Mert nem szeretek hazudni.

Nem szeretem, mikor a fennen hirdetett liberalizmus nevében korlátozni akarják, hogy mit mondhatok, vagy arról akarnak diktálni, hogy kivel és hogyan kell élnem. Nem szeretem, ha az üres locsogás ideológiai magasságokba emelésével hirdetik a miénknél gazdagabb tájakon születettek kultúrfölényét. Nem szeretem, mikor belehazudják a képembe, hogy jó nekem egy birodalom perifériáján élve minden erőmmel szolgálni ezt a birodalmat. 

Mert sokat elárul az a zászló. Már a zászló is. A birodalmi zászló, amelyet minden közintézményükre ki kéne tűznünk. Hány csillag is van rajta? Nem, nem annyi ahány állama van az uniónak, csak tizenkettő. Ahány állam az úgy nevezett mag-Európába tartozik. A többi, a később csatlakozottak, csak a reszli. A gyarmatok. A műveletlen és barbár kelet, melyet meg kell rendszabályozni, melyet a helyes irányba kell terelni. Ha beledöglik akkor is. Mert így kívánják a magasabb érdekek…

Mégis kinek az érdeke?

Európáról hajdanvolt kalapos királyunk, II. József jut eszembe. Már csak azért is, mert épp tegnap 226 éve, hogy elhunyt. Akit sohasem koronáztak magyar királlyá, viszont voltak elképzelései, hogyan is kell egy ilyen országot, mint a miénk, kormányozni. Például betelepítéssel. Dolgos és engedelmes máshonnan származó jobbágyok betelepítésével. A felvilágosodás és a szabad vallásgyakorlás nevében szerzetesrendeket – mint például magyar alapítású pálos rend, de sorolhatnám még: ferences, bencés, karmelita, stb. – oszlatott fel. Ahogy ma is görbén néznek a durva és idejétmúlt kereszténységre. Jöjjön helyette az iszlám szellemi szabadsága!

És a derék József hivatalos nyelvvé tette a németet.

„Hivatalra ezután sem a kormányszékeknél, sem a vármegyéknél, sem az egyházi rendbe senki nem juthat, aki németül nem tud... Az országgyűlés nyelve is német leszen, s azért követül oda nem küldhető, aki németül nem tud...”

Mert ez olyan szép és európai volt.

Tudják róla, hogy rendeleteket kormányzott? Tíz év alatt hatezret, naponta átlagosan kettőt hozott. Az már kevésbé érdekelte, hogy ezeket jórészt még kihirdetni sem tudták, nem, hogy végrehajtani. Akárcsak a mai brüsszeli bürokraták, jól megvolt a maga kis álomvilágában, aztán, hogy valójában mi is folyik azokon a távoli, barbár végeken, az már nem annyira érdekelte.

Mert mikor érdekelte Európát a térség ezen fele? Mikor haszna volt belőle. Mikor javakat lehetett innen kivinni. Ne áltassuk magunkat, a politika nem arról szól, hogy milyen cuki pofa mindenki. Itt kőkemény érdekek játszanak, ahol a kisebbnek, a gyengébbnek, coki! És ha sokat protestál, hát még jól fejbe is ütik. Mert ez a felvilágosult, kulturált európai módi. A liberális gondolkodás csúcsa, hogy szabad egyetérteni a véleménydiktátorral, az erősebb kutyával. És ha nem tetszik, hát húz egyet. A nadrágszíjamon.

Az úgyis olyan nagyon bőre van eresztve. Mert túl sok morzsát zabálok fel a nagy, közös, európai tortából és nem fizetek érte annyit… Mennyit is? Még! Többet!

Miért nem vagyok európai? Tán mert nem esek hanyatt a mérhetetlen megtiszteltetéstől, hogy egy birodalom másodrendű polgára lehetek? Hogy itt tipródok a huszonegyedik században és még mindig azt várják, hogy fals ideológiák bűvöletében játsszam el a ballagó birkát.

Miért nem vagyok európai? Talán mert nekem jobban tetszik egy régi zászló. Amire még nagyságos, vezérlő fejedelmünk, II. Rákóczi Ferenc azt íratta: „Cum Deo pro Patria et libertate”. Istennel, a hazáért és a szabadságért.

Talán azért, mert…