1961. május 25-én John F. Kennedy elnök kongresszusi beszédében jelentette be hivatalosan az amerikai holdprogramot. Megígérte, hogy az Egyesült Államok még az évtized végéig embert juttat a Holdra, és az asztronautát „onnan biztonságban vissza is hozza”.

„Először is hiszem, hogy e nemzetnek el kell köteleznie magát amellett, hogy még az évtized vége előtt embert juttat a Holdra, és onnan biztonságban vissza is hozza a Földre. E korszak semelyik más űrprogramja sem lesz nagyobb hatással az emberiségre, vagy sokkal fontosabb a távoli űr felfedezése során; és egyik megvalósítása sem lesz ilyen nehéz vagy költséges.” - John F. Kennedy.

Nem akarok rosszmájú lenni, meg ez a poszt nem is erről szól, de nem állom meg, hogy meg ne jegyezzem: ha minden politikus ennyire tartaná a szavát, mint Kennedy ebben az esetben, akkor tényleg ez lenne minden létező világok legjobbika, a tejjel-mézzel folyó Kánaán. Esetleg a Paradicsom.

Egy ekkora bejelentésnek persze komoly oka is van És mi lenne komolyabb ok ezen a világon mint egy jó kis háború. Igaz, ezúttal csak „hideg” háború…

Az akkori világ két vezető - és természetesen egymással vetélkedő - nagyhatalma az 1950-es évek végén, a nemzetközi geofizikai év tudományos kísérlet- és rendezvénysorozatában találta meg azt az új területet, ahol kiterjeszthetik a technológiai versengésüket: az Egyesült Államok és a Szovjetunió egyaránt a világűrbe kívánta juttatni a maga űreszközét.

Az Egyesült Államok szempontjából nézve pocsékul indult a verseny: az első fordulót a szovjetek nyerték, amikor 1957. október 4-én sikerrel juttatták az űrbe az addig titokban fejlesztett rakétájukkal a Szputnyik-1-et. Az USA-ban ezt szinte háborús hadüzenetként értelmezték (a szovjetek érdemi üzenete a műhold Föld körüli pályára állításával az volt: ha körbe tudunk juttatni a Földön egy tárgyat, akkor a Föld bármely pontját elérhetjük, bármely pontját képesek vagyunk bombázni).

Amerika sebezhetetlenségének mítosza egyszer s mindenkorra megszűnt. Ez pedig jókora sokkot okozott az óceán túlpartján. A Szputnyikkal beindult űrverseny a szovjetek világraszóló eredményeivel indult és hamarosan „újabb pofont kapott a Szabadvilág”: 1961. április 12-én Jurij Gagarin a Vosztok-1 fedélzetén az első emberként eljutott az űrbe és egy Föld körüli fordulatot tett.

Amerika ismét lebőgött. Gagarin repülését megelőzően az USA-ban komoly propaganda zajlott, hogy a szovjet előnyt mindenképpen behozza a NASA és az első ember, aki az űrbe jut, már nem orosz, hanem amerikai lesz.

Nem jött össze…

Amikor Kennedy elmondta híres beszédét és meghirdette az amerikai holdprogramot, nem kis kockázatot vállalt, mert nagyon úgy tűnt akkoriban, hogy az űrben az oroszoknak áll a zászló. De erős volt a visszavágás vágya és Hold igazán csábító célpontnak ígérkezett. Ez már egy másik nagyságrend…

És sikerült nekik.

Buzz Aldrin a Holdon az amerikai zászlóval

A célt 1969. július 21-én, az Apollo-11 űrhajósainak, Neil Armstrongnak és Buzz Aldrinnak a Holdra lépésével érték el. Őket még további öt űrhajóspáros követte, így összesen hat sikeres holdra szállást teljesítettek a NASA űrhajósai. Armstrongék holdraszállását négy, űrhajósokkal végrehajtott tesztrepülés előzte meg, míg egy sikertelen holdutazás is része volt a programnak. A repülések mellett egy tragédia is beárnyékolta az Apollo-programot, az első tesztrepülés előtti előkészületek közben három űrhajós, Gus Grissom, Ed White és Roger Chaffee halt meg az űrkabinjukban kitört tűz következtében.

A program 1972-ben fejeződött be, azóta egyetlen embert szállító űrhajó sem hagyta el az alacsony Föld körüli pályát.

Az Apolló-11 legénysége: Neil Armtrong, Michael Collins, Buzz Aldrin

Forrás, képek: Wikipédia