Szép és kellemes dolog, ha valakit királlyá választanak, de ha eközben épp egy idegen ország kormányzójának „vendégszeretetét” élvezi, nincs is annyi egyszerű dolga. Hunyadi Mátyás pont ebbe a helyzetbe került. 

Vitéz János és Szilágyi Mihály indult 1458 januárjában Csehországba fényes küldöttség élén, hogy kiváltsák a frissan megválasztott magyar királyt Podjebrád György cseh kormányzó kezéből. A derék cseh ugyan hajlott az egyezségre, de ha már egy ilyen kincs került a kezébe – a megválasztott magyar király – nem akarta olcsón elkótyavetyélni a lehetőséget. Az előzetes egyezségben 40 000 – más források szerint 80 000 -, aranyat kért váltságdíjul. De a váltságdíj sem volt elég neki, külön megegyezett az ifjú Hunyadival, hogy az feleségül veszi ikerlányai egyikét – hja, kérem, a lányos apának gondoskodnia lányai sorsáról -, Kunigundát, aki később Katalinra változtatta a nevét.

A pénz kifizetése még tán nem is okozott akkora gondot, de a magyar küldöttségnek nemigen akaródzott jóváhagynia Podjebrád Katalin és Mátyás már megkötött eljegyzését. Elvégre Hunyadiné és éppen Szilágyi Mihály voltak azok, akik alig négy héttel korábban belementek a bárókkal történő alkudozások során abba, ha Mátyást megválasztják, ő feleségül veszi Garai Annát, ezzel biztosítva, a Hunyadiak és a Garai liga közötti ellentétek elsimítását.

A találkozás 1458. február 5-én a Morva menti Strassnitz várában történt meg. A pénzügyekre nem vesztegettek sok szót, annál többet Mátyás megkötendő házasságára. Az ifjú király, bár trónra még nem, de kínos helyzetbe máris került. Egyfelől maga egyezett meg Podjebráddal lánya felől, másrészt ott Garai Anna is. Valószínűleg nem a mindent elsöprő szerelem döntött – ekkoriban Podjebrád Katalin még csak kislány volt – inkább a régi harag, nem akarta annak lányát elvenni, aki két kézzel benne volt bátyja meggyilkolásában. Podjebrád pedig mégiscsak Hunyadi János régi szövetségese volt.

Ő már döntött, de a körülötte lévő ekkor még nem tanulták meg, hogy a döntéseiben nemigen tudnak majd beleszólni, rávenni őt azok megváltoztatására.

Podjebrád szabadon engedte Mátyást, a hazatérő csapat Esztergomnál kelt át a Duna repedező jegén, 1458. február 15-én – más források szerint 18-án - érkezett meg Budára. Koronázás helyett – a Szent Korona akkoriban még III. Frigyes kincseskamrájában volt, alaposan elzárva – egyszerűen csak ünnepélyesen a trónra ültették.

Azt borítékolni lehetett: ezzel még gondok lesznek. Magyarországon akkor még javában élt a hagyomány: csak azt fogadják el törvényes királynak, akit a Szent Koronával koronázott meg az esztergomi érsek, vagy az ő akadályoztatása esetén a rangidős főpap, Székesfehérváron.

III. Frigyes meg – ha már nála volt a Szent Korona -, igencsak szerette volna a saját fejére tétetni. Elvégre nem ő lett volna az első Habsburg uralkodó Magyarországon, hiszen Albert király és V. László is ebből a nemzetségből származott. Háborúskodott is és támogatta az összeesküvő urakat, de nem sokra ment Mátyás ellen. Kénytelen volt belenyugodni: egyhamar nem lesz király Magyarországon. De ha már király nem lehet, mint jó kufár, valamit mégiscsak keresni akart az ügyleten: csak 80 000 arany váltságdíj ellenében volt hajlandó visszaszolgáltatni a Szent Koronát. Hunyadi Mátyás pedig fizetett. Jobban megérte neki így, mint esetleg évekig tartó háborúskodásba bonyolódni.

Volt elég baja amúgy is, uralkodása kezdetén…

Mátyást, végre, 1464. március 24-én koronázhatták meg törvényesen.

Azonban még ez sem lehetett a számára igazi örömünnep. Alig néhány héttel a koronázás előtt, február végén felesége Podjebrád Katalin fiút szült neki. A gyermek azonban nem élt sokáig, s anyja is követte őt március 8-án. A halálesetek miatt az is felmerült, hogy elhalasztják az előre meghirdetett koronázást.

Azonban Mátyás ezúttal is kemény és makacs volt. Le akarta zárni uralkodásának kezdeti, zavaros időszakát, mikor az uraknak még volt merszük összeesküdniük ellene és külhonból is haddal törtek ellene.

Forrás: Wikipédia; Bánlaky József – A magyar nemzet hadtörténelme; Rubicon.hu; Tortenelemszoba.lapunk.hu;
Kép: Tornyai Tibor – Mátyás király koronázása