„A 0060. számú szovjet hadparancsot a II. világháború során Magyarországra behatolt 2. Ukrán Front parancsnoka, Malinovszkij marsall és a 3. Ukrán Front parancsnoka, Tolbuhin marsall adta ki 1944. december 22-én. Ennek alapján hurcolták el a német nemzetiségűeket és az annak mondott magyarokat kényszermunkára (málenkij robot) a Szovjetunió GUPVI lágereibe 1944–45-ben.”  (Wikipédia)

„A Szovjetunióba történő munkára irányítás céljából mozgósítani és internálni kell Románia, Jugoszlávia, Magyarország, Bulgária és Csehszlovákia Vörös Hadsereg által felszabadított területén tartózkodó valamennyi munkaképes németet - a 17 és 45 év közötti férfiakat és a 18 és 30 év közötti nőket. Le kell rögzíteni, hogy a mozgósítás mind a német és a magyar állampolgárságú, mind pedig a román, jugoszláv, bolgár és csehszlovák állampolgárságú németekre vonatkozik. (...)

Utasítani kell Malinovszkij és Tolbuhin elvtársat Magyarország esetében, Petrov elvtársat Csehszlovákiában, hogy a városparancsnokokon keresztül e határozat első pontjának megfelelően kihirdessék a frontparancsnokság nevében a németek internálása érdekében szükséges rendelkezéseket, valamint a szovjet Belügyi Népbiztosság megbízottaival közösen biztosítsák a mobilizálandó németek gyűjtőhelyeken történő megjelenése érdekében szükséges intézkedések megtételét. (...)

A németek begyűjtését és internálását 1944 decemberében és 1945 januárjában le kell bonyolítani és a munkaterületre való kiszállítást 1945. február 15-ig be kell fejezni.” – Állami Védelmi Bizottság Elnöke, J. Sztálin.

A 0060. számú parancsot kihirdető falragasz (Wikipédia)

A parancs 1. pontjában nem német állampolgárokról, vagy német nemzetiségű, illetve anyanyelvű személyekről van szó, hanem „német származásúakról", vagyis a kényszermunkára elszállításnak nem az elkövetett bűnök és nem is a választott identitás vagy anyanyelv volt az alapja, hanem a faji alapú megkülönböztetés. Elek községben az elhurcolásokat irányító szovjet őrnagy szerint deportálandó „minden német nevű, tekintet nélkül arra, hogy bírja-e a német nyelvet vagy sem, tekintet nélkül előéletére, a rendelkezés alá esik. Ugyancsak beleesnek azok a magyar nevű egyének, akiknek egy nagyszülőjük német nevű, illetve német származású. Az őrnagy egyébként szó szerint még a következő kijelentést tette: Ha csak egy csepp német vér folyik az ereiben, német!”

A 3. pont megengedni, sőt elrendeli, hogy a mozgósítottak ruhát és élelmet vigyenek magukkal. Erre azért volt szükség, mert – a Kárpátaljáról korábban elhurcoltakkal ellentétben – a németek esetében nem etnikai tisztogatás volt a cél, hanem munkaerőre volt szükségük, tehát élve és lehetőleg jó egészségi állapotban kellett megérkezniük a szovjetunióbeli lágerekbe.

A parancs 4. pontja szerint a helyi közigazgatás embereinek kellett összeállítaniuk a deportálási listákat, a helyi NKVD-s osztagparancsnokok utasítására és ellenőrzése alatt. Mivel a központi utasítás nem volt egyértelmű, a listázás szempontjait az előírt tervszámok határozták meg. Ha többen jelentek meg, mint az megszabott létszám, akkor nagyobb lehetőség volt a mentesítésre, ha viszont kevesebben, akkor kibővítették az előírás szerinti korhatárokat is, hogy a tervszámokat teljesíteni tudják. A listákon szereplő személyeket legtöbbször az éppen megalakult rendfenntartók, a szovjetek bizalmát élvező egykori partizánokból, szláv nemzetiségűekből és más, többnyire baloldaliakból álló ún. policájok gyűjtötték össze.

Az érintetteket és családtagjaikat a parancs utolsó pontja félemlítette meg, mely szerint a nem engedelmeskedők felett hadbíróság fog ítélni. Sokan bár már hallomásból tudták, hogy nem néhány napra viszik őket dolgozni a frontvonalak mögé, hanem a Szovjetunióba, de a szüleik, szeretteik féltése miatt vállalták mégis a szenvedéseket. (Wikipédia)

„A Kárpát-medence területén a „németek mozgósítása” 1944. december 22-től január 31-ig tartott, 3 hullámban és több mint 25 területi operációs központtal, a központokban felállított gyűjtőtáborok közbeiktatásával.”

„A végrehajtási parancsban tehát a központi határozatban szereplő „német" szó értelmezését is megadják, amely szerint a „német származásúaknak" kell kényszermunkára menniük. Azaz, nem az elkövetett bűnök és nem is a választott saját identitás, vagy anyanyelv volt az alapja a kényszermunkára hurcolásnak, hanem a demokratikus világ, sőt a Szovjetunió által is - legalábbis szavakban - elítélt a náci Németország által is alkalmazott „faji" alapú megkülönböztetés. A „faji" alapú megkülönböztetés kritériumait ugyanakkor nem határozták meg központilag, így az összegyűjtést végrehajtó parancsnokok tág teret kaptak a német származás meghatározására.” (Bognár Zalán: Sztálin 1944. december 16-i határozatának végrehajtása a Kárpát-medencében)

Azt hiszem, erre szokták azt mondani: „no comment”. Nincs hozzáfűznivalóm.

A deportáltakat a szovjet lágerek felé szállító szerelvény (Wikipédia)