1932. május 21-én 15 órakor Róma Littorio repülőterén katasztrófa történt. A leszálláshoz készülő gép megbillent - más forrás szerint megpördült -, majd lezuhant. Mire autókkal a helyszínre értek, már késő volt. A gép lángba borult, a pilóta, Endresz György, aki Magyar Sándor navigátor társaságában első magyarként (a világon tizenötödikként) repülte át az Atlanti-óceánt és Bitai Gyula rádiótávírász-navigátor szörnyethaltak.

Különös fintora a sorsnak, hogy éppen a világ óceánrepülőinek találkozójára készültek Rómába…

Endresz György csak harminckilenc esztendős volt a baleset idején, 1893. január 6-án született Perjámoson (ma: Periam, Románia). A Nagy Háborúban, mint a 64. repülőszázad pilótája vett részt. A Cattarói-öbölben található osztrák-magyar haditengerészeti támaszpontot védte bajtársaival együtt.  Több kitüntetést kapott, mint hadipilótának négy elismert légigyőzelme volt. 1921-ben részt vett a Prónay Pál vezette nyugat-magyarországi felkelésben, melynek eredményeként népszavazást tartottak Sopron és a környékén fekvő nyolc falu Magyarországhoz tartozásáról. Később az Aero Express, majd a német Junkers-művek pilótája, utána az Aero Szövetség oktatótisztje volt.

Az óceán átrepülés gondolatát a Kanadában élő pilóta, Magyar Sándor vetette fel. Egy ilyen vállalkozás már akkor sem számított olcsó mulatságnak. De az amerikai magyarság megmozdult… A szükséges pénzösszeg összegyűjtésére külön szervezetet hoztak létre. A detroiti székhelyű American-Hungarian Transatlantic Comittee először képeslapok árusításából próbálta összehozni a szükséges összeget (darabja egy dollár), de 1930 júniusáig „csak” ötezer dollárt sikerült így összeszedniük az amerikai magyaroknak. Hatalmas összeg volt ez akkoriban, különösen, ha azzal vetjük össze, hogy idehaza mindössze 45 dollárt hozott a gyűjtés.

Endresz "Gyurka" és Magyar Sándor képeslapon

Valószínűleg semmi nem lett volna a vállalkozásból - az a fránya pénz! - ha „nem száll be” az ügybe Szalay Emil, Amerikában élő magyar vállalkozó - egykori hentes, akkor már húsüzem tulajdonos -, aki csaknem teljes vagyonát áldozta be és Lord Rothermere, azaz Harold Sidney Harmsworth, aki tízezer dollárral támogatta a projektet.

Lord Rothermere-nek amúgy is szívügye volt a magyarság sorsa. "Magyarország helye a Nap alatt. Biztonságot Közép-Európának!" címmel jelent meg 1927. június 21.-én, az akkor egymillió példányban kiadott Daily Mail hasábjain híres cikke, amelyben a brit sajtómágnás a trianoni békeszerződés hibáit taglalja, kiállva a magyarság érdekei mellett. Az ő javaslatára kapta - az időben kiválónak számító, 475 lóerős - Lockheed Sirius 8A típusú repülőgép a „Justice for Hungary” nevet.

Magyar Sándor és Endresz György a Justice for Hungary nevű repülőgéppel és támogatóikkal, 1931 (Salamon Konrád: A csonka ország; Magyar Könyvklub-Helikon Kiadó, Budapest, 1998, 44. oldal.)

A különleges feladathoz spéci eszköz is szükségeltetik. A gép átépítését a Magyarországról kiutazó Bánhidi Antal tervezte és irányította.

Végül, 1931. július 15-re minden készen állott: a „Justice for Hungary” elstartolhatott az új-foundlandi Harbour Grace repülőteréről, Endresz György pilótával és Magyar Sándor navigátorral a fedélzetén.

A nagy út nem kezdődött valami szerencsés: korszerű, földindukciós iránytűjük már indulás után kevéssel felmondta a szolgálatot. Ráadásul az óceán felett sűrű köd is nehezítette a tájékozódást. Ennek ellenére rekordot döntöttek: 13 óra 50 perc alatt érték el az ír partokat, azaz már Európában voltak. De a neheze csak ezután jött…

A pocsék időjárás és veszélyes viharzónák folytonos kerülgetése miatt meghiúsult az eredetileg a mátyásföldi reptérre tervezett megérkezés. Ezrek vártak rájuk… Hiába.

A két repülős már magyar területen járt, valahol Győr térségében, mikor észlelték, hogy akadozik az üzemanyag-ellátás. Ha ekkor leszállnak, már akkor is bőven megoldották volna a kitűzött feladatot: Amerikából indulva Magyarországra repültek. Azonban ők nem adták fel ilyen könnyen... Újabb hetven kilométer megtétele után végleg leállt a motor. Siklórepülésben folytatták útjukat, míg Bicske és Felcsút határában, 1931. július 16-án délután, 5770 kilométeres út megtétele után, egy kukoricatáblában hajtottak végre kényszerleszállást.

Repülési világrekordok dőltek meg azon a napon: a két magyar óceánrepülő 25 óra és 20 perc repülés alatt óránként 250 kilométeres átlagsebességgel tette meg az utat, és az óceán átrepülések történetében addig még senki nem repült be ilyen mélyen Európába.

Endresz György a szenzációs repülés után pilótaként dolgozott tovább. Magyar Sándor még 1931-ben visszautazott Amerikába. Hírnevének hála, könnyűszerrel helyezkedett el az ottani repülőiparban.

Aztán jött az óceánrepülők római kongresszusa… És a baleset.

Olaszországban ünnepélyes külsőségek között búcsúztatták a két magyar repülőst, a temetés itthon történt, hatalmas tömeg részvételével.

Emlékkő a leszállás helyétől nem messze (Altisk-felcsut.sulinet.hu)

Forrás: Wikipédia; Origo.hu; Altisk-felcsut.sulinet.hu; Nullahategy.hu; Tortenelemportal.hu; Regi.delhir.info;

Nyitókép: Amerikai Egyesült Államok, Detroit. A "Justice for Hungary" Detroitban a Ford repülőtéren. Magyar, Endresz, Bánhidi filmfelvétel. Leltári jelzet: 16783 / Évszám: 1931 / Fortepan 132760 / Orig: Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum / Archívum / Negatívtár / Czapáry Jenőné gyűjteménye