2017. okt 09.

A cédulaegyezmény

írta: Cabe Ferrant
A cédulaegyezmény

_wc-401851.jpgA Kreml egyik termében, 1944. október 9-én késő este Winston Churchill és Joszif Visszarionovics Sztálin együtt üldögéltek. Tán kicsit iszogattak is… Hiszen egyikük sem vetette meg a „jóféle erőset…” És néhány pillanat alatt befolyási övezetekre osztották fel Európa egyik felét…

A források szerint nagyjából ilyesmi hangzott el:

Jussunk dűlőre a balkáni ügyekben. Az önök seregei Romániában és Bulgáriában vannak. Nekünk érdekeltségeink, képviseleteink és ügynökeink vannak ott. Ne keresztezzük jelentéktelen ügyekkel egymás útját. Ami Nagy-Britanniát és Oroszországot illeti, mit szólna hozzá, ha önöknek 90 százalékos túlsúlyuk volna Romániában, nekünk ugyancsak 90 százalékunk Görögországban, Jugoszlávián pedig fele-fele arányban osztoznánk?” – mondta Churchill és a tolmács persze lelkesen fordított.

Amíg beszélt, Churchill egy cédulára vázolta az további elképzeléseit is:

Románia: Oroszország 90 százalék, a többiek 10 százalék; Görögország: Nagy-Britannia 90 százalék (az USA-val egyetértésben), Oroszország 10 százalék; Jugoszlávia: 50–50 százalék; Magyarország: 50–50 százalék; Bulgária: Oroszország 75 százalék, a többiek 25 százalék”.

A brit miniszterelnök így emlékezett a továbbiakra:

Pillanatnyi szünet következett. Sztálin akkor fogta a kék ceruzáját, vastagon kipipálta a feljegyzést, majd visszacsúsztatta felénk. Az egész nem tartott tovább, mint amennyi idő alatt most leírtam (…) Végül így szóltam: Nem gondolja, hogy meglehetősen cinikus dolog volna azt a benyomást kelteni, hogy csak úgy félvállról vesszük ezeket a több millió ember sorsát eldöntő dolgokat? Égessük el azt a papírt!

- Ne, tartsa csak meg – mondta Sztálin.

Bár a generalisszimusz gyorsan rábólintott az egyezményre, a javaslat mégiscsak váratlanul érhette az oroszokat. Eden, az angol és Molotov az orosz külügyminiszter tovább másnap az ügyről. Végül október 11-én Molotov javaslatára pontosítottak az adatokat: Bulgáriában és Magyarországon 80–20 százalékos lesz orosz befolyás, Jugoszláviában pedig marad az eredetileg javasolt 50–50 százalék. Robert Anthony Eden, az Egyesült Királyság külügyminisztere pedig elfogadta az új adatokat.

Churchil még a megállapodás napján levelet írt Roosvelt, amerikai elnöknek aki a náciellenes szövetség harmadik tagját képviselte és Sztálinnak is:

„Ezek a százalékok, amelyeket leírtam, nem jelentenek többet, mint módszert a szándékainkban, hogy lássuk, mennyire bízunk egymásban, és aztán majd döntsünk a végleges egyezményhez szükséges lépésekről. Amint mondtam, a százalékok durvának és kíméletlennek hatnának, ha a Foreign Office vagy a világ diplomatái elé kerülnének. Ezért jelenleg egyetlen nyilvános dokumentum alapjául sem szolgálhatnak. Mindazonáltal vezérfonalat jelenthetnének ügyeink további menetében.”

Ezért a javaslatáért egyesek hihetetlen cinizmussal, mások ugyanakkora naivitással vádolják Churchillt. Hogy kinek van igaza? Ma már ez nehezen eldönthető. Annyi azonban a bizonyosnak tűnik, hogy az „angol bulldog” – ahogy sokan Winston Churchill emlegették – csak a háború idejére tartotta ésszerűnek Európa „érdekszférákra” osztását. Tervei szerint a háború után a helyiek majd szabad, demokratikus választásokkal döntik el a hovatartozás kérdését.

Szabad, demokratikus választások a Vörös hadsereg fegyvereinek árnyékában?

„A százalékos rendszer nem arra való, hogy a különféle balkáni országokkal foglalkozó bizottságok taglétszámát szabja meg, hanem inkább hogy megmutassa, milyen érdeklődést és érzelmeket tanúsít a brit és a szovjet kormány az illető országok problémái iránt, s hogy ennek alapján érthető formában hozhassák egymás tudomására elképzeléseiket. Csak efféle vezérfonalnak szántuk, amely természetesen semmilyen kötelezettséget nem jelent az Egyesült Államokra nézve, s nem akartunk vele merev befolyási övezeteket létesíteni.” – írta október 12-én Churchill minisztertársainak.

Aztán jött az 1945. február 4. és 11. között lezajló jaltai konferencia és Európa jó időre mégiscsak kettészakadt, érdekszférákra bomlott. Néha egész nemzetek sorsa csak kis papírfecniken múlik…

Szólj hozzá

Fősodor Kupalői históriák Tán történelem