Az 1711. április 29-én megkötött szatmári békeszerződés értelmében 1711. április 30-án a kuruc hadsereg a majtényi síkon letette zászlóit a császári hadsereg előtt, és fegyvereit megtartva hazaoszlott.

Az 1703-ban kitört szabadságharc kezdetén a kuruc sereg sorra aratta győzelmeit, Rákóczit a gyulafehérvári országgyűlés 1704-ben Erdély, a szécsényi 1705-ben Magyarország fejedelmévé választotta, majd 1707. június 13-án az ónodi országgyűlés kimondta a Habsburgok trónfosztását. A kurucok óriási területeket foglaltak el, de nem tudták megszilárdítani a békét a kezükre vidékeken nem épült ki „valódi” államhatalom.

A külső támogatás hiánya, a folyamatos gazdasági nehézségek miatt a felkelők társadalmi és területi bázisa gyorsan apadt. A kuruc csapatok 1708-ban Trencsénnél, majd 1710 januárjában Romhánynál is vereséget szenvedtek. Az ország belefáradt közel kétszáz év háborúiba törökkel, némettel, éhínség, pestisjárvány, árvíz és sáskajárás is pusztított.

A másik oldalon, I. József magyar király a hajlott a magyarokkal kötendő kompromisszumra. Az Udvari Haditanács elnöke, a törökverő Savoyai Jenő 1710-ben egy udvarhű magyar főurat, gróf Pálffy János tábornagyot nevezte ki a magyarországi császári haderő élére, aki 1710. november 14-én Károlyi Sándorhoz címzett levelében tárgyalásokat kezdeményezett.

Rákóczi engedélyezte a tárgyalásokat, Ennek eredményeként 1711. január 13-án nyolcnapi fegyverszünet jött létre a két sereg között, melyet többször meghosszabbítottak.

Végül, Rákóczi-szabadságharcot lezáró békeszerződést Károlyi Sándor, a szövetkezett rendek képviseletében kötötte meg III. Károly király megbízottjával, Pálffy János császári főparancsnokkal, II. Rákóczi Ferenc vezérlő fejedelem távollétében, aki ekkor éppen Lengyelországba utazott, hogy I. Péter orosz cárral tárgyaljon. 

A szerződés legfontosabb intézkedései:

 - megkegyelmeznek a szabadságharc résztvevőinek és vezetőinek,

 - a nemesség megtarthatja kiváltságait, ha hűséget esküszik a Habsburgoknak,

 - a jobbágyok megtarthatják a kiváltságaikat,

 - vallásszabadságot ígérnek,

 - Magyarország és Erdély alkotmányának tiszteletben tartását.

A béke feltételei még Rákóczira nézve is - a körülményekhez képest - kedvezőek voltak. Kegyelmet biztosítottak neki és vagyonát is megtarthatta volna, ha három hét alatt leteszi a hűségesküt.

Ha nem akart volna az országban maradni, Lengyelországba távozhatott volna. Ő azonban nem fogadta el a béke feltételeit; nem bízott az udvar őszinteségében és érvénytelennek gondolta Pálffy felhatalmazását I. József magyar király időközben bekövetkezett halála miatt.

Tán az sem tetszett neki, hogy a békeszerződés csak a politikai követelések minimumát tartalmazta, szó sem esett benne az ellenállás jogáról, a királyság intézményének revíziójáról, erdélyi fejedelemségéről. Még az elfogadott pontokra sem nyújtott semmiféle garanciát. Azt meg minden kuruc táborban énekelték, és némelyek egyenesen II. Rákóczi Ferencnek tulajdonították a dal szövegét:

"Ne higyj, magyar, a németnek,
Akármivel hitegetnek;
Mert ha ád is nagy levelet,
Mint a kerek köpenyeged
S pecsétet üt olyat rája,
Mint a holdnak karimája;
Nincsen abban semmi virtus
Verje meg a Jézus Krisztus!"

Forrás: Wikipédia; Rubicon.hu; Mult-kor.hu; Mnl.gov.hu.
Kép: Than Mór: Rákóczi visszautasítja a szatmári békét