Mese az uzsorakamatról

Szervusztok, gyerekek! Remélem, ágyban vagytok. Ma az uzsoráról meg a kamatról mondok nektek mesét!
Épülő, szépülő új világunkban, mikor dübörög a gazdaság, és úgy élünk, mint még sosem, érdemes néha egy-egy pillantás vetni a szörnyűséges múltba: hogyan fosztották ki cseles hitelezők a föld egyszerű népét. Hogyan s mitől szenvedtek akkor a szegények, elnyomorítottak és megalázottak. A fejlett világ szabadságjogai és törvényes védelme még nem illette meg a korának nyűgjeitől szenvedő polgárt. Hiszen lövésük sem volt a szabadságjogokról, meg a törvényes védelemről. Csak próbálkozgattak, a maguk szerény eszközeivel.
Vegyük például a hitelek és kamatok roppant fontos kérdését… Mert nap, mint nap hallani, hogy ...


1818. július elsején látta meg a napvilágot Semmelweis Ignác, Budán, a Tabánban a mai Apród utca 1-3 alatti házban. És elmondhatjuk róla: nagy szerencséje volt édesanyjának és neki, hogy egészségben átvészelték a szülés és születés nehézségeit. Hiszen akkor még az „Anyák megmentője” nem gyakorolta orvosi hivatását, nem tette meg felfedezését. 




