„Apostoli királyunk legszentebb személye ellen épp az imént követtek el aljas merényletet. Őfelségét délután fél 1-kor, a Kärtnerthor közelében fekvő bástyánál tett sétája során alattomos módon hátulról támadta meg egy bizonyos személy, és egy konyhakéssel megsebesítette tarkóján.” – jelent meg a felháborodott cikk a Wiener Zeitung különkiadásában 1853. február 18-án.

A szenzáció nagy volt, a szemfüles újságírók meg – az akkori viszonyokhoz képest – példátlanul gyorsak. Tán nem véletlenül… Remek alkalom adódott egy kis erődemonstrációra.

Ez volt az első merénylet Ferenc József ellen – később még hat követte, de a császár valamennyit megúszta -, és talán a legsúlyosabb is. Egy ideig az a veszély fenyegetett, hogy a császár a sebesülése miatt elveszíti a szeme világát.

A merénylő - akit a lapban még csak „egy bizonyos személy”-ként emlegetnek – Libényi János csákvári illetőségű szabólegény volt. Még a helyszínen elfogták. Kihallgatásán elmondta, hogy Aradon dolgozott 1849 szomorú őszén, tanúja volt a sorozatos kivégzéseknek. Akkor fogadta meg, hogy elégtételt vesz a királyon, bosszút áll, mert őt tartotta felelősnek az aradi tizenhármak és a forradalom többi mártírjának haláláért.

Ezzel a véleményével persze nem állt egyedül- 1853-ban – ha mérték volna akkoriban az ilyesmit – az ifjú Ferenc József valószínűleg minden népszerűtlenségi csúcsot megdöntött volna. A szabadságharc utáni megtorlások, Haynau rémuralma, a Bach-korszak nem sokat segítettek, hogy megkedveltesse magát a magyarokkal.

Természetesen abban az időben is voltak kivételek, a merénylet után sokan igyekeztek feltétlen hűségükről biztosítani az uralkodót. A debreceni kollégium diákjaitól például a saját verseikből összeállított felirat érkezett az uralkodóhoz, ilyen művekkel:

"Élted' az isteni kegy megtartá 's hű fiaidnaK
Lengenek hálásan égfele zengzeteI
Jólét és áldás, mit szívünk esdve REÁD kéR
Ez koszorúzza fejed', 's fényit ez adja reÁ
Nékünk életedn szebb lét'üdv napja derül feL
A' bün porban hever,'s nyert diadalt az erénY."

 A sorvégi nagybetűk nem sorozatos elütés termékei, így szerepel az eredetiben is. Felülről lefelé olvasva a sorok első és utolsó betűit, az „Éljen a király” üzenetet kapjuk.

Aztán, hogy ez most valóban a diákok saját véleményét képviselte-e, vagy csak tanáraik előre kiadott instrukcióinak akartak megfelelni, az már egy másik kérdés. Mindenesetre a Kiss Pál által jegyzett mű nagyszerű előfutára annak a „politikai költészetnek”, mely később, Magyarországon, a 20. században emelkedett hihetetlen magasságokba. Gondoljunk csak a Rákosi Mátyást dicsőítő költeményekre…

A korabeli sajtóban csak „félkegyelmű szabólegényként” emlegetett merénylőt haditörvényszék elé állították és az egészen szerény jóstehetséggel megáldottak is könnyűszerrel borítékolhatták volna előre az ítéletet: halál. A sajtóban emlegetett – mellesleg: légből kapott - félkegyelműség természetesen nem számított enyhítő körülménynek.

Az ítéletet napokon belül, 1853. február 26-án, a Spinnerinen am Kreiuz vesztőhelyén végrehajtották.

Libényi, akit komor magányos fiatalembernek ismertek, kihallgatása során konokul ragaszkodott hozzá, hogy nem voltak társai. Azonban a bécsi udvar újabb forradalmi hullámtól tartva szigorított a rendőri ellenőrzéseken, a folyamatban lévő politikai perekben pedig a bírák „megnyomták kissé a ceruzát”, azaz keményebben ítélkeztek. A bécsi titkosrendőrség sem kímélte magát: ha már a merényletet nem sikerült megakadályozniuk, legalább egy jó kis összeesküvést szerettek volna összehozni az ügyből.

Az összeesküvés-elmélet sem új találmány…

A ki tudja, ki által kiagyalt, de nem valami szilár alapokon nyugvó elmélet szerin Libényi több rokona, barátja, ismerőse is tudott a készülő merényletről, ezek között aztán gyorsan ki is osztottak néhány év kényszermunkát, várfogságot, noha semmi alapja sem volt a gyanúsításuknak. És örülhetett, aki ártatlanul ennyivel megúszta, mert akadtak kivégzettek is… Hja, kérem, a koncepciós pereket sem 20. században találták fel…

Persze születtek más magyarázatok is, de ezek épp oly képtelenek voltak, mint a császár elleni, nem létező összeesküvés. A „romantikus szál” sem létezett, bár akkoriban sokan emlegették. Felmerült, hogy Ferenc József elcsábította Libényi húgát, aki aztán a család „becsületén” esett foltot akarta megtorolni. A periratok szerint ennek a legendának sem volt semmi alapja…

Mint ahogy tán anéphagyománynak sem, mely úgy tartotta, hogy a vasút a merénylet és a merénylő illetősége miatt nem érte el sohasem Csákvárt…

Forrás: Wikipédia; Mnl.gov.hu; Feol.hu; Lexikon.katolikus.hu
Kép: Libényi tőrrel támad Ferenc Józsefre (J. J. Reiner) - Wikipédia