2016. aug 24.

Az Ismeretlen Korrupt Politikus szobra

írta: Cabe Ferrant
Az Ismeretlen Korrupt Politikus szobra

_osztrak.JPG

Mindenhonnan kiküldött tudósítónk jelenti: Kupakő főterén, széles ünneplő néptömegek jelenlétében a minap felavatták az Ismeretlen Korrupt Politikus szobrát. Az egybegyűltek széles tábora, pártállásra való tekintet nélkül, sírva-kacagva ünnepelte a szoborállítást. Végre van hová elhelyezni a tisztelet és a kegyelet virágait.

A politikai pártok képviseletében Kapone Alfonz, az Magyar Radikálisan Haladó, Konzervatív Gengszterek Pártjának, az MRHKGP-nek az elnöke mondott üdvözlő beszédet, ezúttal teljesen ingyen, de kisebb pénzadományok utólag átutalhatók a bankszámlaszámára. A „Mi is lopunk, de nem szégyelljük” párt-jelszó elhangzását a beszéd végén dörgő taps fogadta. Minden bizonnyal voltak egyéb lényeges részei is a beszédnek, de ezekre, ahogy a kutya, úgy tudósítónk se figyelt oda. Mert ki figyel oda, ha egy politikus beszél? Így a magvas gondolatok mindörökre homályban maradnak, a választópolgárok örömére.

Az ismeretlen korrupt politikus szobrának természetesen hiányzik az arca, nem csak azért, mert arcátlan fickót ábrázol, de azért is, nehogy véletlenül valaki magára, esetleg ismerősére ismerjen a műalkotásban.  

Az eredetileg lovas szobornak tervezett műremek emberalakja alól hiányzik a ló, mert bizonyos mennyiségű bronz elpárolgott az öntés során, vagy tán egy szenvedélye színesfém-gyűjtő gyűjteményét gazdagítja.

A szobor alkotója Kéthbalkezessy Kókhler Eszmeralda művésznő úgy nyilatkozott - mikor arról az érdekességről kérdezték, hogy miért van a szobornak három keze -, hogy ezt az écát művészi szabadságában azért találta ki, mert egy valódi korrupt politikus két kézzel úgy se tudna eleget lopni. Minimum háromra van szüksége, hogy számos és mély zsebeit megtömhesse. Szerinte ebből is látszik, hogy hazánkban egy darab nem sok, de annyi korrupt politikus sincs, mert ki látott már három kezű politikust?

Talpnyalonc Nyafika, a 347 csatorna közkedvelt riporternője készített interjút az utca egyszerű emberével, találomra választva ki az ünneplő tömegből Unokaöccsevagyok Zuárdot, aki elmondta, hogy nagyon örül a szobornak és az nagyon szép. Kár, hogy az egyik lába rövidebbre sikerült, ebből kifolyólag sánta és a hazug embert hamarabb utolérni, ha sánta. De egyetlen politikust sem értek utol olyan szörnyűség miatt, mint csúszópénz elfogadása, vagy jogtalan előnyök biztosítása másoknak, ebből kizárólag az következhet, hogy se nem sánták, se nem hazudósak. „Még a nagybácsim sem!” – tette hozzá a teljesen pártatlan nyilatkozó.

Áthvertekk Bricsesz, a hivatásos ünneplő és fizetett hozsannázó természetesen akkora tapsviharban tört ki, hogy ezt a meteorológiai eseményt még nyilatkozata közben sem tudta abbahagyni. Ezért aztán tudósítón egy büdös szó nem sok, de annyit se értett nyilatkozatából. De ez nem okozott neki problémát, így is simán közreadhatta Áthvertekk Bricsesz szavait, ő úgyis mindig mindennel egyet ért és örül is neki. Annak is, hogy mondanak valamit, meg annak is, hogy egyetérthet. Ez a hozzáállása már sosem fog megváltozni, mert az példa nélkül való a biológia történetében, hogy egy adott koponyában tartózkodó légüres térben egyszerre csak agy fejlődjön ki. De arra nincs is szüksége egy megvezetett polgárnak, mert nélküle sokkal szebb és egyszerűbb az élete. Nem kell például gondolkodni – agy híján ez ugyebár lehetetlen -, de az úgyis csak egy fárasztó és nehéz meló. „A gondolatnélküliség boldoggá tesz” – fejezte be a vele el nem készített, teljességgel légből kapott riportot tudósítónk.

Aki a maga részéről még hozzá tette, igazán megérte elvállalnia ezt a kiküldetést a szoboravatásra. Félnapi meló, tizenhat napi napidíjért nem is egy rossz üzlet… Cserébe ő pontosan és elszántan mindig azt írja, amit kell. Amit diktálnak neki…

Kép: Képes Pesti Hírlap 1934. 01. 24. száma. Osztrák politikusok esküsznek, hohy mindenáron megőrzik az ország függetlenségét és szabadságát. Ja, hogy nem sokkal később a III. birodalom bekebelezte Ausztriát, egy bizonyos Anschluss során? Ja, kérem, hát van ilyen... De nem nálunk!

Szólj hozzá

Szatíra Fősodor A világ rükvercben