1990. március 10-én Horn Gyula külügyminiszter Moszkvában megállapodást kötött a Magyarországon állomásozó szovjet csapatok kivonásáról. És 1990. március 12-én elkezdődött az, amire sokan és régóta vártak. A szovjet csapatok kivonulása Magyarországról. Közel 45 esztendő – és persze, hosszas tárgyalások után – végre elmentek…

De hogy is kerültek ide?

1945. április. 4.-ig – a szovjet tervgazdaság legszebb hagyományainak szellemében –, Sztálin generalisszimusz parancsára, a szovjet csapatoknak meg kellett szállnia Magyarországot. Ugyancsak a szocialista tervgazdaság hagyományainak szellemében: ez nem sikerült. De kimerte volna ezt közölni a „Népek Atyjával”? Inkább hivatalosan deklarálták: az utolsó, védekező erőket is kiverték Magyarország területéről, április 4.-én Nemesmedvesnél. Az, hogy valójában az utolsó német csapatok április 13.-án hagyták el Magyarország területét, a kutyát sem érdekelte. A lényeg: teljesítették a tervet! Amit senki sem ellenőrzött.

A „meg kellett szállnia” kifejezést nem véletlenül használtam az előző bekezdésben. Az akkori szovjet dokumentumok sehol sem beszélnek felszabadításról – Csehszlovákiával, vagy Lengyelországgal ellentétben -, mindenütt, következetesen megszállásnak minősítik az adott katonai műveletet.

Természetesen voltak, akik ténylegesen felszabadulásként élték meg az oroszok bejövetelét. Az előző rendszer, az 1944. március 19.-i német megszállás üldözöttjei. És akadtak olyanok is, akik csak azért tértek haza az Auschwitz-hoz hasonló műintézményekből, hogy le ne késsék a Szibériába induló vonatot…

Már megint fel voltunk szabadítva. Mint a történelem során már annyiszor. És még azt a békát is le kellett nyelnünk, hogy kötelező, állami ünneppé tették „felszabadításunk” napját. Ünnepeltük is szorgalmasan- Emlékszem, a nyolcvanas évekig még katonai díszszemlék is voltak a Felvonulási téren. (Ma: Ötvenhatosok tere, a Városligetnél)

Ma már mindegy is. Hála Istennek, vége van.

„A nagyhatalmak fegyverzetcsökkentési tárgyalásainak megfelelően 1989. április 25-e és május 28-a között több mint 10 000 katona, közel 300 harckocsi és 150 páncélozott harcjármű távozott részleges csapatkivonás keretében.

Az 1990. március 10-én kötött megállapodás után két napon belül elkezdődött, és több mint egy évig tartott a teljes kivonulás. Mintegy 100 000 szovjet állampolgárt, 27 000 gép- és harcjárművet, 230 ezer tonna lőszert és 100 ezer tonna üzemanyagot szállítottak el közel másfél ezer vasúti szerelvényen.” (Wikipédia)

1991. június 19.-én, a záhony-csapi hídnál, Viktor Silov szovjet altábornagy átlépte a magyar határt. Ez nem lenne valami nagy újság, ha nem ő lett volna az utolsó, Magyarországon állomásozó szovjet katona. Vele ért véget hazánk megszállása.

„Az Országgyűlés 2001. május 8-án fogadta el a 2001. évi XVII. törvényt az ország szabadsága visszaszerzésének jelentőségéről és a magyar szabadság napjáról, amely június 19-ét nemzeti emléknappá, június utolsó szombatját pedig a magyar szabadság napjává nyilvánította.”

Kép: Szovjet T–64 harckocsioszlop a kivonuláskor / Miroslav Luzetsky

Forrás: Wikipédia, Mult-kor.hu.