1063-ban a nagybátyja elől a Német-Római Birodalomba menekült Salamon, I. András fia. Ottani segítséggel kívánt visszatérni Magyarországra és erővel megfosztani I. Bélát a trónjától. A nyugaton készülődő sereg ellen Béla csapatokat küldött, de vállalkozása sikertelen volt. A várható német betörés miatt országgyűlést hívott össze Dömösre és ezen a gyűlésen esett meg vele a nevezetes szenzáció: a saját trónja sebezte halálra.

„A jámbor Béla király ezután betöltve uralkodásának harmadik évét, királyi jószágán, Dömösön összezúzódott beomló trónján; teste gyógyíthatatlan betegségbe esett; az ország néminemű dolgai miatt félholtan vitték a Kanizsva patakjához; ott távozott el a világból. A Szent Megváltó monostorában temették el, melyet maga épített azon a helyen, melynek neve Szögszárd. Merthogy Béla szög színű volt és szár, azért nevezte el Szögszárdnak, a maga állapotáról, monostorát.” (Kálti Márk – Képes krónika)

Halálával a béke rövid korszaka is véget ért Magyarországon… Vagy tán nem is volt olyan fura az a halál? Ha Salamon egy jóakarója egy fűrésszel épp a trón körül járt az előző éjjel...

Béla halála után „hivatalosan” is királlyá koronázták Salamont – ez már megtörtént vele egyszer, 1057-ben, apja még életében ifjabb királlyá koronáztatta -, a koronázási ünnepséget megtetézték azzal, hogy feleségül vette a német-római császár, IV. Henrik húgát, Juditot. De ősszel már új veszéllyel kellett szembenéznie. I. Béla két fia, Géza és László lengyel segédcsapatokkal támadtak az országra. Magyar földön támogatókra is leltek, sokan csatlakoztak hozzájuk, azok közül, akik Béla hívei voltak, de az új király alatt háttérbe szorultak.

Salamon a túlerő elől a nyugati határ közelében lévő Moson várába menekült. Az újabb polgárháborút azonban sikerült elkerülni, ebben nem csekély része volt Dezső győri püspöknek. Talán ezért kötötték meg Győrben a belviszályt lezáró békét, melynek értelmében Géza elismeri Salamon uralmát, cserébe megkapja az ország harmadát kitevő hercegséget, a dukátust, melynek vezetésébe bevonja testvérét, Lászlót is.

Salamont 1064. április 11-én, Pécsett újra megkoronázták. Harmadszor is. Bár ez utóbbi a magyar hagyományok értelmében nem számított érvényesnek, hiszen nem Fehérváron került a fejére a korona, ráadásul Géza herceg tette a fejére a koronát, mintegy jelezve ezzel, hogy Salamont – fivérével, Lászlóval együtt - elismerik királynak.

Eleinte úgy tűnt, hogy a „koalíciós kormányzás” működni fog.

1067-ben közösen segítették meg Zvonimir horvát bánt – akinek, egyáltalán nem mellesleg, a felesége Béla leánya volt -, majd 1068-ban az Erdély felől betörő Ozul vezette besenyő sereg ellen is közösen léptek fel. Ekkoriban  történt a később szentté avatott László legendás esete, a besenyő által elragadott szűz megszabadítása.

Kisfaludy Karoly - Szent_László a cserhalmi ütközetben (Wikipédia)

Azokban az időkben a magyar urak úgy vélték, hogy a bizánciak sarkallják újabb és újabb támadásokra a besenyőket, ezért tűnt kézenfekvőnek, hogy délvidéken kell „rendet csinálni”. Egy újabb besenyő támadást kivédve, három hónapi ostrom után el is foglalták Nándorfehérvárat (Belgrádot). És ekkor újra felerősödtek az ellentétek a rokonok között. Mi más lehetett volna az ok, mint a hadizsákmány, a pénz?

Salamon tanácsnokaival, Vid ispánnal Frank gyulafehérvári püspökkel és még többekkel úgy állapodott meg, hogy a Gézát illető 1/3 helyett csak 1/4-et adnak neki, a fennmaradó részen pedig Salamon, Vid és a többiek osztozik.

Ez nyilván nem tetszhetett Gézának, mint ahogy nem „díjazhatta” Vid ispán gyakorta emlegetett „kedves” mondását: egy hüvelybe nem fér két kard. Azaz egy országnak nem lehet két ura. Salamont meg az zavarhatta, hogy a nagyhatalmú bizánci császár csak Gézához küldött követeket, róla meg mintha tudomást sem vett volna.

Az időközben fiatalemberré érett Salamon – a Képes krónika szerint – mindinkább Vid ispán befolyása alá került, aki bízvást eljátszhatta volna a kialakuló drámában az intrikus szerepét.

1073-ban már nyílt konfliktus alakult ki a két párt között, többszöri tárgyalások után 1074. április 24-ig tartó fegyvernyugvásban állapodtak meg. Az így rendelkezésükre álló időt azonban mind Salamon, mind Géza a fegyverkezésre, szövetségesek keresésére fordította.

Nem is tartott sokáig a fegyvernyugvás, 1074 februárjának végén Salamon megtámadta Gézát és a kemeji ütközetben le is győzte. De ez csak nyitánya volt a polgárháborúnak…

1074. március 14-én ismét magyar harcolt magyarral, magyar földön. Mogyoród közelében csapott össze Salamon, magyar király hada Géza és öccse, László herceg csapataival.

"…László herceg magas lovon ült serege előtt és ide-oda száguldozott, hogy buzdítsa, bátorítsa embereit; lándzsájával megzörrentett egy bozótot, csodálatosképpen egy fehér hölgymenyét ugrott lándzsájára, végigfutott rajta és a herceg kebelébe menekült.Mikor azután megkezdődött a csata, a csehek első támadása nyomorúságosan letiporta Vid ispánt és a bácsiakat. László herceg pedig felcserélte zászlaját Géza herceg zászlajával abból a célból, hogy Salamon bátrabban támadjon erre a csapatra, ahol Géza zászlaját hordozzák, abban a hitben, hogy az Géza dandára, melyet a minap legyőzött. László herceg ugyanis oltalmazni akarta bátyját, Géza herceget Salamon támadásaitól, ezért inkább maga felé irányította a csata első rohamát. A király tehát László dandára elé érkezett, ráismert, megrémült és megparancsolta a zászlótartónak, fordítsák a csapatokat Géza herceg csapatai felé. Látván László herceg, hogy a király féltében elfordul tőle, ő rontott az élen a király dandárára; háta mögött vágtattak támadóra az összes vitézek; másfelől azonban Géza herceg tört hevesen a maga népével; László vitézei Salamon ide-oda tekergő dandárát rémítő kardcsattogtatással adták kegyetlen halálra. Másfelől Géza vitézei itatták őket a keserves halál poharából. Elhullottak a németek, futottak az olaszok, de nem találtak helyet a menekülésre és elhullottak a magyarok előtt, mint ökrök a vágóhídon…" - Képes krónika, ford. Geréb László, Szépirodalmi Könyvkiadó.

Salamonnak menekülnie kellett. Egészen Pozsonyig futott. Bár továbbra is királynak tekintette magát, valójában az ország már Géza kezébe került. Győzelmének azonban nem sokáig örülhetett, 1077. április 25-én egy Salamonnal folytatott béketárgyalás közben hirtelen megbetegedett és meghalt. Akadtak, akik mérgezést emlegettek… Salamon mégsem szerezte vissza a trónt. Az Géza öccsére, a későbbi I. avagy Szent László királyra szállt.

Szent László király szobra a mogyoródi csata emlékére Mogyoródon (Józsa Lajos alkotása - Wikipédia)

Forrás: Wikipédia; Szilágyi Sándor - A Magyar Nemzet Története.
Kép: A csata ábrázolása a Képes krónikában