1918. szeptember 30-án hunyt el Budapesten Szabó Ervin, aki egyszerre volt a később róla elnevezett Fővárosi Könyvtár egyik megszervezője és – nem mellesleg – elszánt merénylő, aki meg akarta gyilkolni gróf Tisza Istvánt, az akkori miniszterelnököt.

Szabó Ervin – eredeti nevén: Schlesinger Sámuel Ármin – 1877. augusztus 23-án született egy nem túl tehetős polgári családba, az Árva vármegyei Szlanicán. A fiatalember tanulmányaira azonban került pénz, először a budapesti, majd a bécsi egyetemen okulhatott. 1899-ben doktorált, majd néhány év munka után a Fővárosi Könyvtárhoz került, aminek 1911-ben az igazgatója lett. Francia példa nyomán, 1912-ben bevezette a ma is használatos, egyetemes tizedes osztályozású rendszer magyar változatát a könyvtárban.  

Szabó Ervin

Emléktábla őrzi nevét a róla elnevezett téren, ahol az ugyancsak róla elnevezett nagykönyvtár található. A könyvtári munkássága előtt le a kalapot.

Azt már kevesebben tudják róla, hogy lelkes szélsőbaloldali gondolkodó volt. Akad, aki, mint a Tanácsköztársaság szellemi atyját „tiszteli”. Mint anarcho-szindikalista forradalmár – az anarchizmusnak ez olyan irányzata, amelynek központjában a munkásmozgalom áll – sok más baloldali radikálissal egyetemben legnagyobb ellenségének, az emberiség veszedelmének, a korabeli rendszer ikonikus alakját, gróf Tisza Istvánt tartotta.

Akkoriban sokan meg voltak győződve róla, hogy minden bajnak, rossznak Tisza az okozója,  még arról is ő tehet, hogy kirobbant a világtörténelem addigi legnagyobb háborúja, a Nagy Háború, amit mi I. világháborúként emlegetünk.

Mit tehet egy érző szívű anarchista egy ilyen helyzetben? Természetesen nem tűrheti, hogy egy ekkora „gazember” vezesse az országot, a rossznál is rosszabb helyzetekbe. Meg kell fékezni a miniszterelnök „garázdálkodását”. A „jó” példa pedig adott volt: egy Friedrich Adler nevű anarchista 1916 októberében meggyilkolta Stürgkh gróf osztrák miniszterelnököt. Adler ugyanis kicsit másképp vélekedett a világ állásáról: ő Strügkhöt tartotta az emberiség legnagyobb mételyének. De anarchista körökben előfordul az ilyesmi, a lényeg úgyis az: végezzünk a hatalommal, és kezdjük ezt lehetőleg a legfőbb képviselőjén.

A sikeres merénylet hírén fellelkesülve hasonló támadás szervezésébe kezdett a Svájcból akkoriban hazatért anarchista hölgy, Duczynska Ilona, és a fővárosi könyvtárhálózat igazgatója, Szabó Ervin. A végrehajtást Duczynska Ilona vállalta magára, amit Szabó határozottan ellenzett. Szabó maga szeretett volna végezni Tisza Istvánnal és következményektől sem tartott különösebben. Akkor már súlyos cukorbetegségben szenvedett, úgy vélte neki már nem sok lehet hátra, nem kockáztat sokat. Aztán pont a betegsége miatt visszakozott, egyik szemére már vak volt ekkoriban és egyéb gondok is akadtak fizikai állapotával. Nem látszott igazán alkalmasnak egy ilyen „kényes feladat” végrehajtására.

A magukat „forradalmi szocialistáknak” nevező csoport lelkesen tervezgetett, és készült a merényletre. Hogy legyen alkalmatos fegyver Duczynska Ilona egyik barátjuktól, Madzsar Józseftől egyszerűen elcsórta Browning típusú revolverét. Svájcba hasonló típusú fegyverrel már gyakorlatot szerzett a céllövésben. Már a dátumot is kitűzték: legyen május 23-án, ötödik évfordulóján annak, hogy a „vérvörös csütörtökön” -  1912. május 23-án – szerintük: „Tisza belelövetett a választójogot követelő tüntetőkbe Budapesten”.

Tisza István gróf, az 1910-es években

Minden készen állt tehát egy jó kis politikai gyilkossághoz, csak épp az áldozat hibádzott. Ugyanis pont 1917. május 23-án - az uralkodó felszólítására – gróf Tisza István benyújtotta lemondását.

Duczynska Ilona később így beszélt a szörnyű pillanatról:

„Ott maradtam ülve: szinte eszméletlenül. Velem a maradék, a majdnem élet. Tett, ami el nem követtetett. Bűn, amiért nincs vezeklés. Áldozat, ami el nem fogadtatott. Lassan elkezdtem menni a Ménesi út felé. Még senki sem volt otthon. Visszaloptam Madzsar József Browningját… Aztán együtt ültünk Madzsarék nappalijában négyen, Alice, Józsi, Ervin és én. Amikor egyedül maradtam Szabó Ervinnel, megkérdeztem: „Mikor hallottad, mit gondoltál?” Egy szót mondott: „Sajnáltalak.” Ott ültünk gyászba borultan, mert vége volt ennek a szikrának, egy lehetséges történés szikrájának.”

A merénylet elmaradt, de Szabó Ervin nem érte meg Tisza István halálát. 1918. szeptember 30-án elhunyt az akkoriban dühöngő spanyolnátha-járványban. Alig egy hónappal később pedig, a gróf Tisza István ellen elkövetett negyedik merénylet már „sikeres” volt. 1918. október 31-én végeztek vele támadói…

Nyitókép: Budapest, VIII. kerület a Reviczky utca és a Baross utca találkozása, Wenckheim-palota (ma a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár központi épülete).
A kép forrása: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.08.143
Fortepan 82668 (részlet)
Évszám: 1910
Orig: Budapest Főváros Levéltára / Klósz György felvétele

Forrás: Wikipédia; Rubicon.hu; Tortenelemportal.hu;