Nézem a hősi emlékművet. Bármelyiket. Tudják, néha a hátoldalukra, a talpazatukra odaírják az elesett hősök nevét, korát… Tisztelet Nekik! Általában ilyen évszámok szoktak szerepelni: 20, 22, néha 30. Csupa fiatalember. Csupa túl hamar véget ért élet…
Erről óhatatlanul eszembe jut valami. A mélyen tisztelt politikusok, akik azt a rohadt háborút kirobbantották.
Javasolnék nekik valamit:
Mélyen Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ha és amennyiben felmerült Önökben az vidám gondolat, hogy egy vitás politikai kérdést háborúval, forradalommal, ellenforradalommal (miegyébbel – nem kívánt törlendő) óhajtanak megoldani, akkor ugyan már, vegyék a fáradtságot és húzzanak már el a bánatos francba! És maradjanak is ott. Bár, ha nagyon muszáj, lehúzhatják magukat a legközelebbi toaletten.
Ha olyan marhára kedvük van verekedni, megjegyzem: feltalálták már a ketrecharc nevű mókát. Nem tudják, miről szól? Nagyon egyszerű a recept: Végy két embert meg egy ketrecet. A két ember bemegy a ketrecbe és ronggyá verik egymást. Vagy az egyik a másikat. Esetleg a másik az egyiket. Ahogy sikerül. Nagyjából ennyi az összes szabály.
Illetékes Hölgyek és Urak!
Oldják meg így problémáikat, ne bombázással meg lövöldözéssel. Az Önök baromságai miatt ne más fiatalemberek halljanak meg! Ha már olyan nagyon meg kell halnia valakinek valamiért, tegyék ezt Önök, roppant hősiesen. Végül is, a ketrecharc bővíthető tréfás eszközökkel, úgy, mint kés, boxer, ólmosbot, stb. Verjék szét egészen nyugodtan egymás fejét és ne más embereket, ártatlan srácokat küldjenek meghalni olyasmiért, amihez gyakran semmi közük. Amiről esetleg azt sem tudják: mi fán terem.
Szerény javaslatom kérem, vegyék fontolóra. De amíg ezen a fogós kérdésen merengenek mind az egy darab agysejtjükkel, addig is tehetnek néhány próbát a toalettel!