2016. aug 14.

Boldog király kincse

írta: Cabe Ferrant
Boldog király kincse

boldog.jpg

Egy darabka múlt. Reklám, rajzfilm és a dohányzás káros hatásainak csökkentése, egészségvédelem – avagy nincs új a nap alatt. Bármi jut eszedbe, azt már tegnap kitalálta valaki. Mit tegnap, már nyolcvan éve!

Elég régen, évtizedek óta dohányzom. Erre persze felszisszennek a dohányzásellenes küzdelem élharcosai: Miért nem képes leszokni, hogy lehet valaki ekkora marha? Kultúrember nem dohányzik!

Megnyugtatom őket, nem kívánok velük vitába szállni, a dohányzás szerintem is egy hülye szokás. Kár volt rászokni. Ha sosem gyújtunk rá, ezzel előzhetjük meg a legjobban a dohányzás káros hatásait. De ha már rászoktam… Semmi kedvem küszködni a leszokással meg az ezzel járó macerával. Tudom, miről beszélek, elég nagy praxisom van a különféle dolgokról való leszokásban, most valahogy nincs kedvem új tapasztalatokat gyűjteni e téren. Hozzátartozik még a dologhoz az is, hogy mint dohányost, gyakran kezelnek másodrendű állampolgárként („Na, húzzál ki, ha rá akarsz gyújtani!”), ami rendszerint csípi a csőrömet. Mert akkor is ki kell mennem, ha az adott szobában egyedül dolgozom és oda – rajtam kívül – garantáltan nem teszi be a lábát a kutya se. Kuruc őseim rebellis vére ilyenkor mindig felbuzog bennem… Aztán önként kiballagok az utcára. Tényleg nem kötelező mindent összefüstölni. És hamarosan nem is lesz, aki összefüstölje, szép lassan kikopnak a dohányos generációk a világból, a fiatalok között pedig már nem sikk a cigaretta. Egyre kevesebb dohányos ifjoncot látok.

Ennyi bevezető után, most már tán ildomos lenne rátérni a lényegre. A blog bejegyzés ötletét egy 1936-os, színes magyar rajzfilm adta. Igen. Színes, rajzfilm és magyar. Már akkor…

A dohányfüst-mentes élet lelkes igehirdetői gyakran tesznek úgy, mintha ez valami szuper új dolog lenne, a modern idők találmánya. Nos, nem az.

Már 1930. április 1-én 200.000 pengő alaptőkével megalakult a Nikotex Rt., azzal a céllal, hogy csökkentett nikotintartalmú, kevesebb káros anyagot tartalmazó termékekkel hódítsa meg a piacot. Hirdetve az „egészséges dohányzás” meglehetősen hülyén hangzó filozófiáját. Akkoriban valahogy fel sem vetődött, hogy egyáltalán nem is kéne dohányozni – ebben a gondolatban ugyanis nem lett volna üzlet. A befektetett hatalmas összeg – kétszázezer pengő átok nagy pénz volt akkoriban, gondoljuk csak a korabeli slágerre:

„Havi kétszáz pengő fixszel
ma egy ember könnyen viccel.
Havi kétszáz pengő fixszel
feleségül venném önt. „

- gyorsan meghozta eredményét.

Hamarosan beindult a Nikotex-termékek gyártása. „Ezek valóban kevésbé károsították az egészséget, de ezt még mindig a dohányban lévő nikotin csökkentésével érték el, nem pedig a füstben lévő ártalmas anyagok kiszűrésével.

Rövid idő múltán már szinte minden márkából gyártottak sima és Nikotex-változatot is, nem csak cigarettából, hanem szivarból, sőt cigaretta- és pipadohányból is. Ezt tekinthetjük a ma általánosnak mondható „termékcsaládos” rendszer kezdetének, amikor egy márkanév alatt több variáns is létezik, legáltalánosabban erős, gyengébb, könnyű, stb.

Mi több, az évtizedek óta nemzetközinek mondható szín-jelölés is már ekkor körvonalazódni látszott. (Nocsak! A végén még kiderül, mint annyi minden más, ez is magyar találmány.) Az 1935-től gyártott Darling és az 1942-től forgalomban lévő Daru cigarettákból két fajta létezett: az erősebbik piros, az enyhébb pedig kék csomagolásban.

Megfelelő reklámhadjárat is készült a Nikotex-termékhez. A kor neves grafikusait (Végh Gusztáv, Bortnyik Sándor, Bíró Mihály, Berény Róbert) kérték fel plakáttervezésre. Ezek a reklámok számolócédulákon is megjelentek, melyek miniatűr reklámként szolgáltak. A számolócédulákat a vendéglátóipar és a kereskedelem a negyvenes évek végéig általánosan használta, és mondani sem kell, hogy majdnem minden iskolás gyerek gyűjtötte.”

Akárcsak ma sok gyerek a cigarettás dobozokat, amiken „gusztusosan” elváltozott, egészségkárosult szerveket mutatnak be, hogy elvegyék a nagyérdemű kedvét a dohányzástól. Egy ízlésesen szétrohadt tüdő ér három látványosan sorvadt ínyt – magam hallottam az alkudozást két feltűnően kiskorú egyén előadásában, egy nagyon általános iskolában.

De vissza a reklámhadjárathoz. Ekkor készült A Boldog király kincse című rajzfilm.

A filmről így ír a szakértő:

„A Boldog király kincse a Macskássy--Kassowitz--Halász-féle Coloriton műterem első fennmaradt reklámfilmje, amelynek eredeti nitrofilm-kópiája ma is hozzáférhető.

A mű 1936-ban, Agfa Bipack színes nyersanyagra készült, zenéjét az a László Sándor szerezte, aki a vizuális zenével folytatott kísérletei közben néhány évet szülőhazájában is dolgozott. Vélhetően ez lehetett az első olyan színes reklámfilm Magyarországon, amely átütő sikert aratott. A film egyik kockája a Reklámélet 1936 szeptemberi számának címlapjára is felkerült. A folyóiratban több utalást is találunk a "virágszínes, rajzos" film "elevenségére" és "szuggesztív plasztikájára". A Nikotex cigarettát reklámozó film érettségét jelzi, hogy benne már gyakorlatilag a műfaj dramaturgiájának teljes kelléktára megtalálható.

A tartalom célratörő és világos, az előadás tömör, szellemes, ötletes. A narratív szerkezetre jellemző egyenes vonalú történetvezetés is megfeleltethető a későbbi Macskássy-filmek gerincét alkotó, a művész által "vörös fonal"-ként jellemzett alapsémának. A film rajzi környezetének stiláris jegyei ugyanakkor előrevetítik az 1950-es években készült rajzjátékfilmekre, a Kiskakas gyémántfélkrajcárjára, vagy a Két bors ökröcskére jellemző népmesei ihletettséget is, noha még minden moralizáló gesztustól mentesen. A népművészeti vonatkozás elsősorban a film grafikai világában érhető tetten, abban az atmoszférában, amelynek naiv bájú figurái és dekoratív kellékei egy jellegzetes, magyaros ízű, folklorisztikus világról adnak hírt. A festői és hangulati hatások leginkább a korszak mesekönyv-illusztrációival hozhatók összefüggésbe, a Lesznai Anna és Kozma Lajos munkáit jellemző egyéni, olykor art deco-hatásokkal kiegészülő formanyelvvel.”

(Részlet Orosz Márton publikálatlan tanulmányából)

 A végén szokott jönni az okosság, a tanulság leszűrése. Ezúttal ez elmarad. A tanulságot úgyis mindenki tudja, nem dohányzók és dohányosok egyaránt: Ne dohányozz te marha!

 Források: szipka.blog.hu;YouTube

Ja, még valami. A szemérmetlen önreklám: A Kupakői paprikát nem  csak a http://paprika.blogstar.hu/ -n, de itt is érdemes követni. Van ott a jobb felső sarokban egy gomb "Követés" felirattal... Nem akarok senkit rábeszélni, hogy kattintson rá.

Szólj hozzá

Fősodor Kupalői históriák Tán történelem