2018. aug 20.

Szent István emlékezete

írta: Cabe Ferrant
Szent István emlékezete

szent-istvan-9.jpgÉg királynője, e világ jeles újjászerzője, végső könyörgéseimben a szentegyházat a püspökökkel, papokkal, az országot a néppel s az urakkal a te oltalmadra bízom; nékik utolsó istenhozzádot mondva lelkemet kezedbe ajánlom.” – idézi Hartvik püspök Szent István király legendájában a híres felajánlást, melyben az első királyunk Szűz Mária oltalmába ajánlotta országát.

I. István szentté avatását a később ugyancsak szentté avatott I. László királyunk kezdeményezte. Az akkori pápával, VII. Gergellyel történt levélváltása sajnos nem maradt fent, így csak Szent Gellért hátramaradt írásából ismerhetjük meg a pápai döntés szavait: „emeljék fel azok testét, akik Pannóniában a hit magvát elvetették, és az országot a hit hirdetésével öntözték, hogy őket a legnagyobb tiszteletben tartsák és méltó tisztelettel illessék”.

Ez a „felemelés” szó szerint értendő. Akkoriban ugyanis a szentté avatás rítusának része volt, hogy a szent sírját megbontották és testét, maradványait az oltárra emelték.

A legendák szerint I. István szentté avatását eredetileg 1083. augusztus 15-ére tervezték. Augusztus 15-én ünneplik ugyanis a katolikus egyházban Nagyboldogasszony, avagy Szűz Mária mennybevétele napját. „Stílusos” lett volna épp annak ünnepén szentté avatni első királyunkat, akinek országát ajánlotta.

De nem jött össze… Pedig rákészültek rendesen, még háromnapos böjtöt is tartottak a jeles aktus előtt.. Csak éppen – ismét csak a legendák szerint – az István sírját fedő kőlapot nem sikerült felemelni. Három egész napig próbálkoztak vele, de sehogy sem ment. Ekkor kapott égi sugallatot egy Caritas nevű apáca, hogy mindaddig nem is fog sikerülni a király sírjának megbontása, míg az országban testvérviszály dúl, míg Salamon, Szent László unokatestvére börtönben raboskodik. Mi lehetett tenni? László szélnek eresztette Salamont és ment minden, mint a karikacsapás. A sír könnyedén megnyílt…

Kilencszáz esztendeje, hogy az Úr magához szólította Magyarország első királyát, Szent Istvánt. A magyar nemzet az elmúlt évszázadok alatt – a viszontagságok és a megpróbáltatások legsúlyosabb idejében is – változatlan, hálás kegyelettel őrizte meg a dicső uralkodó el nem múló emlékezetét. Halálának kilencszázadik évfordulóján a magyar törvényhozás az isteni Gondviselés iránt érzett bensőséges hálával kíván hódolni a magyar királyságot megalapozó s a magyarságot az európai küldetés útjára elvezető nagy magyar fejedelem és apostol halhatatlan szellemének.

- kezdődik a Magyar Országgyűlés 1938. augusztus tizennyolcadikai, Székesfehérvárra kihelyezett ülésén meghozott törvénye, majd a későbbiekben így folytatódik:

Az országgyűlés, hogy a nemzet hálájának és hódolatának ünnepélyes kifejezést adjon, két házát külön törvényrendelkezéssel Székesfehérvár szabad királyi városba a mai napra összehívta és ott, a nagy király alkotásait továbbépítő dicsőséges Árpádház királyi törvénynapjainak és országgyűléseinek történelmi színhelyén az ország Kormányzójának személyes jelenlétében megtartott ünnepi együttes ülésén a következőképpen rendelkezett:

  1. § Az országgyűlés Szent István király dicső emlékét a magyar nemzet örök hálájának és mélységes hódolatának bizonyságául törvénybe iktatja.
  2. § Az országgyűlés augusztus hó 20. napját Szent István király emlékezetére nemzeti ünnepnek nyilvánítja.
  3. § Ez a törvény kihirdetése napján lép életbe.

Ahogy változik a világ, fordul a történelem kereke úgy változik a néhai király megítélése is. Ahogy II. világháború előtt, az „átkos” Horthy-rendszerben egyaránt hangsúlyt kapott a szentség és az államalapítás, úgy a kommunista érában már nem volt nagyon illendő emlegetni azt a bizonyos szentséget. Csak az államalapítót ünnepeltük benne. „A haladó szellemű királyt”.

Ma pedig? Tán soha nem volt olyan megosztott a nemzet, mint manapság. A katolikusok természetesen szentként tekintenek rá. 2000. augusztus 20. óta az ortodox egyházhoz tartozók is, mert akkor jelentette be I. Bartholomaiosz konstantinápolyi pátriárka, hogy I. Istvánt a keleti keresztények is felvették szentjeik közé. Így a mi hajdani királyunk lett az 1054-en nagy egyházszakadás, a szkizma óta az első, akinek szentségét mindkét egyházban elismerik.

És a világi, szekularizált, világi gondolkodású emberek? Van, aki a nagy magyar királyt látja benne, aki elsőként – és tán a legtöbbet – tette, hogy az ország csatlakozhasson Európához. Mások pont ugyanezért, a kereszténység felvételéért, a nyugatiak az országba engedéséért mélyen elítélik, majdhogynem nemzetárulónak tarják.

Azt mondom, addig jó, amíg vitatkoznak valakiről, mert addig biztosan nem feledkeznek meg róla.

De akárhogyan is, augusztus 20. nemzeti ünnep. A magyarság ünnepe. Egy olyan ünnep, amire megpróbáltak rátelepedni a különféle politikai rendszerek: „Az új kenyér ünnepe”, „Az alkotmány ünnepe”, stb. Hirtelen csak ezek jutnak eszembe, de biztosan volt még pár neve, attól függően, milyen volt a politikai széljárás.

Egy ünnep, hogy itt vagyunk Európa közepén. Nem ezer esztendeje. Régebben. Csak abban az időben, úgy ezer éve, volt egy királyunk, aki meghozott egy döntést. Egy olyan döntést, amely mind a mai napig hatással van mindnyájunk életére, sorsára.

Kép: István király a trónon a koronázási jelvényekkel. A Képes krónika miniatúrája.
Forrás: Wikipédia; 24.hu.

Szólj hozzá

Fősodor Kupalői históriák Tán történelem