1161. - más források szerint: 1162. - május 31-én hunyt el II. Géza, Magyarország királya, több, mint húsz éves uralkodás után. Ez igazán szép teljesítmény. Különösen, ha azt nézzük, hogy Géza halálakor még igazán fiatalember volt, mindössze 32 esztendős.

Apja, II., avagy Vak Béla király 1141. február 13-án halt meg, mikor Géza még csak a tizenegyedik évében járt, de mégsem volt különösebb akadálya annak, hogy Szent Korona a gyermek fejére kerüljön. Béla és a hozzá hű főurak, Belos bán – az igencsak „kardos menyecskének” számító Ilona királyné testvére – vezetésével, finoman fogalmazva: eltettek láb alól minden lehetséges trónkövetelőt. Trónra lépése után természetesen nem a gyermek király uralkodott, hanem nevében, az Ilona anyakirályné és Belos bán vezette királyi tanács vezette az országot.

Aztán, ahogy azokban az időkben sűrűn előfordult, mégiscsak felbukkant egy trónkövetelő… Bizonyos Borisz. Nem is akármilyen támogatókkal a háta mögött…

Az 1140-es évek közepe táján III. Konrád német király úgy vélte, már nem fűződik akkora érdeke ahhoz, hogy fia, Henrik és Zsófia, II. Géza magyar király húga házasságot kössön. Lazán felbontotta a jegyességet, pedig akkoriban az ilyen házasságkötések egyben politikai szövetségek fixálását is jelentették.

A magyar királyi udvarban jókora felháborodást keltett III. Konrád lépése. Pedig ez még csak a kezdet volt… Miután a németeknél enyhült az addig fennálló feszült belpolitikai helyzet, a „derék” Konráddal kicsit elszaladt a ló. Úgy vélte elég nagy az ő hadserege és elég erős ahhoz, hogy a környező államok királyait, mint vazallusait kezelhesse.

Mikor, a még kamaszkorú, tízes évei közepén járó II. Géza kifejezte ezzel kapcsolatos nemtetszését, Konrád is lépett egyet. Megengedte Könyves Kálmán elűzött feleségétől származó fiának, Borisznak – akit Könyves Kálmán soha el nem ismert fiának -, hogy sereget toborozzon német földön. Ha bejön a tervük és Borisz trónra léphet, készséges alattvalója lett volna a német királynak. Borisz zsoldoshadserege egy bizonyos Rápolt nevű német úriember vezetésével betört Magyarországra és mindjárt, mintegy nyitányként elfoglalta Pozsonyt.

Géza mikor megtudta, hogy nem egy „egyszerű” német betörésről van szó, a háttérben a trónjára ácsingózó Borisz mozgatja a szálakat, komoly sereget gyűjtött össze és Pozsony ellen vonult. Ostromra mégsem került sor, mert a várat „védő” hős zsoldosok némi anyagi javadalmazás fejében hajlandóak voltak „eltekinteni” a harctól és átadták a várat. De a magyarok nem elégedtek meg ennyivel.

II. Géza hadat üzent Jasomirgott Henrik bajor hercegnek – mellesleg az osztrák őrgrófi címet is viselte -, Borisz fő támogatójának. A hadban álló felek közötti ütközetre 1146. szeptember 11-én a Fischa és a Lajta folyók közén került sor. A magyar sereget addig Belos bán vezette, II. Géza fiatal kora miatt. Ekkor azonban „a püspökök mivel addiglé még nem öltötte fel a lovagi ruhát... az ilyen alkalommal elrendelt papi áldás elnyerése után fegyverekkel felövezik." Azaz maga is felnőtt lovagként, vezérként vehetett részt a csatában.

A magyarok felderítése kiválóan működött, az elbizakodott németek viszont hibát hibára halmoztak. Henrik még arról sem értesült, hogy a magyar sereg már átkelt a Lajtán, a dúló magyarok nyomán itt-ott kigyúló tüzekről pedig úgy vélték: „megfutamodott ellenség tulajdon táborát áldozta fel a tűznek."

Belos, a király nagybátyja, a könnyűfegyverzetű székely és besenyő íjászokból álló lovasságot tette meg elővédnek. A rendezetlenül rohamozó német lovasság „szétkergette” a magyarok elővédjét. Talán. Mert, hogy mennyire volt így és mennyi része volt ebben a régi, pusztai harcmodorban szokásos trükknek, miszerint a támadó ellenség előtt megfutamodást színlelünk, de aztán…

A magyarok második vonala viszont biztosan kitartott. A németek lendülete megtört, ráadásul Belos tartalékának sikerült az ellenség hátába kerülnie. Az onnan indított roham, a két irányból is érkező „áldás” eldöntötte a csatát.

A magyarok egészen a Fischa folyóig üldözték a szétszórt, menekülő ellenséget.

Azon a napon először esett meg az a „csoda”, hogy magyar király élete első csatájában nyílt, úgy nevezett lovagi ütközetben levert egy nagy nyugati lovaghadsereget, bebizonyítva a környező országok uralkodóinak, hogy nem csak a „magyarok nyilaival”, de kardjával, kopjájával is számolniuk kell. A magyar nehézlovasság felveszi a versenyt az legjobbnak tartott némettel is.

A visszavágás elmaradt. A többfrontos háborút vívó német királynak se ereje se kedve nemigen lehetett, hogy még a magyarokkal is háborúba keveredjen…

Gézát, bár fiatalon hunyt el, a legerősebb magyar királyok közé szokás sorolni. Kiterjedt külpolitikájával, sikeres hadjárataival és jelentős egyházi tevékenységével erősítette országa befolyását Európában.

Kép: II. Géza ábrázolása a Képes krónikában
Forrás: Wikipédia; blog.xfree.hu;