2018. júl 23.

A békebeli méregkeverőnő

írta: Cabe Ferrant
A békebeli méregkeverőnő

_csendor.jpg„Halottak tesznek vallomást a kisteleki temetőben” - ezzel a kissé szenzációhajhász címmel jelent meg a Délmagyarország 1911. július 30.-i számában Szabó Mihály cikke a bűnügyről, mely nem csak Szegedet, de az egész országot megrengette.

_gerzsany-45.jpg

Egykori újságcikk a Délmagyarországban

Mi mindig úgy hittük: békésebb kor volt az. A „Boldog békeidők”- ahogy emlegetni szoktuk az I. világháború előtti éveket. Idők melyekre édes-bús nosztalgiával gondol az utókor - szokásához híven -, alaposan mellélőve.

De miről is tettek azok a halottak vallomást?

Egy sorozatgyilkosságról. Mert sajnos ez sem új találmány, és nálunk is előfordult, már a 20. század elején is.

Gerzsány Mária „egyszerű” parasztasszony volt, 1864-ben született. 1911-ben 47 esztendős volt, bábaasszonyként dolgozott. Abban az időn, azon a tájon nem dúlt a társadalombiztosítás szokása, még orvos is alig akadt. Vagy ha volt is, nem biztos, hogy a páciensek meg tudták fizetni. Szükség volt a bábaasszonyok munkájára, hogy levezessék a szüléseket. Gerzsány Mária ezen kívül a betegek körül is gyakran segédkezett. Igazi bizalmi pozíciókat töltött be…

Ki tudja meddig folytathatta volna üzelmeit, ha nem kerül a faluba – Kistelekre – egy új csendőrtörzsőrmester, Németh Mózes személyében.  Az ambiciózus férfi – új seprű jól seper alapon – meghallgatta a pletykákat, de ezen túlmenően el is gondolkodott rajtuk. És kutatni kezdett…

Ahogy átvizsgálta az anyakönyveket, fehéren-feketén kiderült, a környéken a Gerzsány Mari által vezetett szüléseknél 17 élveszülésre jutott 78 halvaszületett csecsemő. Ez, az akkori viszonyok között is enyhén szólva meglepő arány. De a hatóság munkáját erősen megnehezítette, hogy bár több, mint megalapozott gyanú alapján jártak el a bábaasszony ellen, de bizonyítékot nem sikerült szerezniük. Hiszen sem a megrendelőknek, sem a méregkeverő bábaasszony nem volt érdeke a nyomozás támogatása.

A másik tény, ami szúrta az ügyes csendőr szemét, az abortuszok magas száma volt. Elkezdett tehát nyomozni a tiltott magzatelhajtások ügyében is, de valószínűleg ebben sem jutott volna sokra, ha egy névtelen feljelentés nem lendít az ügyön. Ekkor merült fel a mérgezés gyanúja…

Gerzsány Mária a magzatelhajtásokat még megúszta, de a mérgezéseknél már nem volt akkora szerencséje, hiába volt minden ügyeskedése. Három esztendővel azelőtt halt meg Bizonyos Lévai József útkaparó, aki köztudottan rosszul élt a feleségével. Németh törzsőrmester – az összegyűjtött adatok alapján – arra következtetésre jutott, hogy Lévai a „Mari néniként” emlegetett asszony mérgeitől halhatott meg. Megerősítésként jelentkezett a csendőrségen egy Pálinkásné nevű hölgy, aki szintén sok problémája volt a férjével. Gerzsány Mária felajánlotta neki, hogy „szerény javadalmazásért”, potom 60 koronáért segít problémáit orvosolni, azaz ad mérget, amivel elrekkentheti a kellemetlenkedő férjurát. Az asszony ettől azonban visszariadt, inkább a csendőrökhöz fordult. Akik rávették, hogy működjön együtt velük, buktassák le közösen az „angyalcsináló” asszonyt. Átadták neki a Gerzsány Mária által kért összeget. A nő meg is rendelte az „anyagot”, amelyet meg is kapott néhány nap múlva. Ezt továbbította a csendőröknek. Azok megvizsgáltatták a folyadékot és kiderült, hogy magas arzéntartalmú oldat.

Gerzsány Máriát 1911. július 24.-én tartóztatták le. Házában megtalálták a megjelölt pénzérméket valamint több sósborszeszes üveget, mindegyikben akkora adag arzénos folyadékkal, amely bőven elegendő volt egy-egy ember megmérgezéséhez.

De honnan juthatott a tanulatlan falusi bábaasszony arzénhoz? A patikustól mégsem vásárolhatott, mondván: Urambátyám, adjon már pár adag arzént, gyilkossághoz lesz! A megoldás roppant egyszerű: abban az időben a legyek irtásához árultak hosszú, felfüggeszthető papírcsíkokat, melyek át voltak itatva méreggel, valamint valamilyen a legyek számára csábító anyaggal. A szemtelen házi légy rászállt a felfüggesztett papírcsíkra, nyalakodni kezdett és már vége is volt. Tán a legyek adták az ötletet Gerzsány Máriának, hogy egészítse ki keresetét, igazi falusi boszorkányként, méregkeverőként.

Ahogy elkezdődtek az exhumálások, úgy nyílt meg a falusiak szája. Már vagy negyven mérgezéses eset került szóba, de a hatóságok nem vállalkoztak ennyi vizsgálatra. Összesen három holttestet vizsgáltak meg, minden esetben pozitív eredménnyel, tehát az oka az eredetileg megállapítottól eltérően arzénmérgezés volt. Ekkor már többen is hajlandóak voltak Gerzsány ellen vallani: nekik is ajánlgatott mérget az asszony.

Az körömszakadtáig tagadott, arra hivatkozva, hogy vádlói a rosszakarói, akik csak be akarják feketíteni, bosszút állnának rajta, régi nézeteltéréseik miatt.

De a bizonyítékok megállták a helyüket. És a bíróság sem volt kegyes. Életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték a gyilkos asszonyt.

A márianosztrai börtön lakója lett s maradt hét esztendeig. És akkor jött a csavar a történetben és a történelemben. Magyarország elveszített egy világháborút és „nyert” egy Tanácsköztársaságot. A Tanácsköztársaság urai számos egyéb bűnük mellett – ezek felsorolása kevés a hely egy ilyen blog bejegyzésben – elkövették még azt a tréfát is, hogy Gerzsány Máriát szabadlábra helyezték.

Aki visszatért Kistelekre és rögtön ott folytatta volna, ahol abbahagyta. Hiszen mindig szép pénzt keresett a gyilkosságokkal…

Áldozatjelölt is akadt – egy alkoholista férj -, megbízó is, a sokat tűrt feleség. Már áztak is azok a bizonyos légyölő szalagocskák… De kibukott az eset. A hatóságok pedig ismét lecsaptak. Gerzsány Mária Szegedre került, hogy ott fejezze be életfogytig tartó büntetését.

A „savószemű asszony” - ahogy Szabó Mihály nevezte cikkében –, a börtönben fejezte be életét.

Ennyit a „boldog” békeidőkről, meg a magyar falu idilli életéről…

Nyitókép: Magyar királyi lovascsendőrök csavargót igazoltatnak (Vasárnapi Ujság, 1897 - csak illusztráció!)
Forrás: Wikipédia; Delmagyar.hu; Index.hu; 24.hu.

Szólj hozzá

Fősodor Kupalői históriák Tán történelem