A Szovjet Hadsereget két ütemben vonták ki Magyarországról. A nagyhatalmak fegyverzetcsökkentési tárgyalásainak megfelelően 1989. április 25-e és május 28-a között több mint 10 000 katona, közel 300 harckocsi és 150 páncélozott harcjármű távozott részleges csapatkivonás keretében.

Ekkorra már elmúltak azok az idők, mikor még Munkás-paraszt Vörös Hadseregnek hívták a szovjet haderőt, „más szelek fújtak” a világban.

De hogy is kezdődött?

1945. április. 4-ig – a szovjet tervgazdaság legszebb hagyományainak szellemében –, Sztálin generalisszimusz parancsára, a szovjet csapatoknak meg kellett szállnia Magyarországot. Ugyancsak a szocialista tervgazdaság hagyományainak szellemében: ez nem sikerült. De kimerte volna ezt közölni a „Népek Atyjával”? Inkább hivatalosan deklarálták: az utolsó, védekező erőket is kiverték Magyarország területéről, április 4-én Nemesmedvesnél. Az, hogy az utolsó német csapatok április 13.-án hagyták el Magyarország területét, már senkit sem érdekelt.

Az oroszok megérkeztek.

A megszállás szót nem véletlenül használtam a fentiekben. Az akkori szovjet dokumentumok sehol sem beszélnek felszabadításról – Csehszlovákiával, vagy Lengyelországgal ellentétben -, mindenütt, következetesen megszállásnak minősítik az adott katonai műveletet.

Természetesen voltak, akik ténylegesen felszabadulásként élték meg az oroszok bejövetelét. Az előző rendszer, az 1944. március 19-i német megszállás üldözöttei. És akadtak olyanok is, akik csak azért tértek haza az Auschwitz-hez hasonló műintézményekből, hogy le ne késsék a szibériai gulágokra induló vonatot…

A következő lényeges dátum 1955. május 15. Ekkor aláírták az osztrák államszerződést. A békeszerződés szerint a szovjet katonáknak Magyarország területét is el kellett volna hagyniuk. Csakhogy…

Csakhogy ehhez nem igazán volt kedve az akkori szovjet vezetésnek. Nekik inkább „maradhatnékjuk” volt… Hogy „gond” ne legyen, meg a látszatra is adni kívántak, ezért merő véletlenségből, pont egy nappal korábban, május 14-én aláírták a Varsói Szerződést. Ugyan abban egy szó se volt a szovjet csapatok idegen országban való állomásoztatásáról, de szerepelt benne egy nagyon szép fordulat: „az Egyesített Fegyveres Erők elhelyezése a szerződésben részt vevő államok területén, az említett államok közötti megegyezés szerint és a kölcsönös védelem szükségleteinek megfelelően történik majd”.

Azaz „jogosan” maradhattak.

A következő változás az 1956-os forradalom idején következett. Nagy Imre november 1-jén a rádióban bejelentette Magyarország semlegességét, azzal megszűnt a szovjet csapatok további itt állomásoztatásának a jogalapja.

Ezek után teljesen jogtalanul érkeztek újabb szovjet csapatok Magyarországra „rendet csinálni”. Tudjuk milyen eredménnyel…

Az akkori magyar kormány az 1957. januári nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy a szovjet csapatok további jelenlétét „a két ország baráti, testvéri és szövetséges viszonyának megfelelően a magyar és a szovjet kormány baráti tárgyalások útján kívánja rendezni”.

A tárgyalásokat magyar részről Münnich Ferenc vezette és – természetesen – sikerült is megállapodnia a szovjet féllel a Magyar Néphadsereg és a szovjet csapatok feladatairól az új helyzetben.

1957. május 27-én Horváth Imre külügyminiszter és Révész Géza honvédelmi miniszter, valamint Gromiko külügyminiszter és Zsukov hadügyminiszter aláírta „a Magyar Népköztársaság területén ideiglenesen tartózkodó szovjet csapatok jogi helyzetét” rögzítő egyezményt, amely kimondja, hogy „a jelenlegi nemzetközi helyzetben (…) a szovjet csapatoknak a Magyar Népköztársaság területén való ideiglenes tartózkodása az esetleges agresszió elleni közös védekezés biztosítására célszerű és megfelel a nemzetközi egyezményeknek”.

Feltehetőleg ezek után született meg a vicc, valahol a vicceket bőven termő pesti flaszteron, miszerint: „a Magyarországon ideiglenesen állomásozó szovjet hadsereg tisztjei átvették öröklakásaikat”.

Mert, ahogy akkoriban kinéztek a dolgok, úgy tűnt, az örökkévalóságig maradnak.

És egy újabb ugrás az időben: a nyolcvanas évek végén befejeződött a hidegháborúként emlegetett társasjáték. Az átalakuló Szovjetunió politikai és gazdasági okokból a nyolcvanas évekre már nem tudta, de nem is akarta folytatni a fegyverkezési versenyt. A fordulatot az jelentette, hogy Mihail Gorbacsov 1988. márciusi jugoszláviai útján, majd a júniusi XIX. pártkonferencián is úgy nyilatkozott, hogy a Szovjetunió szakít az úgynevezett Brezsnyev-doktrínával, és tiszteletben tartja a szocialista államok szuverenitását.

Ennyi volt.

Hosszú volt. De vége ért…

1991. június 19-én, a záhony-csapi hídnál, Viktor Silov szovjet altábornagy utolsó, Magyarországon állomásozó szovjet katonaként átlépte a magyar határt.

Az oroszok hazamentek.

Forrás: Wikipédia;

Kép: Szovjet tankok vasúti kocsikon. (Illusztráció / Pinterest.com)