Németország, Berlin, 1930. Az utcákon időnként nácik és kommunisták verik egymást – esetleg mindenki mást is -. de még senki sem sejti, hová fog vezetni mindez. Ekkor ért véget egy fiatalember, bizonyos Horst Wessel élete, története. Vagy csak ekkor kezdődött el igazán?

Vegyük elsőként „az előéletét”.

A vesztfáliai Bielefeldben született 1907. október 9-én, protestáns német családban. Apja, dr. Ludwig Wessel lutheránus lelkész, anyja pedig lutheránus lelkészcsalád gyermeke volt. 1913-ban Ludwig Wessel Berlin legrégebbi templomának, a Nikolaikirchének lett a lelkésze, és a család a berlini Judenstraßéra költözött, amely már a középkor óta a berlini zsidó közösség központja volt.

Horst 1914-ben a Köllnisches Gymnasium tanulója lett, majd apja hatására ő is a jobboldali politika irányába fordult. 1926-ban felvételt nyert a Friedrich-Wilhelm Egyetem (a mai Humboldt Egyetem) jogi karára, ahol a Normannia nevű diákszervezet tagja lett.

1926. december 7-én belépett a Nemzetiszocialista Német Munkáspártba, és annak félkatonai szervezetébe, a Sturmabteilungba. Itt azt a feladatot kapta, hogy szerezzen új tagokat, illetve szervezze meg a berlini Hitlerjugendet. Joseph Goebbels is ekkor lett Berlin gauleitere, és az intézkedései nyomán kialakuló utcai összecsapások miatt a szervezetet a kormány betiltotta.

Goebbels hamarosan felfigyelt a fiatal SA-tagra.

1929 májusában a friedrichshaini SA-Trupp 34 élére nevezték ki. Egységével részt vett a városrészben folytatott utcai összecsapásokban, és támadást szervezett a kommunisták helyi főhadiszállása ellen, aminek során négy munkás súlyosan megsebesült.

Az eredményesen ügyködő ifjú ekkoriban kezdte a kávéházakat járni, hogy új tagokat toborozzon az SA számára. Egyik ilyen kiruccanásán ismerkedett meg egy 18 esztendős ifjú hölggyel, bizonyos Erna Jaenickével. A rossznyelvek szerint a lány ekkoriban, mint prostituált működött. Hogy ebből mennyi igaz, azt nem tudom, az viszont biztos, hogy a szerelmespár összeköltözött a Große Frankfurter Straße 62. szám alatti házba, ahol a tulajdonos távolléte miatt, annak beleegyezésével az egész házat használták.

A zűrzavaros akkori helyzetre mi sem jellemzőbb, hogy az özvegyasszony – akitől a lakást bérelték – hajdani férje hithű kommunista volt. A lakásbérléseknek van egy nagy hátránya. Időnként felbukkan a tulajdonos és követeli a lakbért. Wesselnek vagy pénze nem volt, vagy csak nem akart fizetni egy „komcsi özvegyének”, de mindenesetre elhajtotta az okvetetlenkedő hölgyet.

Az meg ki máshoz, mint néhai férje egykori elvbarátaihoz fordult segítségért.

Az eredmény pedig:

1930. február 23-án, este tíz óra tájban kopogtattak a ház ajtaján. Miután Horst ajtót nyitott, arcon lőtte Albrecht Höhler strici, aki a kommunista Vörös Frontharcos Szövetség tagja volt. A nemzetiszocialista sajtó igyekezett úgy beállítani az eseményeket, mintha politikai leszámolás történt volna, míg a kommunista sajtó stricik közötti harcnak állította be a történteket.

Hogy a két álláspont közül melyik lehetet az igaz? Ezt utólag azért elég neház lenne eldönteni.

De Horst Wessel halála úgy jött a náci párt számára, mint éhezőnek egy falat kenyér. Messze volt még az 1933-as hatalomátvételük, ekkor még az is sanszos volt, hogy szépen eltűnnek a történelem süllyesztőjében. Csak épp, az emberiség nem volt ekkora szerencséje.

És ebben óriási szerepe volt a Joseph Goebbels irányította propagandagépezetnek. A valójában jelentéktelen, bár ügyes pártkatonából gyorsan hősi halált halt mártírt faragtak, akik ifjúi vérét ontotta a kommunisták elleni harcban. Nagyszabású temetést rendeztek számára, amelyen 30 000 résztvevő előtt helyezték örök nyugalomra, és a tömegben ott volt Hermann Göring és Ágost Vilmos porosz herceg is. Wessel tiszteletére Goebbels mondott dicsőítő beszédet sírja mellett.

A Horst Wessel-Lied hamarosan a náci párt himnusza lett. A nácik 1933-as hatalomra jutása után visszaemlékezések, könyvek és filmek készültek a férfi életéről. Sírjára emlékmű került, és gyilkosát, aki börtönben ült tettéért, kivégezték.

Horst Wessel története iskolapéldája annak, hogy valóság csak egy fölösleges nyűg a legendagyártók, propagandisták és egyéb hóhányók szemében. A lényeg az „eszme”, amit bármi áron terjeszteni kell, a tömeg meg úgyis csak arravaló, hogy megvezessék. Meneteljenek csak arra, amerre mondják nekik, és harsogják azt, amit a manipulátorok hallani akarnak.

Ez meg fényesen sikerült, még azokban a „kőkorszaki” időkben is, amikor még nem volt tévé, nem volt internetet egy „rendes agymosáshoz”

És az emlékezete?

Wessel nevét a háború után eltávolították sírkövéről. Akad, aki úgy tudja, hogy még a maradványait is exhumálték és elhamvasztották.

Azért valami mégis maradt utána. A róla elvezett gyakorlóhajó a háború után hadizsákmányként az Egyesült Államok birtokába került. Felújítás után a Parti Örség kapta meg, ahol – állítólag - ma is szolgálatot teljesít USCGC Eagle néven.

Forrás: Wikipédia, Masodikvh.hu

Nyitókép: Horst Wessel temetése Berlinben, 1930. március