Holnap, december 22-én lesz aranyvasárnap. Karácsony, Jézus születése, advent, várakozási időszak. Aranyvasárnap, biztos az is valami keresztény eredetű dolog, valaha volt valami jelentése, de ki emlékszik arra már. Pedig az aranyvasárnap nem is olyan régi találmány… Ízig-vérig magyar találmány, múlt század ötvenes éveiből való.

És ne röstelljük bevallani: kommunista találmány. Hja, kérem, a múlt velünk él. Ha nem is mindig tetszik.  Ha nem is mindig tudunk róla…

Magyarországon, az ötvenes években, a szocialista hatalom nagy erőkkel törekedett a „régi” ünnepek átideologizálására, átszabására. Például, nem véletlenül lett épp a hagyományos Szent István nap, az alkotmány ünnepe. Nem maradhatott el a karácsony „tervszerű átalakítása” sem. A lényeg: jelentőségének csökkentése, vallási tartalmának eltörlése. Ami, az ő szempontjukból nézve, tökéletesen érthető is. Elvégre, hogy néz ki az, hogy egy magát materialistának valló, ateistának deklarált rendszerben, az év legnagyobb ünnepe egy vallási ünnep legyen.

Utcakép az ötvenes évekből (1953. Budapest XII. Krisztina körút 7. (Csaba utca sarok) a Széll Kálmán tér felé nézve./ Adományozó: Kotnyek Antal / Fortepan 21883)

Nem állítom, hogy az ötlet magának Rákosi elvtársnak, vagy fő kultúrpolitikusának, Révai elvtársnak a fejéből pattant ki, de hogy találkozott a tetszésükkel, az biztos. A „múltat végképp eltöröljük” filozófia jegyében ott tettek keresztbe a hagyományos ünnepeknek, ünneplésnek, ahol csak tudtak.

Mindjárt ott volt a zseniális ötlet: karácsony másnapjának munkanappá minősítése. Ez egyészt jót tesz a népgazdaságnak, másrészt megnyirbálja az ünnep időtartamát. Betiltották a karácsony előtti bérszámfejtést is. Régi hagyomány volt ez, hogy jusson kicsit több pénz a kevésbé tehetőseknek is az ünnepekre. (Érdekes, amennyire tudom, ezt azóta se állították vissza. Legalábbis nem általánosan.)

Természetesen, ha már volt egy jól kiépített besúgóhálózat, azt is be lehetett vetni. A kicsit sem derék urak és hölgyek feladatai közé tartozott a klerikális reakció híveinek szemmel tartása, azaz annak megfigyelése, ki oly elvetemült, hogy december 24-én elmegy az éjféli misére a helyi templomba.

Azért nem csak tilalmakkal, besúgással dolgoztak, valami pozitív programot is igyekeztek hozzátenni az ügyhöz. A szentestékre szervezett változatos programokkal kívánták megtörni a családi, baráti körben történő ünneplés hagyományát. Elvégre a gyári „kultúrprogramról” már csak nem tántorog át a dolgozó az éjféli misére…

És változott a hivatalos nyelv is. A karácsonyt fenyőünneppé nevezték - ezen a néven egészen a rendszerváltásig rendeztek ünnepséget az Országházban, ami mókás, mostanában viszont ezen a néven fut Fenyő Miklós hagyományos karácsonyi koncertje, ami viszont kiváló.

A hagyományos ádventi karácsonyvárás „élét” is igyekeztek elvenni, ekkor nevezték át advent harmadik és negyedik vasárnapját is ezüst-, illetve aranyvasárnapra. Amolyan „fogyasztási ünnepet” kreálva belőlük. Mintául minden bizonnyal a coca-cola mámorban fentrengő imperialisták „fekete péntekje” szolgált, amely szintén a „vedd meg, vidd haza és gyere vissza még valamiért” csodájának élvezetéről szól. Csak mellesleg jegyzem meg, hogy azóta már a fekete pénteket is átvettük a fejlett világból, mi több élelmes kereskedők már a bronzvasárnapot is emlegetik a karácsonyt megelőző harmadik vasárnapon.

Igen, kérem szépen, az 1960-as évek közepétől az ünnepek kezelése az ideológiai síkról fokozatosan kereskedelmi kérdéssé alakult át. És az is maradt…