"Bauer Sándor 17 éves budapesti ipari tanuló hétfõn a Nemzeti Múzeum kertjében ruháját leöntötte benzinnel, majd meggyújtotta, s ily módon öngyilkosságot kísérelt meg. Súlyos égési sebekkel szállították kórházba. Állapota válságos" - jelent meg a rövid hír az ötvenegy esztendõvel ezelõtti újságokban.

Talán csak, mert az akkori „rendezõk” úgy vélték, túl sokan látták, mi történt 1969 január 20-án délután egy óra után néhány perccel a Nemzeti Múzeum kertjében.

Nem hirtelen ötlet volt, alaposan felkészült rá. Megírta végrendeletét, búcsúlevelet hagyott hátra barátainak. "Szeretnék élni, de most szénné égett holttestemre van szüksége a nemzetnek." - írta a levélben, melyet a korabeli rendõrség - természetesen - késõbb elkobzott.

Aztán… Üllõi úti lakhelytõl bevillamosozott a Kálvin térre.

Déltájban a Múzeumkert tele van diákokkal…

A magával hozott szatyorból elõkerült a benzines palack. Lelocsolta magát és gyufát gyújtott. Miközben teste lángolt, két kis nemzeti színû zászlót lobogtatott.

Az összegyûlt tömegbõl - sokan azt hitték filmet forgatnak és merész kaszkadõr- mutatványt láthatnak - Bihari Sándor orvostanhallgató próbált segíteni a fiún. A szemtanúk kérdezgették: miért tette?

Hazaszeretetbõl, tiltakozásból az orosz megszállók ellen - hangzott a válasz. Hozzátette még: „a cseh testvér is megtette”.

1969. január 16-án, a prágai Vencel téren, az ország védõszentjének, Szent Vencelnek a szobránál gyújtotta fel magát Jan Palach cseh egyetemista a Varsói Szerzõdés megszálló csapatai ellen tiltakozva.

Mert ilyen kor volt az. Nyugaton buddhista szerzetesek gyújtották fel magukat a vietnámi háború elleni tiltakozásul, keleten meg…

„Ez most nagyon rosszkor jött” - mondhatta valahol valaki. Pár nappal a prágai önégetés után egy ilyen esemény a békés, boldog Budapesten? Ezt nem lehet hagyni…

Biztos, ami biztos, már a kórházi ágyán elõzetes letartóztatásba helyezték:

„A rendelkezésre álló iratokból megállapítható, hogy a nevezett január 20-án 13.00 és 14.00 óra között a fõvárosban, a Múzeumkertben magát benzinnel leöntötte, és felgyújtotta, hogy így önkényes tûzhalált haljon. Ezzel az volt a célja, hogy ily módon tiltakozzon a szovjet csapatok magyarországi tartózkodása ellen, illetve tiltakozásra másokat is felhívjon. Az eddigi meghallgatott tanúk vallomásából az is megállapítható, hogy a nevezett barátai és ismerõsei körében a Magyarországon állomásozó szovjet csapatokra, továbbá a Magyar Szocialista Munkás Párt és a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányra gyalázó kijelentéseket tett. Ezt a felfogását széles körben terjesztette. Nevezett ügyében a fentiek szerint határoztam, mert szabadon hagyása esetén tartani lehetne attól, hogy az általa megkísérelt bûntettet végrehajtaná, vagy egészségi állapotában kárt tehetne, illetve szabadlábon hagyása a köznyugalmat zavarná. Továbbá alaposan tartani kell attól, hogy szabadlábon való hagyása esetén a még fel nem derített és ki nem hallgatott személyekkel összebeszélve a bûntett felderítését nehezítené.”

Bauer Sándor nem sokáig maradt rab. Január 23-án az angyalföldi Honvéd Kórházban elhunyt.

A hazai legendagyárosok egy zavaros fejû kamasz fiú öngyilkosságának akarták beállítani az esetet: Szó sem volt itt kérem szépen, semmiféle politikai okról! Szegény gyerek, elment az esze!

Még temetés idõpontját is a rendõrség határozta meg. Tarthattak valamitõl… 1969. január 28-án, 9 órakor a Rákoskeresztúri új köztemetõben helyezték örök nyugalomra, szûk családi körben.

Emlékét tábla õrzi a Múzeumkertben.

És ide kívánkozik még valami:

1970. február 13-án, pénteken, egy évvel Jan Palach és Bauer Sándor mártíriuma után Moyses Márton egyetemi hallgató Brassóban, a kommunista párt székháza elõtt, benzinnel leöntötte, és felgyújtotta magát.

Ilyen kor volt az…

Forrás: Wikipédia; 24.hu; Mno.hu; Index.hu; Hvg.hu.