2019. ápr 23.

Sárkányölő Szent György

írta: Cabe Ferrant
Sárkányölő Szent György

szentgyorgy.jpgTöbb, mint 1700 esztendővel ezelőtt, még a római korban élt egy tehetséges katona. Valódi élettörténetére csak részletekben emlékszik a mindig háládatlan utókor, de Sárkányölő Szent György legendája közismert ma is. György a feljegyzések szerint 303. április 23-án szenvedett vértanúhalált

Nagyjából annyit lehet tudni róla, hogy előkelő kappadókiai családból származott. Talán kalandvágyból, talán más okból Diocletianus császár alatt katonai szolgálatba állt. Mint kiváló kardforgató és jó katona gyorsan emelkedett a ranglétrán.

Csakhogy…

Mindig az a csakhogy. A császárnak az a víg ötlete támadt, hogy üldözni kezdi a keresztényeket. Ez többé-kevésbé szokás volt akkoriban, ha valakinek valami politikai problémája akadt, akkor kéznél volt egy gyanúsan titokzatos szekta, amelyre ráhúzhatta a vizes lepedőt. Amíg a népek a keresztényüldözéssel voltak elfoglalva, addig se törték máson a fejüket…

Ahogy a császár „zaklatni” kezdte a keresztényeket, György lemondott rangjáról és a császár ellen fordult. Semelyik korban se volt túl egészséges a szinte korlátlan hatalommal rendelkező uralkodónak ellenszegülni. Ahogy várható volt, Györgyöt börtönbe vetették, és miután a legkegyetlenebb kínzásokkal sem bírták őt hitétől eltéríteni, 303-ban kivégezték.

Szentté avatását a legtöbb keresztény egyház elismeri; egyike a leghíresebb katonaszenteknek. Leginkább a sárkányt legyőző lovag képében ismert, emellett több ország és város védőszentjeként is tisztelik. Egyike a tizennégy segítőszentnek. A György-legenda azt a keresztény meggyőződést fejezi ki, hogy a hit megszünteti a démonok uralmát, és a gonoszt minden alakjában legyőzi.

A legenda valahogy úgy szól, hogy Silena város közelében lakott egy sárkány. Persze a környékbeliek nem örültek a kellemetlen szomszédságnak, többször küldtek ellene „expedíciós hadsereget”, de azok nem boldogultak a kegyetlen jószággal, végül mindannyiszor megfutottak előle.

Valakinek az a fényes ötlete támadt, hogy, ha etetik a szörnyet, az merő kényelemből majd nem fog garázdálkodni a környéken. Az illető vagy a szörnyeket ismerhette alaposan, vagy a lustaság terén lehettek jelentős tapasztalatai, mert elképzelése fényesen bevált.

Naponta két juhot vittek a tóhoz eleségül, a sárkány pedig beérte ennyivel. Kényelmesen elfürdőzgetett, s nap, mint nap megkapta a „járandóságát”.

De…

Ismét jött a kegyetlen „csakhogy”.

Csakhogy elfogytak a juhok.

Mivel más méretes háziállat nem akadt kéznél, úgy döntöttek, hogy ezentúl naponta feláldoznak egy embert a sárkány ebédjéül. A fenevad elégedett lehetett a menü megváltozásával, mert továbbra sem zaklatta a helyieket.A városi polgárok már kevésbé.

De mit lehetett tenni? Naponta sorsolták ki, hogy kinek kell „feltálalnia” magát és nem volt kivétel. Mikor a király lánya „nyert” a sorsjátékon, a lakosság már erősen megfogyatkozott, de bőven elegen voltak ahhoz, hogy meggyőzzék a királyt: nincs kivételezés! Mert az uralkodó természetesen nem szerette volna, ha a lánya így végzi. Tiltakozásával csak annyit ért el, hogy népe megharagudott rá, de a leánynak menni kellett.

A lány el is indult a tó felé, s ahogy ment, mendegélt összeakadt egy lovas katonával, aki természetesen megérdeklődte, hogy mi járatban van. A lány először elküldte az ifjút, de az olyan kitartóan zaklatta, hogy végül elbeszélte neki a város és a saját szomorú történetét. Reményét vesztve indult volna tovább a tóhoz, de György – mert természetesen ő volt a lovas – megnyugtatta: „Ne félj, segítek rajtad Krisztus nevében”.

És leánnyal elindult a tó felé.

A sárkány ebédidőben előjött a tóból, hogy utánanézzen az aznapi menünek. Gondolom, felháborodhatott, mikor a csinos és ízletesnek tűnő lány mellett egy lovas katona is ott volt. Nem elég, hogy ott volt, rögvest akkora csapást mért zászlós lándzsájával a fenevadra, hogy az elterült.

György kérésére az övét a lány a sárkány nyakára kötötte – szerencsére a sárkánynak csak egy feje volt, mert Györgynek nem akadt több öve - és így vezették el a megszelídült jószágot a városba.

A város népe először természetesen frászt kapott a sárkánytól, de György megnyugtatta őket: „Ne féljetek, az Úr küldött hozzátok, hogy megszabadítsalak titeket ettől a sárkánytól. Ezért higgyetek Krisztusban, és keresztelkedjetek meg, akkor megölöm ezt a sárkányt.”

A szelíd rábeszélésnek nemigen lehetett ellent állni. A város népe, a királlyal az élen, megkeresztelkedett. György meg kihúzta a kardját és végzett a sárkánnyal.

Ennyi a legenda.

„A Szent György-nap Európa nagy részén ősi pásztorünnep, az állatok első kihajtásának a napja. Gonoszjáró nap, ezért a kerítésre, ajtókra tüskés ágakat tesznek, hogy a boszorkányokat távol tartsák. Az állatokat – az ártó szellemek, a rontás elkerülése végett – Szent György-napi tűzön hajtják keresztül, hogy a füsttől megtisztuljanak.” – Wikipédia

Szent György ünnepét a a keresztény egyházak többségében április 23-án, Magyarországon és Csehországban - az Egyesült Királyságban is, ha április 23. vasárnapra esik – pedig április 24-én ülik meg.

Forrás: Wikipédia; Plebaniatarjan.lapunk.hu; Erdelyben.info; Kanizsaujsag.hu

Szólj hozzá

Fősodor Kupalői históriák Tán történelem