A katolikus skótok mindmáig szentjükként tisztelnek egy távoli országból származó hölgyet. Skóciai Szent Margit Száműzött Eduárd és Árpád-házi Ágota leányaként született Magyarországon. 

Az első biztos adat, amellyel Margit atyjáról, Száműzött Eduárdról rendelkezünk, az, hogy Magyarországon élt, és Szent István király lányát - mások a húgaként emlegetik, ismét mások a rokonságukban is kételkednek –, Ágotát vette feleségül.

De hogy kerülhetett egy száműzött angol királyfi Magyarországra? Meglehetősen kalandos úton… Mikor 1016-ban a dánok lerohanták Angliát, a győztes II. Knut dán király őt és testvérét, Edmundot száműzte. A két gyermek ez ellen nemigen tiltakozhatott, már csak azért sem, mert Eduárd még csecsemőkorú volt. Először III. Olaf svéd király udvarába vitték, azzal a megjegyzéssel, hogy nem ártana ettől egy gyerektől „megszabadulni”. Mégsem ölték meg, ehelyett a gyermeket Kijevbe menekítették, onnan került Magyarországra, ahol akkoriban I. András uralkodott.

Hogy milyen úton-módon ismerkedett meg Ágotával és milyen körülmények között került sor frigyükre, arról nem szól a fáma. Annyi azonban bizonyos, hogy leányuk, Margit 1047. június 10-én született Reska (vagy Nádasd – ma Mecseknádasd) nevű településen.

Mikor Hitvalló Eduárd angol király megtudta, hogy a Száműzött életben van visszahívta őt Angliába, hogy elfoglalhassa jogos örökségét. Tette ezt mindazért is mert neki magának nem volt örököse. A család felkerekedett és Angliába utazott. Az apa, Eduárd azonban nem sokkal az érkezésük után elhalálozott. Ágota ott ragadt a három gyermekkel, a legidősebb Margittal, a másodszülött Krisztinával és az 1051-ben született, jogos trónörökössel, Edgárral. A fiatal Edgárnak nem sok esélye volt a trónért folyó küzdelemben. 1066-ban ugyan király lett, de 1072-ben az angolok elűzték. Támogatóit szétkergették, a család ismét menekülni kényszerült.

Eredetileg Magyarországra akartak visszatérni, hajóra is szálltak, de ez viharba keveredett.  A szél Északra sodorta, majd partra vetette őket Dunfermline-ban, az akkori skót királyi lakhelyen. Az öblöt, ahol kikötöttek, máig Szent Margit Reményének nevezik.

William Hole festménye Szent Margit partraszállásáról

Skóciában au időben III. Malcolm uralkodott. Őt Shakespeare is emlegeti Macbeth című drámájában. Miután apját, Duncant Macbeth meggyilkolta, az ifjú király sereget verbuvált és elindult tisztázni a vitás kérdéseket a trónbitorló Macbeth-tel. A vita hevében Macbeth elhalálozott és mivel III. Malcolm alapos ember lehetett, Macbeth-et számos híve is követte a halálba. III. Malcolm alapos bosszúhadjáratával méltán érdemelte ki a „Véreskezű” melléknevet. Az persze egy másik kérdés, hogy Shakespeare mennyire megbízható történelmi forrás…

Annyi azonban bizonyos, hogy III. Malcolm, miután ad acta tette aktuális ellenfeleit, feleség után nézett. Mivel azokban az időkben, a királyi körökben – és nem csak ott – esküvő esetén inkább az érdek dominált és nem a szerelem, egy igen jó családból származó királylányt választott hitveséül. II., avagy Vasbordájú Edmund angol király unokáját, Száműzött Eduárd lányát, Margitot vette feleségül 1069-ben. Valószínűleg Malcolm az is tudta, hogy ezzel a friggyel nem csupán egy korábbi angol uralkodói családdal, hanem – feltehetőleg - egy távoli gazdag és erős ország uralkodóházával, az Árpád-házzal is rokonságba kerül.

Margit személyében kiváló királynét kaptak a skótok. Hatására „férje kivetkezett vad szokásaiból… és egész környezete megváltozott”. Férje semmiben sem gátolta, hagyta, hogy felesége templomokat, kolostorokat emeltessen, kedve szerint gondoskodhasson a szegényekről és a betegekről. A királyné még skót zsinatot is összehívott, ahol hatására eltörölték a római katolikus szokásoktól eltérő, az írektől átvett sajátosságokat. Margit még teológiai kérdésekben is vitába szállt és tudta akaratát érvényesíteni a zsinaton is.

Házasságukból nyolc gyermek is született. Férje és legidősebb fia halálát – egy, az angolok ellen vívott csatába estek el - mindössze négy nappal élte túl. Életrajzírója, Theoderich így írt róla:

„Amikor a királyné halálán volt, belépett hozzá a szobába egyik fia. Éppen a harctérről jött, a lelke súlyos bánattal volt teli, hiszen anyjának azt kellett volna jelentenie, hogy atyja és testvére a csatatéren maradtak holtan, és most anyját is halálán látja. Miközben szívét eltöltötte a keserűség, a királyné összeszedve utolsó erejét, megkérdezte, mi van férjével és a másik fiával. A fiú, arra gondolva, hogy ha az igazat mondja, azzal megöli édesanyját, csak annyit válaszolt, hogy jól vannak. A királynő azonban fölsóhajtott, és ezt mondta: Tudom, tudom, de megesketlek téged a kezemben lévő keresztre, mondd el nekem a valóságot. Így a fiú elmondta a történteket. S ekkor Margit ahelyett, hogy asszonyoknál szokásos jajgatásban tört volna ki, ez a keresztény lélek az égre emelte a szemét és két karját, majd az Istent dicsérte azért, hogy élete utolsó órájában még ilyen nagy szenvedésben lehetett része."

A skóciai Edinburgh-ban hunyt el, 1093. november 16-án.

„A szentté avatás alkalmával ereklyéit kiemelték, s a legenda szerint a következő történt. Felnyitották a sírt, és a maradványokat egy ezüst ravatalra helyezték, hogy a templom szentélyébe vigyék át. Amikor a menet Malcolm király sírboltja előtt haladt el, meg kellett állniuk, mert az ereklyét vivők nem tudtak továbbmenni. Akkor egy öregember azt tanácsolta, hogy emeljék ki Malcolm csontjait is, és helyezzék oda Margit mellé. Mikor ez megtörtént, folytathatták útjukat.”

"Véreskezű" Malcolm és Skóciai Szent Margit közös sírban pihen azóta is.

Szent Margit emlékhely Mecseknádasd mellett a ma Réka-várnak nevezett egykori vár helyén

Forrás: Wikipédia; Mult-kor.hu; Katolikus.hu; Jelujsag,hu; Farkasretiplebania.hu;