlékirata 1848–1849-ből; Jókai Mór : A női honvédhadnagy; Wikipédia.