Csehimindszenten, 1892. március 29-én született Mindszenty József (eredetileg Pehm József) Esztergom érseke, Magyarország utolsó hercegprímása, bíboros. A magyar katolikus egyház egyik legnagyobb 20. századi alakja, üldözték a nyilasok és a kommunisták egyaránt. Életútja bebizonyította, hogy a Rákosi-korszak és a nyilas diktatúra természetéből adódóan az egyház csak elvtelen, erkölcstelen és megalázó kompromisszumot tudott volna kötni, ennek pedig a bíboros sziklaszilárdan ellenállt.

A Pehm család egy Vas megyei nemesi család, nemességét III. Károly magyar király adományozta Pehm András helytartótanácsi titkárnak 1733. január 12-én.

Miután Csehimindszenten elvégezte az elemi iskolát, 1903-tól a szombathelyi Premontrei Gimnáziumban folytatta a tanulmányait. Leérettségizett és papnövendéknek jelentkezett a szombathelyi püspöki szemináriumba. 1915. június 12-én gróf Mikes János megyés püspök szentelte pappá a szombathelyi Sarlós Boldogasszony-székesegyházban. 1917. január 26-ától lett a zalaegerszegi főgimnázium hittanára.

Egész politikai pályáját, a politikával való foglalkozást is meghatározta számára Magyarország első világháborús veresége és a királyságot szétverő forradalmak élménye. A társadalmi rend bukásaként érte meg az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlását, az uralkodó császári, illetve az állam ügyeiben való részvételről való lemondását, a köztársaság kikiáltását, az újabb, még elfogadhatatlanabb vörös forradalmat és a román megszállást.

A hitoktató Mindszenty aktív politikai harcot folytatott a szociáldemokraták ellen, amiért 1919. március 19-én, a Tanácsköztársaság idején Szombathelyre internálták püspökével együtt, és csak május 19-én szabadult ki. 1919. október 1-jén Zalaegerszegre, a Mária Magdolna templomba kapott plébánosi kinevezést,

A két világháború közti korszakban Mindszenty meghatározó főszereplője volt a legitimizmusnak Zala vármegyében; 1938-ban majdnem eljárás is indult ellene kormányzósértés miatt.

1942 februárjában változtatta meg német eredetű családnevét - szülőfaluja, Csehimindszent után Mindszentyre. 1944. március 4-én XII. Piusz pápa veszprémi püspöknek nevezte ki. március 25-én az esztergomi bazilikában Serédi Jusztinián bíboros, prímás, esztergomi érsek szentelte püspökké. Hivatalát március 29-én, épp születésnapján foglalta el.

Püspöki jelmondatául a „Devictus vincit” (legyőzetve győz) mondatot választotta. Szigorú és következetes munkája során számos iskolát és plébániát alapított.

Amikor a nyilas hatalomátvétel után 1944. november 4-én Szálasi Ferenc esküt tett a Szent Koronára, az új nyilas hatóságok minden közalkalmazottól megkövetelték, hogy esküt tegyen a nyilas hatalomra. Ekkor készítette Mindszenty azt a tanulmányvázlatot, amelyben összefoglalta hitvallását, írásának címe: Juramentum non - nincs eskü. Alcíme: A forradalmat és az Egyházat egyszerre szolgálni nem lehet. Amikor a front elérte a Dunántúlt, Apor Vilmos győri, Mindszenty József veszprémi, Shvoy Lajos székesfehérvári püspök és Kelemen Krizosztom pannonhalmi főapát a Dunántúl főpásztorainak memoranduma volt az tiltakozó levél, amelyet az ország elpusztítása és a zsidóüldözés ellen fogalmaztak meg. Mindszenty püspök a harcok beszüntetését követelő, Dunántúl főpásztorainak memoranduma címet viselő iratot 1944. október 31-én személyesen adta át a nyilas kormánynak.

"A Sztójay kormány 1944 júniusában gettóba záratta a zsidókat. A könyörtelen intézkedésre az Egyház azzal válaszolt, hogy védelmébe vette az üldözötteket. A Püspöki Kar igen erélyesen tiltakozott az új hatalomnál és körlevélben is tudomására hozta az egész ország közvéleményének felfogását. (…) Közbenjárásunknak köszönheti a budapesti zsidóság, hogy nagy részben megmenekült a gázkamrától. A püspöki kar állásfoglalása után az egyházi intézmények minden rendelkezésükre álló eszközzel, a papok és apácák pedig életük és szabadságuk veszélyeztetésével is védelmére siettek az üldözötteknek, és pedig mind a megkeresztelt, mind a meg nem keresztelt zsidóknak …

…Budapesten megpróbáltam összehívni a Felsőházat, hogy a rendkívül súlyos helyzetben megtárgyaljuk a lehetséges magatartást. De nem találtam egyetlen püspököt sem Budán. A világi tagok pedig dermedten, egyik napról a másikra tengették életüket a náci megszállás és a nyilaskeresztes terror tetőfoka idején. Apor püspök velem együtt úgy gondolta, hogy a fanatikus eszméiktől megszállott nyilas vezetőknél aligha fogunk eredményt elérni, mégis úgy találtuk, hogy a nemzet és híveink védelmében vállalnunk kell történelmi felelősségünket. Memorandumunkat a négy főpásztor aláírásával ellátva magam vittem személyesen Budára. "

Két hét múlva papjaival együtt letartóztatták. A memorandum négy aláírója a nyilasok célkeresztjébe került. Mindszenty 1944. december 22-én került a sopronkőhidai fegyházba 26 pappal és kispappal együtt, és a háború utolsó karácsonyát is ott töltötte.

Sopronkőhidán raboskodott, majd december 29-én boldog Apor Vilmos vértanú püspök közbenjárására átvitték a Isteni Megváltó Leányai apácarend soproni kolostorába és házi őrizet alatt tartották. Itt nyerte vissza szabadságát a szovjet csapatok 1945. április 1-jei bevonulásakor. 1945. április 20-án tért vissza püspöki székhelyére, Veszprémbe.

1945. március 29-én súlyos cukorbetegségben elhunyt az esztergomi érsek, Serédi Jusztinián hercegprímás.

A pápa kérésére Nagy Töhötöm jezsuita szerzetes (professus quattuor votorum sollemnium), a Katolikus Népfőiskolai Mozgalom elnöke készítette el az esztergomi érseki szék betöltésére szóló javaslatot, aki első helyen Mindszenty József veszprémi püspököt nevezte meg. 1945. szeptember 8-án XII. Piusz pápa esztergomi érsekké nevezte ki. Két nap gondolkodási idő után alávetette magát a pápai akaratnak, és 1945. október 7-én Esztergomban beiktatták új hivatalába.

1946. február 21-én nevezték ki bíborossá. Amikor a pápa a fejére helyezte a bíborosok kalapját, így szólt hozzá: „A 32 közül te leszel az első, akinek vállalnod kell a bíbor színnel jelzett vértanúságot!” Az 1947-48-ra meghirdetett Boldogasszony-év ünnepségein néha százezres tömeg előtt mondott szentbeszédet. Folytatta a politikai küzdelmet és elítélte a németek kitelepítését, a katolikus sajtó korlátozását, ezáltal egyre inkább az antikommunista magyar politika vezéralakjává vált. Síkra szállt a kereszténydemokráciáért, a keresztény erkölcsi törvényeken alapuló társadalomért, amit egyetlen lehetséges alternatívaként tudott elképzelni szemben a kommunista és a magyar baloldali pártok által hirdetett szocializmussal és népi demokráciával.

A második világháborúban vesztes Magyarország a szovjet érdekzónába került. Az 1947-es magyarországi országgyűlési választás alkalmával hatalomra jutott Magyar Kommunista Párt programjában fontos elem volt a tudatosan megszervezett egyházellenes és egyházromboló tevékenység, ezért a szovjet szocialista rendszerre való áttérés során ideológiai támadásokat indítottak az egyházak ellen. A világháborút követően, a közvetlenül Moszkvából érkezett kommunisták („moszkoviták”) a Rákosi-Gerő-Farkas triumvirátus vezetésével kíméletlen és sematikus szovjetizálást készítettek elő Magyarországon.

Ezeket a nyilvános támadásokat Mindszenty igyekezett következetesen visszaverni. Mindszenty bírálta az ország közállapotának fokozatos romlását és a politikai rendőrség féktelen terrorját, a kommunisták a politizálás vádját emelték ellene.

1948. december 19-én a Szabad Népben megjelent Cavallier József, Kodály Zoltán és Szekfű Gyula aláírásával egy Mindszentynek címzett levél, amelyben, ahogy írták „fájdalmas szorongással vártuk Eminenciád olyan szavait, amelyekkel elismerné a magyar nép négy esztendős példátlan erőfeszítéseit, elismerné a négyéves munka ama nagyszámú mozzanatait, amelyek elősegítik az Evangélium szociális tanításának megvalósulását, és elismerné azt az új állami berendezkedést, amely megindult azon az úton, hogy a szegénnyel és elnyomottal szemben is érvényesüljön a Justitia, az igazságosság elve, a társadalmi berendezkedés biztos alapja.” A bolsevik propagandagépezet mindent elsöprő kampányának hatására a főpap ellen növekedett a felháborodás.

1948. december 26-án hűtlenség, kémkedés, a köztársaság megdöntésére irányuló bűncselekmény és valutaüzérkedés gyanúja alapján a rendőrhatóság őrizetbe vette és letartóztatták. A házkutatás befejezése után az elé tett jegyzőkönyvet nem írta alá. A bíborosok nemzetközi tekintélyére és jogállására hivatkozva tiltakozott a házkutatás önkényes végrehajtása ellen. A hírhedt ÁVH központban, az Andrássy út 60-ban megkezdték kínzását és kihallgatását. XII. Piusz pápa 1949. január 2-án levelet küldött a magyar püspöki karhoz. Az Acerrimo Moerore kezdetű levelet Mindszenty József bíboros, esztergomi érsek kínzása és bebörtönzése kapcsán írta.

Az Államvédelmi Hatóság nyomozói és a szovjet tanácsadók gyakorlatában használatos pszichotróp szerek, szkopolamin vagy Scopomorphium, actedron hatása alatt minden ellene felhozott vádat elismert, így a kifinomult kommunista vallató gépezet teljes bizonyossággal fenntartathatta a beismerő vallomást a vádlottal a látványos per tárgyalótermében is, akár a legnagyobb nyilvánosság előtt. A börtönorvosok azonban ismerték, hogy a bíboros évtizedek óta gyógyíthatatlan pajzsmirigy autoimmun betegségben (Basedow-kór, golyva) szenved, ezért nem kockáztatták meg, hogy a főpap súlyos, életveszélyes testi állapotban álljon a bíróság előtt. Testi és lelki kínzásának irányítója Décsi Gyula államvédelmi alezredes volt.

Az ÁVH által foglalkoztatott két írásszakértő, Sulner László és felesége Fischof Hanna tanúsították, hogy ők maguk hamisították a per okmányait, s hogy tudomásuk szerint Mindszentyt a vallatások heteiben és a tárgyalás alatt vegyszerekkel preparálták. Mindszenty saját kezűnek feltüntetett vallomásait is ők hamisították.

Az 1949. február 3. és február 8. között a Budapesti Népbíróság a IX. 254/1949 számon lefolytatott koncepciós perben Mindszentyt életfogytig tartó fegyházra ítélték. Az utolsó szó jogán, békét kért az egyházának, a magyar államnak és a lelkének.

XII. Piusz pápa 1949. február 12-én kiközösített mindenkit, aki részt vett Mindszenty elítélésében. Az Acerrimo Moerore kezdetű apostoli levelében nyilvánosan elítélte a bíboros bebörtönzését és kiemelte a per során tanúsított nem megfelelő bánásmódot.

Betegsége és a hatalmas nyugati külpolitikai nyomás miatt 1955. július 14-től házi őrizetbe került, előbb Püspökszentlászlón 1955. július 17-november 1. között a helyi Püspöki kastélyban, majd rövid ottani fogva tartás után 1955. november 2.-ától a felsőpetényi Almásy-kastélyban, amelyről a Püspöki Kar is tudott.

A bíboros az 1956-os forradalom és szabadságharc kitörése után október 30-án szabadult ki az ÁVH-s őrség által biztosított házi őrizetéből a felsőpetényi kastélyból. A kiszabadulás egyik verziója szerint az Újpesti Nemzeti Bizottság fegyveres csoportot küldött Mindszenty József bíboros kiszabadítására, közben a felsőpetényi ÁVH-ás őrség is forradalmi bizottságot választott, és közös döntéssel megszüntették a bíboros őrzését. A rétsági harckocsizó ezred Forradalmi Katonatanácsának elnöke Pálinkás (Pallavicini) Antal őrnagy, az ezred akkori törzsfőnöke Molnár Bertalan és Deák János hadnagyokkal Felsőpetényből Rétságra vitte a bíborost. A másik forrás szerint az ÁVH-s őrség az ÁVH feloszlatásának bejelentése után, számítva valamilyen fegyveres kiszabadító csoport érkezésére, félt a felkoncolástól, ezért gyors katonai tanácsot tartott. Az őrzés megszüntetéséről határoztak, majd közölték a bíborossal, hogy szabadon távozhat. Az idős Mindszenty este, egyedül nem kívánta elhagyni a kastélyt. A helyzet feloldására az ÁVH-sok vezetője telefonon segítséget kért a rétsági laktanya vezetőjétől, Pálinkás (Pallavicini) Antaltól, küldjön katonákat a bíborosért, és átmenetileg helyezzék el a rétsági laktanyában. A négy katona kiérkezéséig az ÁVH-s őrség eltávozott. A laktanyába kísért bíboros ott találkozott először Pálinkás (Pallavicini) őrnaggyal.

A másnapi újságok úgy jelentek meg, hogy Pálinkás őrnagy szabadította ki a bíborost. Pálinkás (Pallavicini)-t a forradalmat követő megtorlás során 1957. december 10-én kivégezték, perében az egyik fő vádpont a kiszabadításban való részvétel volt.

A bíborost a laktanyából október 31-én reggel 6 órakor ujjongó közönséggel körülvéve Budapestre kísérték. November 1-jén rövid sajtónyilatkozatot tett, amiben közölte, hogy szabad, és az eseményeket nemzeti szabadságharcnak minősítette. Ezt követően újra a magyar egyház élére állt.

Az 1956-os forradalom utolsó napjaiban rádióbeszédeket mondott, budavári rezidenciáján fogadta a külföldi delegációkat, és azonnal fölmentette hivatalukból a kommunistákkal kollaboráló papokat. November 3-ai rádióbeszédében nem nyitott frontot a kommunista Nagy Imre vezette kormány ellen, de annak tagjait a „bukott rendszer örököseinek” nevezte.

Az 1956. november 3-i rádióbeszédét a szocialista propaganda évtizedeken át, mint a reakció bizonyítékát ismételgette, a kibontakozó politikai-ideológiai harcban az „egyházi nagybirtokok visszakövetelését”, hamisítva, mint a beszédben expressis verbis elhangzott kitételként idézték. A prímás beszéde azonban nem az egyházi birtokokat, hanem az egyház régi és bevált intézményeit követelte vissza, kifejezetten megnevezve a sajtót és a szerzetesrendeket. 1956. november 4-én a Parlamentben találkozott Tildy Zoltán, Bibó István és Vas Zoltán politikusokkal, majd titkárával, Turchányi Egonnal elindult Budára, az Úri utcában levő Prímási Palotába, amit ekkor még kiszabadítói, Pálinkás-Pallavicini őrnagy és katonái védtek, azonban a hidakat a szovjet katonai egységek ekkorra már lezárták, Budapestet ellepték a szovjet tankok. A bíboros az amerikai követségen kért menedéket. A forradalmat és szabadságharcot vérbe fojtották.

Az Egyesült Államok kormányának hivatalos álláspontja az volt, hogy Mindszenty ügyébe nem avatkoznak bele, mert szerintük az szigorúan a magyar kormányra és a Vatikánra tartozik, az amerikai követség pusztán menedéket nyújt neki. Az akkori szokásokhoz képest gyorsan megkapta a menedékjogot az amerikaiaktól. A védelem ellenére ez a státusz újabb bezártságot jelentett számára, hiszen végig kontroll alatt állt, személyes egyházi és világi levelezését csak a követségen keresztül végezhette. A forradalom leverése után a szovjet vezetés egyik kiemelt célpontja volt Mindszenty, ezért titkosszolgálati akciót szervezett Mindszenty „kiemelésére” az amerikai nagykövetségről. Az akció megszervezésére volt partizánvezetőkből, neves szovjet második világháborús terroristákból, magas rangú tisztekből álló különítmény érkezett Budapestre. Az előrehaladott állapotban levő terv szerint ügynökök segítségével megpróbálták volna kicsalni Mindszentyt a nagykövetségről, majd letartóztatni. Az akciót végül egy Magyarországot a szovjet befolyási övezethez tartozóként megerősítő amerikai-szovjet megállapodás aláírása után lefújták. Kádár Jánosnak személyes ügye volt Mindszenty tevékenysége és helyzete, ő volt ugyanis a belügyminiszter, amikor a bíborost letartóztatták. Így aztán ezért is, a Kádár-rendszer egyik kiemelt közellenségévé vált. A kiszorított helyzetbe kerülő katolikus egyházban, a Rákosi és a korai Kádár-diktatúra alatt két „világ” alakult ki, azoknak a világa, akik az állammal kapcsolatot találtak és azok akiket az állam üldözött. Az egyházellenes politikának alapvető eleme volt a kereszténységnek minden szinten való megosztása.

A magyar hercegprímás végül 14 éven át tartózkodott a budapesti amerikai követség rezidenciáján.

1971. április 16-án a Szentszék és a magyar állam közötti diplomáciai kapcsolat feléledésének jeleként VI. Pál pápa személyesen fogadta Péter János magyar külügyminisztert. Ez volt az első alkalom, hogy kommunista kormány hivatalban lévő tagja látogatást tehetett a pápánál. A tárgyalások eredményeképpen, az Apostoli Szentszék és a Magyar Népköztársaság megállapodásának megfelelően Mindszenty 1971. szeptember 28-án - szándéka ellenére, de a pápának fogadott engedelmesség okán - elhagyta Magyarországot. Erre a lépésre azért is szükség volt, mert személye akadályozta a magyar állam és az Amerikai Egyesült Államok közeledését. Az amerikai követségről történő szabadulásának a Magyar Szocialista Munkáspárt azt is feltételül szabta, hogy Mindszenty kérje az 1949-es perében kiszabott büntetésének elengedését, ezt azonban a bíboros visszautasította. Rómába való kiutazásakor a magyar igazságügyi hatóság utánaküldte a kegyelmi iratot, de azt Mindszenty szintén elutasította, mert ragaszkodott ahhoz, hogy a hatóságok a koncepciós perében hamisan vádolták meg.

Koncepciós perének 25. évfordulóján, 1974. február 5-én VI. Pál pápa megüresedettnek nyilvánította az esztergomi érseki széket, azzal az indokkal, hogy a magyar prímás lemondott.

A bíboros félve attól, hogy a pápa döntése zavart és kétséget kelthet híveiben, tiltakozott. Hat pontból álló kommünikét adott ki, s ebben a világ közvéleménye számára világosan megindokolta, miért nem mondhat le a magyar prímás ezekben a drámai időkben. Lemondatása Kádárék követelése volt, akik ennek fejében szabadon engedték a kommunista börtönökbe zárt papokat és egyházi személyeket. Már régóta követelte ezt a magyar kormány, de sokan nem tételezték fel a Vatikánról, hogy ilyen komoly engedményt tesz a Mindszentyt hamis vádak miatt bebörtönző kommunistáknak, ráadásul ilyen erőteljes formában, megsértve az idős bíborost és sok magyar katolikus hívő érzelmeit. Amikor VI. Pál pápa találkozott vele, neki adta mellkeresztjét és gyűrűjét. Mivel látta, hogy ez a megállapodás személyi szabadságát sérti (a Vatikánt nem hagyhatta volna el, nem pasztorálhatott volna, és nem érintkezhetett volna a Magyarországról elmenekült honfitársakkal), saját akaratából - a Szentszék nem akadályozta meg a döntését - az egyházjogilag a magyar prímások alá tartozó bécsi szemináriumba, a Pázmáneumba utazott és haláláig ott élt.

A pápa a bíboros haláláig nem nevezett ki új esztergomi érseket.

Felmentése után a világ számos, magyarok által is lakott országát felkereste, és meglátogatta híveit. A Vatikán keleti politikájának köszönhetően a Szentszék általi megaláztatás ellenére folytatta pasztorációs útjait.

1975-ben, kevéssel halála előtt, Mindszenty Ruzsik Vilmos atyával több mint egy hétre ellátogatott Venezuelába, a venezuelai magyar közösséghez, a Venezuelában tartózkodó régi ismerőse, boldogfai Farkas Endre (1908-1994) vezérkari őrnagy meghívására;[101] a hercegprímás 1975. április 10-én csütörtökön érkezett Caracasba, és április 21-én utazott el Kolumbiába. Az ünnepségek során megismerte az ottani venezuelai magyar kolóniát. Ez után a látogatás után egy rövid időre Bogotába, Kolumbiába utazott, ahol Farkas Endre feleségével, Lenz Klárával, özvegy Lenz Józsefné Topits Klárával, Lenz Jánossal, Istvánnal és Ferenccel, valamint Gróza József atyával találkozott, akik a kolumbiai magyar közösséget képviselték. Lenz Klára és édesapja, Lenz József, kereskedelmi tanácsos, már a háború alatt ismerte a hercegprímást; boldogfai Farkas Endre v.k. őrnagy révén kerültek kapcsolatba Mindszentyvel, aki akkoriban még a Városmajor 22-es számú Lenz család házában látogatta meg őket. 1975. április 25.-én volt az utolsó aktív napja Bogotában. Ezután visszautazott Bécsbe már igen gyenge egészséggel.

Visszaútján - gyenge egészségi állapota miatt - ismét Venezuelában állt meg, és beszélgetett Kunckelné Fényes Ildikó venezuelai magyar hölggyel, aki egy idő után teljesítette Mindszenty kérését, hogy a külföldi magyarok kapcsolatot tartsanak, és ismerjék egymást. Kunckelné Fényes Ildikó megalapította a LAMOSZSZ-t (Latin-Amerikai Magyar Országos Szervezetek Szövetsége), ami azóta máig sikeresen működik. 1974-ben Lékai László addigi veszprémi apostoli kormányzót áthelyezték az Esztergomi főegyházmegyébe. Vesebaja egyre súlyosbodott, amelyhez prosztatarák is párosult. Ez utóbbi műtéti beavatkozást igényelt, s ezt el is végezték az érseken, dr. Bianchi vezetésével. Az altatásból azonban már nem ébredt föl.

1975. május 6-án halt meg 83 éves korában a bécsi Irgalmasok Kórházában. Holttestét végakarata szerint Mariazellben helyezték el.

Mindszenty József bíboros boldoggá avatási eljárása jelenleg folyamatban van a Vatikánban. 1999. december 18-án a Magyar Szentek templomában adták át a Magyar Örökség díjat a kitüntetetteknek, amikor Mindszenty József posztumusz díjat kapott. 2019-ben posztumusz Budapest díszpolgárává választották.

(Az összeállítás a Wikipédia szócikke alapján készült.)