Sok szó esik az európai értékekről, gyakran használják ezt a fogalmat viták során végső tromfként. Elmerengtem, hogy mik is azok a bizonyos sokat emlegetett „európai értékek”, amelyekre oly sokszor és sokan hivatkoznak.

Az biztos, hogy a keresztény értékrend messze nem esik egybe az ún. európai értékekkel. És itt nem a vitákban mindenféle érvként, hajuknál fogva előcibált keresztény értékekre gondolok, amiknek annyi köze van a valódi kereszténységhez, mint nekem a jeruzsálemi főmuftihoz. A valódi keresztény értékrend két rövid mondatban össze foglalható: „Szeresd Uradat, Istenedet, és csak neki szolgálj.” és „Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat.” Ezt – a Biblia szerint – világosan közli Jézus.

Na, mármost, ezek biztosan nem játszanak. Az európai kontinensen élők nagy része ugyanis ateista, és – tudomásom szerint - sem az európai alkotmányban, sem a nemzetállamok többségének alkotmányában szó sem esik a kereszténységről. Az ateistáktól pedig igazán nem bárható el, hogy általuk nem létezőnek tartott entitást szeressenek, és annak szolgáljanak. A másik parancs megint kiesik, mert pillanatnyilag egész civilizációnk arra van bazírozva, hogy ne szeressük embertársainkat. Egy „szabad” versenyre épülő világban, gazdaságban teljesen logikus, hogy nem szeretem az ellenfelet, mert elveheti tőlem a profitot, vagy épp a munkahelyet. Meg aztán… Gyakori, hogy egyesek olyan szinten utálják magukat, hogy másokat már nem is tudnak hasonlóképp rühelleni.

A „nagynak” titulált francia forradalom – mikor egy vidám mulatság során széles néptömegeket fejeztek le nyaktilóval -, eszményei lennének az európai értékek? „Szabadság, Egyenlőség, Testvériség.” Ezek kapásból kiesnek a versenyből. Szabadságról ugyanis elég nehezen beszélhetünk egy olyan környezetben, ahol a média egy részének célja a megvezetés, bőven akadnak folyamatosan hazudozó politikusok, a valót meg úgy titkolják, mint az aranycsinálás receptjét. Tájékozatlan, félrevezetett ember nem lehet szabad a döntéseiben. Az, hogy úgymond, „szabadon” utazhat megint csak kacsa, mert akinek még villamosjegyre se futja, biztos nem ugrik át Madridba megnézni egy meccset.

Egyenlőség? Ennél nagyobb marhaságot még csak nem is hallottam. Már a törvény előtti, jogi egyenlőség is kérdéses, mert ha egy peres ügyben, megérkezik a vastag fickó, a tíz profi jogi képviselőjével, akiknek kisujjukban minden törvény, s ott állok velük szemben én, akinek hideg vízre is alig futja… Önök szerint kinek van nagyobb esélye megnyerni a pert?

Testvériség? Ha ennyire muszáj röhögnöm, leesek a székemről és nem tudom tovább írni ezt a posztot. És most nem a rasszizmusra gondolok, csak arra az egyszerű tényre, hogy szinte mindenkinek van olyan szomszédja, akinek szíve szerint… Nem akarom részletezni. A három pont helyére mindenki képzeljen, amit akar. De utálja a másik sofőrt az úton, az eladót, az üzletben, a bunkót, aki elé tolakodott, a konkurensét, a kollégát, aki sikeresebb és még sorolhatnám. És akkor még nem is beszéltem a nyomorultakról, akiket szinte minden európai nagyvárosban megtekinthetünk, mind a város nevezetességeit. Ott alszanak piszkosan, büdösen, behúzódva egy aluljáróba, vagy valamilyen vacokba.

Ugorjunk. A demokrácia lenne az a fene nagy európai érték? Az biztosan nem. Mikor az EU egyik vezetője kijelenti, hogy uniós döntésekről nem lehet népszavazás tartani, akkor ez a feltételezés még a nevetségesség határát sem üti meg. Mert ugye, a demokrácia arról szól, hogy a nép szavaz, a nép dönt. És ne feszegessük, milyen kérdésről van épp szó. Mert mindegy. Ha meg tilos szavaznia, vagy egyszerűen csak nem veszik figyelembe a szavazás eredményét, akkor miről is beszélünk?

Most, e rövid eszmefuttatás során – mellyel bizton lehet vitatkozni -, gondosan kipipáltuk a keresztény értékeket, a francia forradalom „humanista” értékeit, valamint a demokráciát.

Akkor, kérdem, mik is azok a bizonyos európai értékek?