Lamberg szívében kés
Lamberg Ferenc Fülöp gróf hivatalának átvételére szeptember 28-án érkezett a magyar fővárosba, és kissé naiv módon a neki járó katonai kíséret nélkül Batthyány Lajost kezdte keresni. A Jellasics fővárosba érkezésétől tartó, feldühödött tömeg a pest-budai hajóhídon felismerte és kegyetlenül meggyilkolta.
1848. szeptember 25-én az udvar – Jellasics horvát bán sikeres magyarországi előnyomulásától felbátorodva – Magyarország katonai parancsnokává és ideiglenes nádorává nevezte ki Lamberg Ferencet. A kinevezés magyar miniszteri ellenjegyzés nélkül történt, ezért szeptember 27-én a magyar országgyűlés érvénytelennek nyilvánította azt. A gróf ezzel nem törődött, teljesítette a császári parancsot.
Vesztére.
A képviselőház Kossuth által fogalmazott nyilatkozata gróf Lamberg Ferenc altábornagy halálával kapcsolatban (Pest-Buda, 1848. szeptember 29.):
„A nemzet képviselői mély megilletődéssel értették, hogy gróf Lamberg Ferenc tábornok a fellázadt nép dühének esett áldozatul.
A képviselőház felszólítja a miniszterelnököt, adja tudtára őfelségének a nemzet képviselői ezen mély megilletődését s őszinte sajnálkozását. És figyelmeztesse őfelségét, mily borzasztó következményekre vezet az, ha a királyi szóval szentesített törvények uralma felett kétségbeesés támad, s ennek következtében a polgári társaság kötelékei annyira bomlásnak indulhatnak, hogy a törvényes rendnek s közbátorságnak fenntartása minden konstituált hatóságok szíves közremunkálásának sem sikerülhet.
S ezért kérje meg miniszterelnök úr a képviselőház nevében is őfelségét, hogy hazánk sarkalatos törvényeinek megdöntésére királyi nevét felhasználtatni ne engedje, s ekkint vallásos törvényszerűséggel környezett királyi tekintélyével segítse a konstituált törvényes hatóságokat azon rendnek, közbátorságnak s törvényszerű állapotnak helyreállításában s fenntartásában, mely a tegnapi szomorú esemény által oly borzasztóan megháboríttatott.
A képviselőház teljes bizalommal van, hogy a miniszterelnök alkotmányos hivatalát mindaddig folytatandván, míg más törvényszerű minisztérium nem alakul, meg van győződve, hogy ezáltal a fővárosbani közrend és bátorság, mely az ország sorsára nézve legnagyobb fontossággal bír, szintúgy fel fog tartatni, mint a legsúlyosabb körülmények között is, egészen a tegnapi napig fenntartatott.
A képviselőház biztosítja a miniszterelnököt, hogy e részbeni közremunkálásra bizton számíthat.
S a képviselőház megvárja a két testvérfőváros hatóságaitól, nemzetőreitől s minden jó polgárától, hogy a miniszterelnököt ezen törekvésében gyámolítandják.
Pest városa hatóságának pedig kötelességévé teszi, hogy gróf Lamberg Ferenc meggyilkolása iránt a kellő vizsgálatot megtévén, a törvény értelmében járjon el.
A képviselőház, mint mindig, úgy most is azon meggyőződését fejezi ki, hogy a hazának megmentését semmi se kompromittálja nagyobban, mint a törvényes rend kötelékeinek felbomlása, mely – amint a tegnapi szomorú eseményből is látható, a testvér két főváros lakossága igen hamar féktelen dühre fajul, s véres jelenetekben tör ki, s ezáltal a személyes bátorlét felett aggodalomba ejtett honpolgárokban a hon megmentése iránti hitet megcsökkentvén, a közremunkálási lelkesedést is könnyen elhanyagolhatja.
Aki a hazát szereti, az ne háborítsa a közbátorságot, s ne nehezítse ezáltal a főváros felé közelgő ellenség visszaverését.” - Kossuth Lajos - Írások és beszédek 1848-1849-ből - Válogatta, sajtó alá rendezte, az összekötő szöveget, jegyzeteket és névmagyarázatokat írta Katona Tamás.
A mi Sándorunk, a mindig forradalmi hevületben égő Petőfi - aki sosem ment a szomszédba egy kis radikalizmusért -, így írt az esetről:
"Lamberg szivében kés, Latour nyakán
Kötél, s utánok több is jön talán,
Hatalmas kezdesz lenni végre, nép!
Ez mind igen jó, mind valóban szép,
De még ezzel nem tettetek sokat -
Akasszátok föl a királyokat!…" - Petőfi Sándor - Akasszátok fel a királyokat!
Forrás: Wikipédia
Kép: Jellasics fővárosba érkezésétől tartó, feldühödött forradalmi tömeg a pest-budai hajóhídon felismerte és kegyetlenül meggyilkolta Lamberget. Illusztráció, Mulattató Képesujság, 1848/37, október 7.