„A kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja (szokásos említése: A Kommunizmus Áldozatainak Emléknapja) megtartását a Magyar Köztársaság Országgyűlésének 2000. június 13-án elfogadott 58/2000. (VI. 16.) sz. határozata rendelte el. Ennek értelmében a középfokú oktatási intézményekben minden év február 25-én tartják a kommunizmus áldozatainak emléknapját.

Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt (FKGP) főtitkárát 1947-ben ezen a napon a kommunistákkal szembeni kiállása miatt a szovjet hatóságok letartóztatták és a Szovjetunióba vitték, ahol nyolc évet töltött fogságban, először a Gulagon, majd 1951. szeptember 25-től az Állambiztonsági Minisztérium moszkvai központi börtönében.

A politikus letartóztatása és fogvatartása az első lépés volt azon az úton, amelynek során a kommunista párt kiiktatta az ellenszegülőket és így haladt a totális egypárti diktatúra kiépítése felé. Az eset ezzel a demokrácia és a szabadságjogok semmibe vételének jelképévé vált, amely a kommunizmus közel 50 éves uralmát jellemezte. Kovács Béla típuspéldája lett a pártállami rezsim áldozataiként számon tartott embereknek.” - Wikipédia

„Szovjetunió - 20 millió halott,
Kína - 65 millió halott,
Vietnam - 1 millió halott,
Észak-Korea - 2 millió halott,
Kambodzsa - 2 millió halott
Kelet-Európa - 1 millió halott
Latin-Amerika - 150 000 halott,
Afrika - 1,7 millió halott,
Afganisztán - 1,5 millió halott,
A nemzetközi kommunista mozgalom és hatalmon nem lévő kommunista pártok áldozatainak száma - körülbelül tízezer halott.
Ez összesen megközelíti a százmillió halottat.” - A kommunizmus fekete könyve - szerk.: Stéphane Courtois

100 millió halott – egy felfoghatatlanul nagy szám.

És a fenti, komor felsorolásban nincsenek megbenne a „megalázottak és megszomorítottak”, a megnyomorított emberek és a tönkretett életek. Mert azokból is volt elég…

Amióta ember az ember, irtotta a saját fajtáját, ilyen-olyan mocskos, ordas eszmék nevében. Ideológiák, szemétdombra való elvakult elképzelések nevében. Mert az ember már csak ilyen – mondhatnánk.

De ne mondjuk.

Nem hiszem, hogy ilyen lenne. Vannak őrültek, vannak a bűnözők, akik akár a legszebb gondolatot is képesek megcsúfolni a gaztetteikkel. És ez még könnyebb, ha az a gondolat nem is olyan szép…

Százmillió túl nagy szám, ahhoz, hogy felfogjuk. Megmagyarázhatatlan és érthetetlen. Egyetlen ember halála is túl sok, egyetlen elveszett élet is felmérhetetlen kár. Mert nem pótolható.

És az itt maradtak?

Akik „megúszták” pár év börtönnel? Akiket „csak” megkínoztak, megaláztak?

És azok, akik börtönben sosem jártak, csak szerencsétlenségükre egy olyan országban születtek és kényszerültek élni, ahol a vörös csillag fényeskedett?

Mert ők is áldozatok. Még ha nem is tudják. Mert életükön letörölhetetlen foltot hagyott az a néhány, több, kevesebb év, amit az „eszme” rabságában töltöttek.

Kép: 1956. Budapest VIII. kerület. Sírhalmok a Rákóczi téren. / Adományozó: Nagy Gyula / Fortepan 40157