Azokkal a fránya magyarokkal mindig baj van… Már a XVII. században se tetszett nekik, hogy a birodalomhoz való felzárkóztatás jegyében mindenféle nációkat betelepítnek az országukba, meg valami új pénzügyi rendszer is hírbe került…

1689-ben gróf Kollonich Lipót kalocsai érsek egy körülbelül ötszáz oldalas tervezetet nyújtott be a volt török hódoltsági magyar területek gazdasági hasznosíthatóságának módjairól. A tervezet magában foglalta Magyarország felzárkóztatását az örökös osztrák tartományokhoz, azokhoz hasonló közigazgatási rendszer kiépítését. A régi, magyar rendi intézmények teljes átalakításával, az ügyek intézését az udvarhoz közelálló szakértõkre, hivatalnokokra akarta bízni

Fontos, ha nem a legfontosabb része volt még a javaslat a török háborúkban elnéptelenedett területekre való betelepítés. A folyamatos háborúkban meggyérült magyar etnikum mellé külhoni, a birodalom más területeirõl származó, császárhû alattvalók átköltöztetését indítványozta. Kollonich érsek így írt errõl: „Magyarország vagy annak nagy része germanizáltassék, s a forradalmakra és nyugtalanságra hajló magyar vér a némettel szelídíttessék természetes ura és örökös királya hûségére és szeretetére."

Ez az igazán „szép” elképzelés megnyerte az udvar tetszését. A Kollonich-féle tervezet legtöbb javaslatát ugyan elutasították, de alig három esztendõvel Buda visszafoglalását követõen, 1689. augusztus 11-én megjelent az elsõ betelepítési pátens, azaz törvényerejû rendelet.

Bécsben maga Kollonich próbálta az odaidézett magyar rendeket meggyõzni az új rendszer elõnyeirõl és helyességérõl. A magyar urak talán a betelepítésekbe bele is egyeztek volna - az õ birtokaikon is szükség volt munkáskézre -, de az új adózási elképzelések már kicsapták náluk a biztosítékot. Elképzelése szerint, a nemesség közteherviselés alól való kiváltsága - azaz, hogy nem kellett adót fizetniük -, ellenkezik a józan ésszel, no meg az igazságos kormányzás elveivel. Ezzel még egyet is lehetne érteni…

A magyar urak viszont nem értettek egyet. Még, hogy õk adót fizessenek! Széchenyi Pál arra hivatkozott I. Lipóttal való tárgyalásán, hogy õk nem illetékesek ilyen horderejû ügyekben dönteni. Törvényellenes Magyarországon kívül és nem az országgyûlésen hozni határozatokat ilyen komoly kérdésekrõl. Példának azt hozta fel, hogy az adónak az országgyûlésen kívüli megajánlását a magyar törvények hûtlenségi esetek közé sorolják.

A magyar rendek tiltakozásának nem sok foganatja volt. A betelepítések elõbb magánrendszerben, majd államilag támogatva megindultak. Kollonich világosan elmondta Széchenyinek azt is, hogy az udvar majd megtalálja a megfelelõ módot, hogy a magyarok elfogadják a diktátumokat. Az új adót pedig ki is vetette rájuk a minisztertanács kétmillió - akkori - forint összegben.

A bizalmi embereken kívül, a vármegyék és városok követeit is Bécsbe idézték 1698 szeptemberében és ellenvetéseiket meg sem hallgatva félmillió forint megfizetésére kötelezték õket.

Rossznyelvek - vagy nem is annyira rossz? -, szerint ezek az intézkedések vezettek egy kisebb felfordulás kitöréséhez, mely késõbb Rákóczi-szabadságharcként híresült el…

Forrás: Wikipédia
Kép: id. Georg Philipp Rugendas: Kuruc-labanc lovas párbaj (Wikipédia)