2018. ápr 12.

Április 12. Az űrhajózás napja

írta: Cabe Ferrant
Április 12. Az űrhajózás napja

gagarin-szines.jpgMindennek, ahogy a történelemben már annyiszor, a háború volt az oka. Kezdetben, kérem szépen, szó sem volt itt tudományról, űrkutatásról meg az emberiség dicsőségéről, a világűr meghódításáról.

Egyes források szerint a németek egyik V-2 rakétája már 1943-ban átlépte a világűr elméleti határát jelentő Kármán-vonalat. Ezt a „határt” 100 kilométeres magasságban húzták meg, ez egy kerekített érték, de közel van a Kármán Tódor által kiszámított magassághoz, ahol már egy jármű nem tud a felhajtóerő segítségével repülni, el kell érnie az első kozmikus sebességet (7,9 km/s) hogy a földkörüli pályán való maradhasson.

Az 1944. június 20-án a peenemündei kísérleti telepről felbocsátott MW 18014 lajstromszámú V-2 rakéta bizonyíthatóan elérte a 176 kilométeres maximális magasságot. Ezzel akár tetszik, akár nem, a náci Németország lett az a hatalom, amely „meghódította” a világűrt. Egyáltalán nem véletlen – azért a politikusok sem buta emberek és néha meglepő előrelátásról tesznek tanúságot -, hogy 2. világháború vége felé és utána az oroszok és az amerikai egyaránt szabályos hajtóvadászatot folytattak a német rakétatudósok után. Nem azért, hogy, mint háborús bűnösöket a vádlottak padjára ültessék őket…

Akinek szerencséje volt, vagy ügyesebben lavírozott, az amerikaiak kezére került, mint Werner von Braun, a peenemündei telep vezetője, a pechesebbek meg szovjet hadifogságba estek. De új „állomáshelyükön” pontosan ugyanazt kellett csinálniuk, amivel addig is foglalkoztak: rakétákat tervezni és építeni. Jellemző korabeli vicc, mely szerint: egy szovjet és egy amerikai rakéta találkozik az űrben. Megszólal az egyik: Itt egymás között vagyunk, nyugodtan beszélhetünk németül.

A helyzet meg maradt a régi. A világűr meghódítása ugyan egy nagyon szép szlogen, de a lényeg mégiscsak az, hogy a rakétákra érdekes robbanófejeket lehetett és lehet szerelni. Ha pedig elérhető velük a világűr, akkor a másik kontinens is az. És lőn hidegháború, meg technikai, de leginkább haditechnikai versengés. Mivel minden egyes rakéta haditechnikai eszköznek – v.ö.: fegyver – számított, az csak természetes, hogy mindkét oldalon az első űrhajósok katonák, berepülő pilóták voltak.

De ne ugorjunk annyira előre, még volt előbb egy szputnyik-sokk is. Dwight D. Eisenhower amerikai elnök jelentette be 1957-ben, hogy a nemzetközi geofizikai év kísérletsorozatai keretében műholdat bocsátanak fel. A Szovjetunióban természetesen nem tűrhették, hogy a „gaz imperialisták” megelőzzék őket, tehát „ráléptek a gázra”. A hadsereg égisze alatt zajló, Szergej Koroljov vezette űrprogram pedig simán „kiütötte” az amerikait. "1957. október 4-én egy továbbfejlesztett R–7 típusú interkontinentális ballisztikus rakétával a Szovjetunióban Föld körüli pályára állították a Szputnyik–1 műholdat, a világ első űreszközét." (Wikipédia)

S lőn a világ nyugati felén egyfelől örömködés, mert ez azért tényleg csodálatos tudományos eredmény, másfelől meg pánik, mert ugye az a bizonyos hidegháború… És nem jó belegondolni, hogy bármikor az ember fejére pottyanhat egy hidrogénbomba…

Azon a tájon is belehúztak rendesen a dolgokba, de erős késésben voltak. „1957. november 3-én pedig egy sokkal nagyobb űrszondával Bajkonurból elindult a Szputnyik–2, fedélzetén az első élőlénnyel, Lajka kutyával.” (Wikipédia)

A derék moszkvai kóbor eb páratlan karriert futott be: egy moszkvai sintértelepről elsőként jutott el a Föld lakói közül a világűrbe. Sikerének és hírnevének nem sokat örülhetett, az tervbe sem volt véve, hogy túlélheti a repülést és visszatér a Földre. A tudomány és technika fejlődése érdekében meg mit számít egy kutya élete? Még egy emberé se sokat… Legalábbis az akkori világ keleti felében, az ún.: „szocialista” táborban biztosan nem. Ezért terjedtek el a legendák és összeesküvés-elméletek, hogy nem is Gagarin volt az első… Hogy voltak előtte mások, de azok odavesztek és Gagagrin tulajdonképpen nem is járt az űrben, csak egy stróman, egy dublőr, akit mutogatni lehet a megrokkant „valódi első” helyett.

Az „űrverseny” újabb futama ugyanis 1961. április 12-én megint a szovjetek javára dőlt el: „a Vosztok–1 űrhajó fedélzetén Jurij Gagarin végrehajtotta az első űrrepülést. A 108 perces repülés alatt egyszer kerülte meg a Földet.” (Wikipédia)

Ezt ugyan azóta is sokan kétségbe vonják, de ez a hivatalosan elfogadott álláspont ma az egész világon. Ezért is tartják 1968 óta április 12-én az űrhajózás napját.

Az űrverseny persze nem ért véget az első emberes űrrepüléssel, de folytatása már egy másik történet. Elég annyi hozzá, hogy a Szovjetunió szép lassan, fokozatosan elveszítette vezető pozícióját. „1969. július 20-án Neil Armstrong és Edwin „Buzz” Aldrin az Apollo-program keretében leszállt a Holdra az Apollo–11 Sas nevű holdkompjával.”

Ugyan ezt az eseményt is sokan megkérdőjelezik – akadnak olyanok is, akik szerint a Föld lapos -, de valószínűleg ez volt az a nap, mikor az űrverseny végleg az amerikaiak javára billent. John Fitzgerald Kennedy amerikai elnök 1962. szeptember 12-én, a texasi Houstonban, a Rice Egyetemen elmondott beszédében megígérte, hogy 10 éven belül embert juttatnak a holdra.

Megcsinálták.

Forrás: Wikipédia
Kép: Tv3.lt

 

Szólj hozzá

Fősodor A világ rükvercben Tán történelem Tán tudomány