1929. szeptember 20-án lezárták a Kossuth Lajos utcát. Közlekedni csak a Ferenciek tere felől lehetett, a Fórum filmszínház irányába. A kíváncsi érdeklődő ma se keresi hiába ezt a helyet, csak most Puskin mozinak hívják.

És mi végre volt ez a nagy felfordulás?

Illusztris, sosem látott, hallott vendég érkezett Budapestre, Magyarországra. A hangosfilm.

Az első hangosfilmet 1927-ben mutatta be a Warner Brothers filmstúdió New Yorkban, a Jazzénekest, Al Jolsonnal a főszerepben. Második hangosfilmjük, Az éneklő bolond, ugyancsak Al Jolsonnal a főszerepben – ő mellesleg valóban jazzénekes volt, fehér bőrű, akit a film kedvéért négerre sminkeltek -, már Budapestre is eljutott.

A premier csaknem meghiúsult, mert az Angliában készült berendezés csak kattogott és berregett. Molnár Jánost hívták, aki a Rádió első adásainál már nevet szerzett magának, részt vett az első jó minőségű magyar rádióvevő, a Neutrodyn megalkotásában.

Tréfából azt mondta: 50 pengőért megjavítja a „hibás” berendezést. Amikor nagy nehezen odaadták a pénzt, csak annyit tett, hogy elvágott egy villamos kábelt. Abban az időben (és így volt 1956-ig) a moziban egyenfeszültségű villamos hálózat működött. Molnár dolga annyi volt, hogy észrevette a vezetékekben tévedésből kiépített földhurkot, amelyen gerjedés lépett fel. Ezt elég volt elvágni, és már kezdődhetett is a bemutató.

Karinthy Frigyes, aki az Est című lap tudósítójaként részt vett az eseményen, így írt erről:

„A zene véget ér és egyszerre beszélni kezdenek. Tökéletesen és nagyszerűen, hogy libabőrös lesz mindenki háta. – Hiszen ez egy szerelmi dal! – Igen, egyszer én is lehetek szerelmes! Persze mindez angolul. Egyszerre csak a film alsó részén megjelenik diszkréten, cseppet sem zavaróan a magyar felirat, az, amit angolul mondanak. A megoldás nagyon jó.”

És nem sokára megérkezett a magyar hangosfilm is.

Az első kísérlet, az Amerikában játszódó kalandos történet, A kék bálvány (Lázár Lajos, 1931) megbukott, hiába volt főszereplője a későbbi nagy sztár Jávor Pál.. A fordulatok ellenére a cselekménybonyolítás eléggé fantáziátlan, s érezni a mű számos jelenetén a szerzők tapasztalatlanságát és bizonytalanságát. A vígjáték – noha már énekelnek benne – még nem az igazi.

A következő magyar hangosfilm azonban akkorát durrant, hogy az máig elhallatszik.

A Hyppolit, a lakáj óriási sikert aratott. Székely István 1931-ből való komédiája, melyet a későbbi évtizedek folyamán számtalanszor felújítottak; mindig telt házakat vonzott. A hatás titkát viszonylag könnyű megmagyarázni. Magyar az atmoszféra, magyarok a karakterek, magyarok a helyszínek, magyar a szöveg. Az „úrhatnám polgár” konfliktusát Zágon István darabjának alaphelyzete szellemes iróniával bontja ki. Kabos Gyula, Csortos Gyula és a többiek játéka mindenkit levett a lábáról. A Hyppolit, a lakáj természetes humorával, mesterkéletlen életszerűségével, helyi színezetének eredetiségével fegyverezte le a nézőt.

 Forrás: Wikipédia