Pancsován, 1879. március 3-án született Manno Miltiades. Ez talán így nem sokat mond… De ha hozzáteszem, hogy az emigráns görög családból származó, magyar fiatalember egyszerre volt világverő sportoló, háborús hős, sikeres grafikus és szobrászművész, már mindjárt érdekesebbnek ígérkezik a téma.

Sportpályafutásáról csak annyit, hogy neki szinte teljesen mindegy volt, milyen sportágban indul, ott volt a legjobbak között. Úszott, futott, evezett a válogatottban, működött atlétaként, de volt válogatott labdarúgó, kerékpáros, síelő, gyorskorcsolyázó és ki tudja még mi minden.

Manno Militiades

Az 1890-es évek második felében a Magyar Úszó Egyesület tagja, szép sikerekkel vett részt országos versenyeken – olyan ellenfelekkel szemben, mint Hajós Alfréd, az első, magyar olimpiai bajnok. akivel később aztán egy csapatban rúgja a bőrt - egészen addig, míg rá nem döbbent, hogy ő tulajdonképpen futóatléta. Persze, ott is sorra nyerte a versenyeket.

Mindig csak futkározni… Nem valami nagy szám… De a kerékpár!

Ha már kipróbálta, akkor mindjárt meg is nyerte az akkoriban a legfontosabbnak számító, Siófok-Budapest távra kiírt versenyt.

Unalmas csak úgy kerekezni meg szaladgálni – vélhette -, mennyivel érdekesebb, ha mindezt labdával teszi az ember! És ha nem egyedül csinálja, hanem egy csapattal, mint Milti – barátai, ismerősei, de még az idegenek is így becézték -, akkor a Budapesti Torna Club színeiben mindjárt bajnokságokat is nyer. De mit ér az egész, ha nem király? Gólkirály, az az első, az 1901-es és a második, az 1902-es bajnokságban.

A BTC 1902-es bajnokcsapata

Azért, hogy az utókornak is legyen min törnie a fejét, 1901-ben 17 gólt lőtt 6 mérkőzésen, ezt azóta sem tudta utánacsinálni senki. Rekordja máig megdöntetlen.

De télen is agyon kell ütni valamivel az időt, mikor nemigen focizik az ember… Ott a korcsolya, az is jó sport. 1903-ban 500 méteres távon ezüstérmet szerez az osloi Európa-bajnokságon. És ha már benne van, minek megállni? Még abban az évben nyer egy bronzérmet is a szentpétervári világbajnokságon. 1905-ben a davosi gyorskorcsolyázó Európa-bajnokságon ismét ezüstérmet nyer. Az egyik hazai versenyen elért eredményével rákerül a Magyar Gyorskorcsolyázók Örökranglistájára.

De nyaranta sem lesz hűtlen a jéghez, csak akkor egy másik halmazállapotát részesíti előnyben. Vízre száll, azaz csónakba ül. „Egypárevezős hajóban 1906-ig 11 magyar bajnokságot nyert, 1906-ban a Molsey-regattán két hajóhosszal megverte az Európa legjobbjának elismert Fitzgeraldot. 1912-ben a stockholmi olimpiai játékokon a magyar evezős-nyolcas tagja volt. Megnyerte Bécsben a Silberer Viktor által kitűzött aranyérmet is, és a hozzá tartozó művészi kivitelű vándordíjat a Duna-bajnokság skiff versenyében, maga mögött hagyván a többek közt a Duna bajnokságának versenyében addig háromszori győztes Höllert Vilmost, a "Donauhort" bécsi egylet sikeres tagját és Nagy Emanuelt, aki az az évi bécsi tavaszi regattán, a skiff-verseny győztese volt.” (Wikipédia)

Ilyen figurák maximum a Rejtő Jenő regényeiben és, na, jó a szuperhős-filmekben fordulnak elő – mondhatná valaki. De Miltinek ez is „kevés”…

Jött a háború. A Nagy háború – ahogy akkoriban nevezték az I. világháborút.

Hogy maradhatna ki ebből egy huszár, aki katonai pályafutását még 1903-ban kezdte, egyéves önkéntesként, a brassói 2. huszárezrednél? Mint népfelkelő huszárhadnagy, önként vonul be, harctéri szolgálatra. A budapesti 1. honvéd huszárezred törzsének állományába került.

Az már nem az ő hibája, hogy a generálisok a múltban élnek, elfeledkeznek arról, hogy ez már a 20. század, ahol a tűzérség, a géppuskák döntenek és nem a kardforgatók vitézsége.

1914. augusztus 17-én a huszárok a keleti fronton, Gorodoknál, rohamra indultak az oroszok ellen. Gróf Keller orosz dragonyos főhadnagy így emlékezett az eseményekre:

„Ami a gorodoki halálrohamot illeti, részben egy magasabban fekvő pontról néztem, részben pedig telefonon értesültem róla. Meg kell jegyeznem, hogy ennek a lovasrohamnak a gorodoki, minden pontjára pontosan belőtt gyakorlótér volt a színhelye, amit azonban feltétlenül kellett tudnia az ellenséges hadvezetésnek is.

Mikor láttam, hogy a drótsövények és a jól beépített gépfegyverek ellen lovasroham indul meg, bennem, mint vérbeli lovastisztben meghűlt a vér. Az első pillanatban nem értettük a dolgot, és azt hittük, hogy valami még előttünk ismeretlen harcmodorról van szó, talán előre akarnak menni az alkalmas takarásig, és ott lóról szállva, tovább folytatni a támadást. Nem ez történt.

Úgy jöttek, robogtak, mint a megvadult ördögök. Félelmetes volt...” - Ungváry Krisztián - Tettesek vagy áldozatok?

A roham az orosz tüzérség és géppuskás osztagok tüzében összeomlott, az 5. lovashadosztály 24 tisztjét, 450 huszárját és 650 lovát elveszítette. Manno Miltiades a bokáján sebesült meg.

A háború véget vetett egy kiváló sportoló pályafutásának.

"Egy egész ezrednek valót,
Vérbetűkkel, vérbetűkkel
Írd rá eztet:
Itt nyugszik az első honvéd
Huszár-ezred." – írta rövid versében Manno Miltiades.

Mandolinján kísérve, a későbbiekben gyakran előadta baráti körben.

Az ő terve alapján mintázta meg Nemes György lovasrohamot ábrázoló, bronzból öntött emléktáblát, amelyet a Kerepesi úti huszárlaktanya bejáratánál helyeztek el.

És mihez kezdhet, ha vége a háborúnak, ha véget ért a sportkarrier? Nem hiába járt még az 1900-as években, Münchenben, a Művészeti akadémiára. Lehet grafikus, karikatúrista, festő és szobrász.

Azért a sporttól sem szakad el. 1928-ban Manno Miltiades tervezte a Ferencváros labdarúgó szakosztályának hivatalos jelvényét. A sas (mások szerint: turulmadár) a karmai között tart egy futball labdát, és egy pajzs alakú Ferencváros feliratú zöld-fehér csíkokkal ellátott címert.

És 1932-ben a Los Angeles-i olimpián ezüstérmet szerez…

Mi? Hát mégsem hagyta abba a sportot?

Akkoriban az olimpia nem csupán a sportról szólt, szellemi verseny is volt egyben, A művészeti versenyek kategóriájában, a szobrászati művek között ezüstéremmel ismerték el alkotását.

Kérdezgették is tőle, miért nem megy Amerikába, ahol súlyos dollárezreket akaszthatna le.

Erre csak ennyi volt a válasza:

"Mit csinálnék vele? …Egy jó kis borocska, néhány cigaretta, egy-két pihenőnap Nyergesújfalun (ott volt kúriája) éppen elég nekem… és itt mindenki szeret!"

Manno Militiades

Forrás: Wikipédia; Mult-kor.hu; Moksz.hu/; Ormansagihistoria.blog.hu; Labdarugo.be;

Képek: Labdarugo.be; Wikipédia;