Alig egy esztendővel Budapest ostroma után, 1946. február 6-án – Európában elsőként - hajtották végre a magyar Hold-radar kísérletet. Bay Zoltán, az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. műszaki igazgatója és laboratóriumvezetője munkatársaival sikeresen mutatta ki - saját fejlesztésű radarberendezéssel - a Holdra sugárzott rádióhullámok visszaverődését az égitest felszínéről.

Magyarországnak a második világháborúba való belépésével a Magyar Honvédségnél felmerült az országot várhatóan megtámadó repülőgépek mihamarabbi észlelésének szükségessége, ezért 1942-ben a Magyar Királyi Honvéd Haditechnikai Intézet (HTI) légvédelmi célú rádiólokátorok létrehozását kezdte meg. Dr. Jáky József hadiműszaki törzskari ezredes, a HTI híradó szakosztálya vezetőjének miniszteri biztosi irányításával– több neves kutató, például Simonyi Károly és Bay Zoltán részvételével – felállítottak egy kb. 40 fős csoportot, amely az Egyesült Izzó kutatólaboratóriumában szigorú titoktartás mellett dolgozott a felderítő, tüzérségi és vadászirányító radarberendezések kifejlesztésén.

A Bay-csoport 1944 elejére sikert ért el: olyan radart helyeztek üzembe, amely az ellenséges repülőgépeket több mint 60 kilométeres távolságból is észlelni tudta. Ezen felbuzdulva márciusban Bay Zoltán a munkatársait újabb kihívás elé állította: „Meg fogjuk lokátorozni a Holdat!”

Az 1944 tavaszán végzett előzetes számítások biztatóak voltak, de a háborús viszonyok miatt többször is költöztetni kellett a csoport telephelyét és a kísérleti eszközöket. 1944 nyarán az Egyesült Izzó laboratóriumában kezdtek el dolgozni, de Budapest bombázása miatt júniusban egy nógrádverőcei panzióba települtek. Itt végezték el az adó- és a vevőkészülékek hangolását és próbaüzemeltetését. Nyár végén, szeptember elején már néhány adást sugároztak a Hold felé, de a rendszer nem működött elég megbízhatóan ahhoz, hogy a vétel is sikerüljön. Ha a készülékek közül bármelyik leállt, vagy az áramellátás megszűnt, a kísérlet megszakadt.

Szeptember végén a front közeledte miatt a hadvezetőség visszatelepítette a csoportot az Egyesült Izzó újpesti gyárába, éppen időben, mert néhány nap múlva a nógrádverőcei panziót bombatalálat érte. A nyilasok hatalomátvételével a csoport legitimitása megszűnt, a katonaköteles munkatársakat besorozták, volt, akiknek a származása miatt menekülnie kellett. Bay élete kockáztatásával védelmezte munkatársait. (1998-ban posztumusz megkapta a Világ Igaza kitüntetést) 1944 végén Bay Zoltánt is elfogták, és rövid időre a Margit körúti fogházba zárták, mert Szent-Györgyi Alberttel részt vett az Ellenállási Front nevű mozgalomban.

Budapest ostroma során, 1945. január 10-én a szovjet csapatok nagyobb harc nélkül elfoglalták Újpestet. Az Egyesült Izzó gyárát jelentős hadi kár nem érte, így hamarosan beindulhatott az élet, 20-án már az oroszok számára gyártottak katonai rádiócsöveket, de aztán jöttek a nehézségek. A felrobbantott hidak romjai miatt a Dunán jégtorlasz keletkezett, a folyó kiöntött, és az árvíz elárasztotta a gyárat, tönkretéve az ott tárolt anyagokat, iratokat.

Március 28-án este egy 500 fős orosz katonai különítmény megszállta az üzemet, és közölték, hogy a teljes gyártóberendezést elviszik. A gépeket, műszereket, anyagokat, gyakorlatilag minden mozdíthatót leszereltettek a magyar munkásokkal és 700 vagonban elszállították. Kifosztották a műszaki könyvtárat és a laboratóriumokat, elvitték a Hold-radart és az antennát is. Összesen tizenegy millió dollár értékű kárt okoztak.

Az akadályok ellenére a fiatal kutatókkal és a hadifogságból visszatért Simonyi Károllyal kibővült csoport folytatta a kísérletet. Egy teljesen új radarberendezést kezdtek el építeni, amihez 1945 nyarán a Standard Villamossági Rt.-től kaptak egy katonai felderítőradart, de az adóberendezés korábbitól eltérő paraméterei miatt nagyobb antennára volt szükség, és növelni kellett az impulzushosszt.

 December elején lett kész a teljes rendszer, ekkor kezdték el a tényleges kísérleteket. Végül 1946. február 6-án éjjel a visszavert jelek magasabb értéket mutattak, mint az ún. „vakpróbán” mért zaj, így bizonyítottá vált, hogy a radarhullámok elérték a Holdat, és onnan visszaverődtek.

A Hold-radar 36 db dipólantennája 6×8 m2-es állványon (Wikipédia)

Másnap Bay sajtótájékoztatón jelentette be az eredményt, amit kissé árnyalt, hogy az Egyesült Államokban néhány héttel korábban, január 10-én sikeresen hajtottak végre egy hasonló kísérletet.

Bay egyedi módszerét, a jelösszegzés eljárását – amelyet egyébként nem ismertek és így nem is használtak az amerikai kísérletnél – a mai napig alkalmazzák a rádió- és radarcsillagászatban. Vagyis Bay Zoltán nemcsak elindította a radarcsillagászatot, hanem mind a mai napig az általa feltalált eljárást alkalmazzák.

A  siker és nemzetközi elismerések ellenére, a politikai helyzet változásának hatására elhagyta Magyarországot és Amerikában folytatta munkásságát. Azonban soha nem felejtette el honnan indult, ezért zárásképpen álljon itt tőle egy idézet:

„Sokszor hazalátogatok Magyarországra. Soha nem tagadtam, hogy magyar vagyok. Magyar maradok, amíg a Földön járok.”

Forrás: Wikipédia; Pulispace.com.