442 esztendeje, 1578. május 19-én Buda keresztény lakossága a Pünkösdöt ünnepelte. Már, amennyire tűrte ezt a török… Ha a májusi eső aranyat ér, nem sok arany juthatott abban az esztendőben a budaiaknak. Rég láttak már esőt, de tán nem ilyet vártak…

Szamosközy István krónikája szerint egy hosszabb ideje tartó szárazság utáni viharnak „köszönhető” a szerencsétlenség. Éjjel a viharban villámcsapás találta el a budai vár egyik tornyát, amely lőporraktárként szolgált. Ez a torony Zsigmond palotája előtt állt, Szamosközy szerint „czímertorony” volt a neve. A robbanás erejét az egykorú leírások úgy jellemzik, hogy néhány nehezebb ágyút is a Dunába vetett, az ott található hidat is szétrombolta, de még a messzebb fekvő Rákos-mezőre is sűrű por szállt.

Az áldozatok számáról eltérő feljegyzések vannak. A velencei követ 2000, az egri püspök 5000, Gyulaffy Lestár már 6000 halottról ír, mégis a kisebb számok tekinthetők hitelesnek.

Szamosközy István történetíró így írja le az eseményeket:

„...Nagy szárazság tarta abban az hónapban. Nappal három órakor nagy setét kezde lenni, tarta mind napestig, azután erős dörgés, csattogás, villámlás. Vala egy torony az várban Sigmond palotája mellett, kinek czímertorony volt neve. Számtalan sok porral volt rakva. Ez tornyot éjfélkor megütötte az menykű... ez tornyot és az mellette való palotákat mind elhánta vala... Temérdek sok hadi szerszámok vesztenek, némeleket az Dunába hánt, némeleket széllel döntött. Az vízvár is törökkel, marhákkal teljes volt, azokat is mind elhánta, vesztette...

Az Dunán való hídat is nagy helyen általszakasztotta volt. királyok rejtekháza föld alatt vala, ott az császár kincsét tartották, mind oda veszett az is. Az város kapui mindenütt megnyílt volt, házaknak ajtajai azonképpen, lakatok, zárak megnyíltanak. Az Rákosnak egy mélföld az messze, fél mélyföldig az török szerszámait, és egyéb afféle marhákot elhánt az por Rákosra... Reggel, az nap hogy feltámadt volna, szerin-szerte széllel az hegyen az nagy füst vala. Az törökök széllel futottak, ki anyját, ki fiát, ki atyját kereste; az török azt mondja, hogy csak fizetett nép tizenkét száz veszett akkor.” (forrás: Budapest krónikája – a kezdetektől napjainkig. Corvina kiadó, 2007)

Az áldozatok számának alacsonyabb voltát támasztja alá az a tény is, hogy az 1686. július 22-i hasonló robbanáskor 1500 halottról tudunk.

A helyreállítási munkákat közel kétezer ember végezte, közöttük 200 kőműves. A munkák finanszírozására különadót vetettek ki. A robbanást követően, bár köze nem volt a balesethez és a károk a helyreállításért mindent megtett, Szokollu Musztafa pasa selyemzsinórt kapott „ajándékba” a szultántól. A leghosszabb ideig hivatalban lévő budai pasát 1578. szeptember 30-án kivégezték.

Forrás: Wikipédia, Jakd.hu