Nagy Lajos királyunk fiúutód nélkül hunyta le a szemét. Második házasságából négy leánya született, közülük ketten még kiskorukban meghaltak. A király, hogy a trónutódlást biztosítsa, fiúsítatta idősebbek lányát, Máriát. Az 1371. április 14-én született kislányt egy nappal apja halála után, 1382. szeptember 17-én királlyá választották, és Demeter esztergomi érsek királlyá koronázta.

Ő volt az első nő, akinek a Szent Koronát a fejére tették… Jogilag minden rendben volt, a tizenegy éves gyereklány fiúnak számított – abban az időben, Magyarországon teljes képtelenségnek tűnt a királynő fogalma -, a Szent Korona annak rendje és módja szerint a fejére került. Az, hogy egy gyereket koronáztak királlyá, nem számított különös eseménynek, ilyen előfordult már korábban is.  

Éppenséggel minden mehetett volna rendben is… De nem ment.

Kotromanics Erzsébet, Lajos király özvegye, úgy érezte, hogy felvirradt az ő napja. Lajos életében kissé hátrébb szorult az udvarban az anyakirályné mögött, de ezután ki vonhatná kétségbe jogát, hogy régensként uralkodhasson gyermekkorú lánya helyett?

Lelkesen neki is fogott a királykodásnak – esetében csak erről beszélhetünk -, mert lövése sem volt az uralkodásról. Erről azért neki is lehetett valami fogalma, mert mindenben Garai Miklós nádorra hagyatkozott. Még azt is tűrte, hogy a Zsigmonddal nem rokonszenvező nádor felmondja annak Máriával már „lekötött” házasságát. Az ifjú királynőnek új, megfelelőbb férjet kerestek és meg is találták VI., avagy Őrült Károly öccsében, Lajos orleansi hercegben. Jónéhány magyar úrnak nemigazán tetszett döntés, ők pont Zsigmondtól várták volna a helyzet normalizálását. De az sem volt a szemükben a legjobb ajánló levél, hogy ha frigy létrejön, a pápa és a francia király torzsalkodásában Magyarország óhatatlanul a franciák oldalára kerül.

Mária ábrázolása a Thuróczi-krónikában

De Kotromanics Erzsébetnek nem ez volt az egyetlen „zseniális” döntése. Ha már az egyik leánya királynő, miért ne lehetne az a másik is? Erzsébet anyakirályné felmentette a lengyeleket Máriának és Zsigmondnak tett esküjük alól, elvégre Zsigmond – szerinte – már teljesen kikerült a képből. 1384. október 15-én Nagy Lajos kisebbik leányát, Hedviget Krakkóban lengyel királlyá (rex) koronáztatta. Ezzel az ügyes húzással mindjárt meg is szüntette a Magyarország és Lengyelország között fennálló perszonáluniót.

Zsigmond persze nem tetszett az események ilyen irányú alakulása. Lajos halála után - a megállapodások értelmében – joggal reménykedhetett abban, hogy ha elveszi feleségül Máriát, két országban is király lesz. Ez a lehetőség megszűnt, de a magyar trón még magában is elég csábítónak bizonyult ahhoz, hogy haddal érkezzen leánykérőbe.  Bátyja, német és cseh király, nagybátyja, a morva őrgróf szívesen megtámogatta némi hadsereggel. A haddal történő leánykérésre Kotromanics Erzsébet nem mondhatott nemet. Beleegyezett, hogy Zsigmond feleségül vegye Máriát. Már úgy festett, hogy rendbe jönnek a dolgok, mikor egy újabb „versenyző” szállt be a magyar trónért folyó viszályba.

Durazzói Károly, aki 17 esztendősen került Nagy Lajos udvarába, ekkor már, mint nápolyi király működött. Az ottani trónt még Nagy Lajos segítségével szerezte meg, akinek nyilván a bögyében lehetett nápolyi Johanna, öccse hajdani felesége és egyben gyilkosa is. Johanna, ha nem is a saját kezével ölt, de mint felbujtó bűnrészes volt halálában.

Károly a nápolyi trónt viszonylag könnyen megszerezte, hiszen támogatta a kor két jelentős hatalma, a pápa és a Magyar királyság. Eleinte fel sem merült vele kapcsolatban, hogy valaha is magyar király lehet, de Erzsébet királyné „kiváló” működése miatt Magyarországon három komoly liga is kialakult és persze még véletlenül se értettek egyet abban, ki legyen a király.

Erzsébet királyné és Garai nádor a már említett orleansi herceget szerette volna Mária férjének és magyar királynak, a Kanizsai Miklós vezette konzervatívok – Nagy Lajos akarata értelmében – Luxemburgi Zsigmondot támogatták. Ebből a táborból szakadt ki a Horváti-liga, amely a női ágon történő örökösödés helyett inkább Durazzói Károlyt szerette volna a trónon látni.

Hogy Mária királynő – azaz király – a tízes évei elején járó kislány mit szeretett volna, az úgy nagyjából senkit sem érdekelt. Dübörgött a politika… Lajos orleansi herceggel 1385 augusztusában kötött házassága alapot szolgáltatott egy jó kis lázadásra. Zsigmond a rokonai segítségével gyűjtött hadat, hogy Magyarországra jöhessen „rendbe tenni” a dolgokat. Nápolyba pedig 1385. augusztus 18-án meg érkezett a magyar küldöttség, hogy felkérje Károlyt a magyar trónt elfoglalására.

A régi jó ismerős, a magyarok között igen népszerű, sokak által támogatott Károly gyorsan lemondásra is kényszerítette Máriát. Hiszen ki látott olyat, hogy egy leány király legyen?! Durazzói Károlyt 1385. december 31-én Székesfehérvárott Demeter esztergomi érsek magyar királlyá koronázta.

Kis Károly ábrázolása Thuróczi János krónikájában

Zsigmondnak nem sikerült elég nagy sereget toboroznia, hogy megakadályozza koronázást, de még akkorát sem, hogy sikerrel dacolhasson az új királlyal. Ismét menekülnie kellett.

Újfent férfi ült a magyar trónon.  Sokak szemében most már tényleg helyre állt a világ rendje. Erzsébet ex-anyakirályné nem tartozott ezek közé és tett róla, hogy Károly elnyerhesse a „legrövidebb uralkodó magyar király” címét. Mindössze 39 napjig ülhetett a trónon… Erzsébetnek elg egy hónapjába került megszervezni egy jó kis merényletet. Nyilván az is a kezére játszott, hogy Kis Károlyt – ahogy felénk emlegették – a pápa, akivel korábban összekülönbözött, kiközösítette. Ez pedig azt jelentette, hogy bárki szabadon megölhette…

A merénylet napján éppen a „királynőkkel”, Erzsébettel és Máriával folytatott megbeszélést, mikor Forgách Balázs egy hosszú késsel támadt rá. Károly súlyosan megsebesült a merényletben, elveszítette a bal szemét és két másik vágás is érte a fején. De túlélte. Nem sokáig…

Némi csetepaté után Budán a „királynők” tábora kerekedett felül. Az elfogott Károlyt, kevés megmaradt hívével együtt Visegrádra vitték. Itt pedig az „ügyes” orvosok befejezték, amit a merénylő elkezdett. Egyes források szerint 1386. február 24-én – a szicíliai krónika szerint 27-én – elhunyt.

De nem ez volt az egyetlen gyilkosság, aminek a fiúsított Mária a szemtanúja volt.

Kovács Mihály: Garai nádor megvédi Mária és Erzsébet királynőket

1386-ban Károly halálát követően újabb lázongások törtek ki. Ezeket az özvegy királyné a már bevált módon, személyes megjelenésével akarta lecsillapítani. Leányával és csekély kíséretével délvidéki körútra indult, de július 25-én a lázadók Diakovárnál megtámadták, kísérőit megölték vagy elfogták. A meggyilkolt Garai fejét „kedves gesztusként” a királynők kocsijába dobták. Erzsébet ekkor még megúszta…

Fogolyként őrizték Novigradban, mikor, úgy 1387. január 16. körül Horváti Pál – Károly hajdani híve és támogatója - parancsára Erzsébet királyné nyakába kötelet vetettek és kegyetlen módon, a leánya szeme láttára megfojtották. Talán nem kellett volna a „hagyományos” ellenséggel, Velencével titokban leveleznie, a szabadulását remélve.

Mária királynőhöz nem mertek hozzányúlni. Vagy, tán terveik voltak vele…

Károly hívei elmenekültek az udvarból, Erzsébet híveit zömmel lekaszabolták, így Luxemburgi Zsigmond, mint nevető harmadik és, mint Mária királynő férje, végre megszerezhette a magyar Szent Koronát.

1387-től I. Zsigmond és Mária formálisan társuralkodók lettek, aztán a hatalom szép lassan átvándorolt Zsigmond kezébe...

Zsigmond király Albrecht Dürer festményén (1509 körül)

Nyitókép: Molnár József - Mária és Erzsébet Kis Károly koronázásán Fehérvárott
Forrás: Wikipédia; Rubicon.hu; Mult-kor.hu