1676. július 8-án meghalt I. Rákóczi Ferenc. Özvegye, Zrínyi Ilona magára maradt két, még élő gyermekével – az 1672-ben született Juliannával és az 1676. március 27-én született Ferenccel, aki másodikként viselte e nevet a családban.

Elsőszülött fiuk György 1667-ben született és még az évben meg is halt. Zrínyi Ilonának nem kevés fáradtsággal sikerült elérni, hogy ő maradhasson gyermekei gyámja. Ez a gyámság azt jelentette, hogy bár férje végrendeletében a két gyermeket I. Lipót császár oltalmába ajánlotta, özvegye kezében maradt a hatalmas Rákóczi-vagyon és természetesen a birtokhoz tartozó várak is. Lipót persze megtartotta magának a „főgyámság” jogát.

Abban az időben még hírből sem ismerték a női egyenjogúságot, ha egy asszony biztonságban akarta tudni magát, gyermekeit - és persze vagyonát -, jobban tette, ha férjhez ment. Zrínyi Ilona is így döntött: 1682-ben házasságot kötött a nála 14 évvel fiatalabb Thököly Imrével.

A gyermek Rákóczi Ferencnek volt alkalma megtapasztalni, mit is jelent egy, a császár elleni felkelés. Hamar megtapasztalhatta, kik is azok a kurucok. Édesanyja – férje oldalán – cselekvő részese lett a Habsburgok ellen vívott kuruc háborúnak.

Háború ide, háború oda, édesanyja nem mulasztotta el, hogy a gyermek jó nevelést kapjon. Már három éves korában megtanult lovagolni, öt esztendősen pedig férfi nevelőkre bízták – akkoriban az volt az elképzelés, hogy igazi férfit csak férfiak nevelhetnek a gyermekből. Azt pedig senki sem állíthatja, Kőrössy György kamarás, és Badinyi János nevelő és a többiek rosszul végezték volna dolgukat. De kis Ferencnek más formába is alkalma nyílt a tapasztalatok szerzésére. A gyermeket szülei gyakran magukkal vitték a katonai táborokba.

Aztán, ahogy változott a politikai felállást, úgy került mind nehezebb helyzetbe Thököly-Zrínyi házaspár. A kuruc királyra, Thökölyre, egyre rosszabb idők jártak. A törököket elpáholták Bécs alatt, a porta bizalma is megrendült benne, mikor megtagadta, hogy Kara Musztafa nagyvezír parancsára részt vegyen Bécs ostromában.  Hogy visszaszerezze a törökök bizalmát, még az is felmerült, hogy Rákóczi Ferencet – mint afféle túszt – kezesként Konstantinápolyba küldi, de végül az anyai szív diadalmaskodott, Zrínyi Ilona lebeszélte férjét erről a húzásról.

1683-as bécsi győzelem után, az osztrák és egyéb, külföldi zsoldos hadak, valamint a velük szövetséges magyar csapatok ellentámadásba mentek át. Elkezdődött az a hadjárat, amely meghozta számunkra Buda 1686-os visszafoglalását a töröktől. A hadjáratot előszeretettel nevezték Magyarország felszabadításának a török rabiga alól. Mi, kései utódok - akiknek szintén szép praxisunk van „felszabadításból” – pontosan tudjuk mit jelent az ilyen hangzatos nevű művelet. Könyörtelen megszállást. Nem történt más, mint a százötven esztendős török uralmat egy másik, idegen hatalomé váltotta fel.

A helyzet pedig tovább romlott.

1685 októberében Thökölyt fogságba ejtette a váradi pasa. Fogságának hírére a felvidéki várak sorra adták meg magukat az előretörő császári hadaknak. Lipót hadai ugyanis nem csupán a törököt szorították ki szép fokozatosan az országból, de sorra foglalták el a Rákóczi-vagyonhoz tartozó területeket is. Így veszett el Sárospatak vára is, ahol a Rákócziak kincstárát feltörő ostromlók maguk is meglepődtek a hihetetlen vagyonon, ami az ölükbe pottyant.

Munkács vára maradt az utolsó menedék Zrínyi Ilona és gyermekei számára.

Nincs abban semmi rendkívüli, ha egy szerető gyermek köszöntő verset ír szeretett édesanyjának. De rögtön történelmi dokumentumnak számít, ha azt a verset II. Rákóczi Ferenc írja Zrínyi Ilonának, az ostromlott Munkács várában!

"Ínség bilincseit kerülő magyarság:
Egy Munkács várába szorult az szabadság.
Kit egy Zrínyi-szívű tartott meg asszonyság-
Hol vagy s hálát nem adsz egész magyarság?" - Rákóczi Ferenc köszöntőverse Zrínyi Ilonához (1685. május 22.)

Munkács vára alá már 1685 novemberében megérkeztek a felvonuló császári seregek. Az ostrommal azonban Caprara tábornagy 1686 áprilisában kénytelen volt felhagyni. A védők alig veszítettek embert, viszont a támadókat jelentős csapások érték. Bosszút a védtelen városon, Munkácson álltak, előírásszerűen kirabolták.

1687-ben Caprara tábornagy ismét ostrom alá vette a várat. Tán parancsba kapta, tán dühítette az előző ostrom sikertelensége, hogy egy asszonnyal szemben maradt alul. Abban, a női egyenjogúságot hírből sem ismerő világban ez nagy szégyen lehetett… Ezúttal 3000 emberrel vonult a vár ellen. Zrínyi Ilona visszautasította a megadásra való felszólítást, így megindult újra az ostrom. Több, mint egy esztendőn át tartott, de a védők vitézsége, a kiválóan parancsnokló hölgy bátorsága – gyermekeivel gyakran maga is megjelent a falakon –megtette hatását. Ez volt az egyetlen vár Magyarországon, melyet az osztrákoknak nem sikerült elfoglalniuk. Lányáról, Juliannáról feljegyezték, hogy maga is részt vett a sebesültek ápolásában. Az ostromlók támogatására azonban új s újabb csapatok érkeztek a vár alá. Végül Zrínyi Ilona kénytelen volt tárgyalásokba bocsátkozni az ellenséggel. 1688. január 15.-én írta alá az erről szóló nyilatkozatot és két nappal később, Antonio Caraffa vezetésével, a császári csapatok bevonultak a várba.

És mi lett a hős asszony sorsa, aki ennyi ideig védte a stratégiai szempontból roppant fontos erődítményt, a túlerővel szemben?

Azt a vár átadásakor sikerült elérnie, hogy a védők amnesztiát kapjanak, és a mérhetetlen Rákóczi-vagyon – már ami nem tűnt el menet közben kézen-közön - a gyermekek nevén maradjon. Őt magát és a gyerekeket Bécsbe vitték, itt viszont megsértve a megállapodást, Ferencet elszakították tőle. Míg Zrínyi Ilonát egy zárdában őrizték – szinte fogolyként, túszként –, ahol a lánya is nevelkedett, addig fiát egy jezsuita iskolába adták.

A zárdában maradt mindaddig, míg Thököly el nem fogta Heissler tábornagyot 1690-ben s ezután sikerült kicserélni feleségére a neves rabot. A csere 1692 esett meg, ekkor írta híres búcsúlevelét gyermekeinek:

„Elébb hozzád szólok édes fiam, Ferenc! Te, ki szívemnek mindig oly kedves valál, bánatot, fájdalmat sosem okozál, most nagykorúságod elértével rád nehezedék egész hagyatékunk súlya. Nem földi javak kezelésétől féltelek én, hanem abban reménykedik anyai szívem, hogy azokat a szellemi értékeket, amit mi magunkénak vallunk, te is továbbörökíted neveddel együtt a történelemben.”

A szerető anyának, a hős asszonynak nem kellett csalódnia. II. Rákóczi Ferenc hű maradt a gyermekkorában tanult értékekhez és hogy a neve mindaddig fennmarad, míg magyar él a Földön, nos, ezt mindnyájan tanúsíthatjuk.

Forrás: Wikipédia, Mult-kor.hu, Rubicon.hu.

Kép: Madarász Viktor: Zrínyi Ilona vizsgálóbírái előtt (1859)