Ha NDK indiánfilmek, akkor Gojko Mitić. És egy mondat mindjárt két dolog, amit muszáj elmagyarázni. Hajdanában, danában a mohácsi vész után, de még a 21. század beköszönte előtt Németország két részre volt osztva. Volt egyrészt, a fúj csúnya kapitalista Német Szövetségi Köztársaság, meg szép, baráti szocialista Német Demokratikus Köztársaság. A többi már politika meg történelem, ha valakit érdekel, nézzen utána.

Nem tudom honnan támadt a derék keletnémeteknek az az ötletük, hogy indiánfilmekkel szórakoztassák a nagyérdeműt – tán a német hagyományok folytán, úgyis, mint: Karl May – Winnetou, Liselotte Welskopf-Henrich – A Nagy Medve fiai -, de megtették. Íróik, történeteik voltak hozzá, miért ne forgattak volna echte keletnémet westernt? A hatvanas évekre a béketábor már szerencsére eljutott odáig, hogy nem árt valamivel szórakoztatni az ifjúságot, az indiántörténetek meg hagyományosan a fiatalok kedvencei voltak.

Arról természetesen szó sem lehetett, hogy pfuj, csúnya, amerikai, imperialista westerneket mutassanak be – bár lasanként azok is beszivárogtak, legalábbis hozzánk. Az olasz makaróni westernek már jöhettek, persze fenntartásokkal. Később pedig a fenntartások is elmúltak Bud Spencer és Terence Hill mókázásának köszönhetően.

De az igazi, az én kölyökkoromban, a keletnémet indián film volt! És örökös sztárjuk, Gojko Mitić…

A szerb származású, jóvágású fiatalember többé-kevésbé véletlenül keveredett bele a filmezésbe, de akkora sztár lett – legalábbis az akkori magyar ifjoncok körében -, hogy népszerűsége Albert Flóriánéval vetekedett. Ez abból volt könnyen lemérhető, ha fociztunk mindenki Albert akart lenni – a nagyszerű futballista mindmáig egyetlen Aranylabdás labdarúgónk –, ha indiánosdit játszottunk, akkor Gojko. Nem a Nagy Medve fia, vagy Winnetou, csak Gojko. Természetesen sok más színész is domborított ezekben a filmekben – például a magyar Drahota Andrea -, de Gojko neve fémjelezte számunkra a keleti indiánságot.

Csak érdekességként, egy rövid Gojko életrajz a Wikipédiáról: „Míg földműves apja, Živojin Mitić partizánként harcolt, ő Dragan bátyjával a nagyszüleinél, egy dél-szerbiai, Morava melletti faluban nőtt fel, ahol német nevelést kapott. Húszévesen, testnevelőtanár-jelöltként alkalmi dublőr szerepeket vállalt a Belgrádban forgatott brit és olasz filmekben. 1965-ben fedezte fel és választotta A Nagymedve fiai főszerepére a Jugoszláviában forgató kelet-német DEFA filmgyár. Berlinbe költözött, és 1983-ig tucatnyi filmben alakított pozitív indián hőst. Bár folyékonyan beszélt németül, az indiánfilmekben szinkronizálták, attól tartva, hogy esetleges akcentusát a nézők diszkriminációnak tekinthetik. Jelenleg is Berlinben él, 1993-ban született lányával. 1992 óta a Bad Segebergben rendezett Karl May-fesztiválokon Winnetou-t alakítja minden évben.”

Természetesen akadtak ezekben a filmekben éktelen marhaságok – csak példaként, az egyik filmben egy indián széles mozdulattal intett: Íme, a végtelen préri. A képen meg egy szépen hullámzó búzamező volt látható. Ezen röhögtünk, de nem vette el a kaland varázsát.

Akkoriban sokkal kevesebb film jutott el a magyar mozikba és az indiánfilmek az ifjabbak számára sokkal jobb mulatságot jelentettek, mint a szovjet partizán filmek, vagy a mindenféle népnevelési szándékkal átpolitizált unalmas filmeposzok. Ezekben nem emlegettek tőkéseket, meg proletárokat. Lehet, hogy volt bennük ideológia – mert akkoriban mindenben volt ideológia -, de nem nagyon vettük észre. Nem tolták két kézzel a képünkbe, mint más filmekben.

Voltak egyfelől a jók, az indiánok, meg a velük szövetséges fehérek, másfelől meg a gazfickók. Akadt bonyodalom, kaland meg bunyó és mi kell más, egy érző szívű kiskrapeknak? De a lányok nagy része is odáig volt Gojkoért. Fülig szerelem, meg ilyesmi.

Azt csak nagyon elszántak állíthatják, hogy ezek filmtörténeti jelentőségű alkotások voltak, de nekünk megszínesítették az ifjúságunkat. Tudjátok, mit kedves feleim? Merem állítani: a maguk idejében nem is voltak gagyibbak, mint a Csillagok háborúja mai folytatásai. És ezzel nem a Star Warst akarom leszólni…

 Kép: Drahota Andrea (Wahtawah) és Gojko Mitić (Csingacsguk) a Chingachgook, die große Schlange című NDK filmben, 1967.